1.rész.:Éjszakai randevú

Emlékeztető:

Amikor vége lett a konci- nak tartottunk a hotelünkbe. (Mivel nekünk is van saját bandánk)

De én arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogta a hátam. Megfordultam és…

- Sziasztok!-Bill.

Én csak ledermedtem. Bill Kaulitz megfogott…csak tátottam a szám de mikor visszafordult hozzám már becsuktam a szám.

- Láttunk titeket ahogy ott énekeltetek velünk. Nagyon ügyesek vagytok, hogy így tudtok németül, mint a vízfolyás! -Bill aranyosan

- Óh kösszy!-Én és Ancsi

- Én Bill Kaulitz vagyok! És te?

- Evelin de csak Evi! Ő Anikó, ő Mandy, ő meg Anita!

- Nem kell megjátszani a jó fejet, Anti vagyok!- Anita

Lassan ide sétált Tom, Gustav, és Georg is. Ők is bemutatkoztak nekünk és mi is nekik. Ancsi egész úton Tom mellet ment. És Tom is csak vigyorgott ezen. Én meg Bill mellett. Mandy csak nagyokat pislogott, mint egy hülye xD

A fiúk is elkísértek a hotelig minket. De amikor mentünk fel a lépcsőn akkor ők is jöttek.

- Ti nem mentek a saját hoteletekbe?- Mandy

- Oh nem! Mi is itt leszünk kb.1 hónapig!- Georg

- És melyik szoba a tiétek?- Anikó

-A 483, és a 484.-Tom

- Ancsi! Nem ismerős neked a 483-mas szám?

- Dehogy is nem!

- Zimmer 483! A Tokio Hotel albuma!!!- Mondtuk Anikóval egyszerre, ezen a fiúk mosolyogtak. Bill meg csak nézett engem.

- Miénk meg a 485, és a 486 szoba!-Ancsi

- Akkor a szomszédaink lesztek!!- vigyorgott Tom, Anikóra. Ezen Anikó el is pirult.

Felmentünk a fiúkkal ebédeltünk, beszéltünk, szórakoztunk, hülyültünk vagy 1 órát.

Este én nem tudtam aludni csak forgolódtam aztán felkeltem és elmentem sétálni.

A lámpán nem égtek csak a szellő, simogatta az arcomat. Nem lehetet látni semmit. Langyos idő volt, amit pont szeretek. Már sétáltam egy fél órája Kb.

Egyszer csak hallom hogy valaki egy Scotti nevet kiabál. Egyszer csak egy kutya szalad felém én meg lehajolok és megsimogatom.

- Szia. Hol a gazdid?- kérdeztem a kutyától.

- Itt…- mondta mosolyogva, de mérgesen a kutyára.

Én rögtön felálltam és egy barna szem párral találtam szembe magamat.

- Szal ő a te kutyád- próbáltam felkelni az álmodozásból.

- Nem is az enyém.. a testvéremé… csak nekem kellet lehozni a hotelből, mert nem engedik, hogy ott lakjon.

Én lehajoltam a kutyához megsimogattam, ő meg hátra fordult, úgyhogy a pocakját vakartam.

- Látom rád hallgat- mosolygott

- Nagyon aranyos…- mosolyogtam és felnéztem rá

- Amúgy Bill vagyok - és kezet nyújtott

- Én Evi- felálltam és kezet fogtam vele - Bocsi a fura kérdésért.. de nem ismerlek valahonnan?- kérdeztem, mert nagyon sötét volt és nem láttam az arcát.

- De lehet……- mondta zavarban

- És ő Scotti-én

- Igen egy rosszcsont-nevetett

Ezen én is nevettem

- Khm.. ö,ö,ö,… szóval,  hogy is mondjam… sétálnál velem?- kérdezte Bill

- Persze!-én és elmosolyodtam és ő átkarolta a derekam.

- Na Scotti gyere-kiáltott a kutyának aki még mindig mozdulatlanul ott ült.

- Na megint kezdi!- mondta- oda ált a kutya elé

- Scotti gyere mondtam neki mosolyogva

- Nem fog menni -Bill feladva, de egyszer csak azt látja, hogy Scotti futva jön elém.

- Én lehajoltam és megsimogattam a fejét.

- Ügyes vagy Scotti!-én

- Vagy inkább te!- mosolygott rám Bill

- Köszi- én és el is pirultam

- De te milyen Bill vagy?- én –Nem ismerlek valahonnan?

- Ő, ő, ő….Listing!!

- Hmm.. min a gitárosnak Georg-nak….-én

- Szereted a Tokio Hotel-t?-Bill reménykedve, mert nem látott a sötétbe hogy Evi vagyok egy jó barátja

(1 nap alatt jól összebarátkoztunk a fiúkkal:) )

- Hogy szeretem-e? Imádom!!!!-én

Bill ezen nagyot mosolygott. Csillogott a szeme.

- És ismersz valakit a TH-ból?

- Ismerem Bill-t Geor-got Gustav-ot és Tom-ot.-én és kihangsúlyoztam a Bill-t

Éppen hajnalodott Ancsi mondta hogy 8.00-kor kell úgyhogy addig ne keltsem fel.

- Oh, most már mennem kell a hotelembe vissza.-én

- Nyugi nekem is!-Bill és fogta Scotti pórázát. És mind a ketten elmentünk. Bill gyorsabban oda ért a hotelbe. Én 3 perccel utána.

Amikor felértem a szobámba néma csönd volt. Csak a szél hangját lehetett hallani. Amikor befeküdtem az ágyba és álomra hajtottam a fejem, és Bill-lel álmodtam.