11.rész.: Rossz emlékek…

Eltelt azóta egy hét. Tom és Anikó megbékéltek. Mindenki boldog volt. Azt vettük észre hogy ma megyünk haza. Becsomagoltuk minden cuccunkat és már mentünk is a repülőre. Csak az piszkált minket, hogy nem tudjuk hol legyünk… A hotelünk le égett… A hotelünktől pedig most búcsúztunk…  Tom és Anikó nagyjába beszélget, amíg nem kezdett el csörögni a telefon.

-         Az enyém .- Tom és hátat fordított szerelmének.

-         Halló?- Szólt bele.

-         Szia kicsim! – Szolt bele Simone az ikrek anyukája – El utazok egy hétre, úgyhogy tiétek a ház! – Tom csak a szemét meresztette. Egy hétre övék a ház! – De mire haza érek ne legyen romba dőlve!

-         Rendben anya! De hogyha haza érsz hol fogunk lakni?- kérdezte Tom aggodalmasan.

-         Azzal ne törődjetek! Ha haza érek, nyugottan maradhattok ott, ahol vagytok ! – Tom csak annyi mondott a telefonba hogy nagyon szereti.

-         Csúcs vagy anya! Na akkor leteszem nehogy sok legyen a számlád! – vigyorgott Tom.

-         Szia szívem! És mond meg Billnek hogy puszilom! – mondta Simone, és azzal letette a telefont. Tom oda fordult Anikóhoz és mosollyal az arcán közölni kezdi a hírt.

-         Képzeld el Szívem! – Tom és egy lágy puszit adott Anikónak – Nem kell szállodába mennünk, hanem a mi házunkba lakunk majd! – Anikó öröm telve , és megölelte a fiút.

-         Ez szuper, de… Nem lesz ott az anyukád?- kérdezte Anikó – De tőlem ott lehet csak egy napot csak veled szeretnék tölteni! – Tom csak mosolygott és megpuszilta Anikót. És elmondta neki a történetét. Utána kapott a telefonhoz, és felhívta Billt.

Mi közbe Billel egymás puszilgatjuk. Nevetgélünk, beszélgetünk. Egyszer csörög a telefona:

-         Jaj pont a legjobbkor!- nyafizott Bill – Bocsi de telefonálnom kell, mindjárt fojtatjuk!- Bill és oda hajolt hozzám és megcsókolt. Én viszonoztam.

-         Halló?- Szolt bele – Tom!!! Te minek hívsz? Itt vagy a hátam mögött! – Bill és lecsapta a telefonát.

-         Bill Evelin figyeljetek! – Tom és elmondta a hírt. Mi csak mosolyogtunk. Egy hétig mién a ház! Mosolyogtunk egymásra Billel.

-         Mit kavartok a fejetekben?- Tom érdeklődve – Ugye nem a … - Mire ki mondta volna mi rácsaptuk hogy nem.

-         Bill tud várni .- Mondtam és mélyen a szemébe néztem Billnek. Aztán egy hosszú csók. Anitának és George- nak is elmondtuk. Nekik is ugyan az volt  a válaszuk.

×××

Leszállt a gép. Kiszedtük a csomagjainkat, és mentünk is Bill-hez és Tom –hoz. Szép házuk volt. Mandynek és Gusztávnak a vendég szoba jutott. Volt medencéjük is. Én leülök az udvar közepére, és süttettem magam. Bill is oda sétált hozzám és ő is leült.

-         Szia! Mit csinálsz?- kérdezte aranyosan és megfogta a kezem.

-         Csak süttetem magam…. – én és Bill karjában találtam magam. – Unatkozom… - mondtam. Bill csak aranyosan nézett tovább rám és megpuszilta a fejem.

-         Itt vagyok én! Akkor miért unatkozná?!- kérdezte. Én csak hozzábújtam.

-         Igazad van! Jaj de jó hogy nincs már semmi galiba. Olyan rossz emlék volt amikor az a hülye Dorottya és….- Itt elakadt a szavam… Láttam hogy a szomszédból ott jön ki Dorottya és Réka….Uh de meg ölném őket!!!!

-         Mi az cica?- nézett rám, aztán fel, és ő is látta.

-         Na inkább menjünk innen mi előtt észre vesz téged! Akkor újra nyomulni fog rád!- Gyorsan berohantunk a házba. Amikor be léptünk mindenki a fürdő ruhájába volt.

-         Fürödni megyünk?- kérdeztük Billel.

-         Ühüm!- mondta Tom és a kezünkbe nyomta a fürdő ruhánkat. – Vegyétek fel! Vagy ti nem akartok jönni?! Negyven fok van! És itt bent dög meleg van!

-         Jah.. De… - mi Billel és csak arra gondoltunk. Dorottya és Réka újra itt van.