10. rész .: Egy tragikus hír…

-         Evi… Evi…. Ébresztő…- keltegetett engem Bill

-         Bill hogyhogy ilyen korán ( ásít ) keltél?- én és össze borzoltam a már borzos hajamat.

-         Evelin, el kell mondanunk Georg -nak valamit.

-         Mit?- én és még egyet ásítottam, de Bill nem felelt…. Még egyszer megkérdeztem, de hiába… Bill nem válaszolt. Csak sóhajtott egyet és letérdelt elém. Megfogta a kezemet és nem szólt semmit. Mint hogyha…nem lenne ön maga….Csak felnézet rám, és végre kinyitotta a száját

- Georg anyukája súlyos balesetet szenvedett…. Nagy égési sérülései voltak…

-  Hogy érted, hogy voltak?- én és kimeresztettem Billre a szemem. Bill csak leült mellém az ágyra…

         - Azért mert, bevitték a kórházba, kiszedték belőle az üvegszilánkokat, nagyon rosszul volt és már valami hülyeséget emlegetet, és meghalt…. – Mondta Bill szomorúan, és lehajtotta a fejét. Én is csak meredten néztem rá, és éreztem, hogy ő mit érez… Csak oda mentem hozzá és megpusziltam.

         - Nem tudták valahogyan vissza hozni?....- én és megfogtam a vállát. Bill csak a fejét csóválta, és valahogyan kibökött egy nem szót.  Felöltöztünk, én egy fekete nadrágba, és egy fekete pólóba. Bill is szintén így. Mentünk át Georg hoz és ő nagy mosollyal nyitotta ki az ajtót.

-         Sziasztok!- mosolygott ránk – Nem akartok játszani?- Mi csak a fejünket csóváltuk

-         Valami baj van?- Georg, és legörbült a mosoly a szájáról.

-         Georg…. Az anyukád…. – öleltük meg őt Billel

-         Mi baj van az anyukámmal??- Georg idegesen

-         Hát… így nem tudjuk kifejezni magunkat….- én

-         Akkor gyertek beljebb!!!- Georg idegesen, körmét rágva. A többiek is ott voltak. Mandy és Anikó is nagy széles mosollyal ölelték át párjukat… és szép csillogós vagány cuccban voltak… Georg leültetett minket az ágyra és hozott mind kettőnken egy-egy pohár narancslevet. Tom a kezét az ölembe tette, és ezt Bill nem nézte jó szemmel, de tudta hogy ikre lemondott rólam…

-         Minden rendben?...- Tom és rám nézett

-         Persze…. De Georgot ez nem fogja jól érni….- én és nagyot kortyoltam a narancslébe.

-         Miről beszéltek? Mi történt? Evi !- Mandy és rám kiáltott. Én picit félre is nyeltem de megértettem hogy nem ért semmit…

-         Georg  anyukája meghalt….- mondtam Mandynek és Mandynek, és a többeknek tátva maradt a szája. Egyszer csak hatalmas csörrenés hallatszott. Mindenki oda futott , és azt láttuk hogy Georg ott áll és leejtette a bögréket, amiket pakolt. Még a szeme sem rebbent. A szája sem mozdult… csak egy helybe állt és a földet nézte. Hatalmas könnycseppek zuhantak le a szeméből…. A pincér a nagy csörömpölésre be is jött.

-         Itt meg i folyik?- érdeklődött- mi volt az a nagy csörrenés amit hallottam?- Georg végre megszólalt:

-         Ügyetlen voltam… az én hibám… leejtettem a bögréket….- Georg és próbálta vissza tartani a zakatoló könnycseppeket.

-         Rendben. Máskor legyenek figyelmesebbek! Rendben van?- pincér

-         Rendben….- Georg és kezet rázott vele.

-         Akkor én mentem. – és a pincér szépen, lassan, kényelemesen kisétált az ajtón. Amikor  kiment Georg nagy zokogásba tört ki. Gutav próbálta vigasztalni, de nem sikerült. Amikor kimondta Gustav hogy egyszer mindenki úgy végzi, abba hagyta a sírást.

-         Igazad van haver….  Egyszer mindenki…. -Georg és még könnyezet – De mért ilyen korán….??? – Anita tudta, hogy Georg milyen nagy nyomás alatt van., és látta rajta hogy szerelmes belé. Ezért áthívta egy üres szobába, és magához húzta…

-         Georg… Tudom milyen rossz most neked…. – A fiú tudta hogy Anitának nem tetszik de még is…. Meg csókolták egymást. Georg évezte, hogy végre szerelme karjában lehet, de nem ilyenkor…A végén elhúzódtak egymástól, és a fiú, még mindig bánatos volt.  Anita csak elégedetlen fejet vágott és csak úgy, min ha nem is történt volna semmi, kisétált a szobából. Georg érezte hogy ilyenkor kell…. Fel állt és magához húzta Anitát, és megcsókolta…. Anita ennek nem örült, de engedte, hogy a fiú karjaiban lehet….

                          Tom csak egyre jobban idegesebb lett… Nem tudta elképzelni hogy Georg mit csinál olyan sokáig bent….

-         Hol van már ez a fajankó!- Tom és Anikóba karolt. Anikó csak ránézett a fiúra, és látta hogy valami baj van. Egyből észre vette… A lány vett egy nagy lélegzetet és hozzá szólt.

-         Tom.... Beszélgethetnénk a másik szobába?- Tom egyből felfigyelt Anikóra. Csak hülyén nézett ide- nézett oda… Nem értette mire kérte a lány… Csak annyit tudott, hogy engem nézett. Anikó komolyarcot vágott és erről az arcról Tom tudta, hogy bajban van. Anikó kézen fogta Tom-ot és átrángatta a szobába és bezárta az ajtót, úgyhogy én Bill-el maradtam.

-         Tom!! Mond meg őszintén! Kérlek! Látom rajtad hogy bele zúgtál Evelinbe!- Tom picit hátradől, és vett egy nagy levegőt, de nem szólt semmit. Anikónak csak mélyen a szemébe nézet. Már közeledtek egymás szájához. Tom forrón, még is gyengéden csókot lehelt Anikó szájára. Anikó élvezte. De utána rájött a vakmerő igazságra. Tom megcsalta. Elközeledtek egymástól, és Anikó picit megszeppenve nézett csak előre, aztán már komolyra fordította a szót.

-         Addig nem mész innen Tom amíg meg nem mondtad az igazat!- Anikó és Tom-ra ordított

                      Billel mi csak szenvedélyesen csókolóztunk. Forró puszikákat lehelt a nyakamra.  De amikor ment lejjebb  picit ment felnézet rám kérdőn.

-         Akarod?

-         Billl…. Szerintem várjunk még…. Ez még túl korai…. Csak 25 napja ismerjük egymást…- Bill csak aranyosan felmosolygott és az mondta tud várni…

-         Elmegyünk reggelizni? – Bill – Mert nekem már korog a gyomrom!

-         Aham! Persze! Én nekem is korog a gyomrom!

-         Az jó! – Bill és megfogtuk egymás derekát. Úgy mentünk kifele, amikor én meg álltam.

-         Most mi az?- Bill

-         Semmi csak… Mandy! Gustav! Ti nem akartok jönni reggelizni!

-         De mi van a többiekkel? Nem lesznek ránk mérgesek hogy elmegyünk szólás nélkül?

-         Szerintem nem, mert most mind a ketten ki vannak borúlva…- Bill és még mindig karoltuk egymást.

-         Oké! Akkor megyünk!!- Mandy és ők is átkarolták egymást.