14.rész

Kinyitom a szememet, és meglátom, hogy Bill ált előttem teljesen felöltözve.

-         Szia Bill! Mért vagy ilyen korán ébren? – néztem az órámra – Csak fél nyolc van! – mondtam, de ő csak egy kulacsot nyomott a kezembe. – Mire készülsz Bill? – mosolyodtam el

-         Arra gondoltam, elmehetnénk futni! A többiek még alszanak, úgyhogy, szép lassan kiosonhatnánk! – mosolygott. Én a nyakába ugrottam, és mondtam hogy remek ötlet. Gyorsan fölvettem a melegítőmet, és a felsőjét, meg egy jó meleg sapkát ( mert tél van ) Megtöltöttem a kulacsokat, és szépen lassan elmentünk futni. 10 perc futás után már Bill kegyelmet kért, és leült a legközelebbi padhoz.

-         Bill, a te ötleted volt hogy fussunk! – ültem le mellé, és hozzá bújtam, mert még a jó meleg ruhában is fáztam.

-         Jó, csak… innom kell, és elfogyott a víz!! – ölelt át – Bemegyek oda, a szemközti boltba, oké? – kérdezte mézes-mázosan

-         Oda, ahol az ékszerész van? – kérdeztem. Bill felállt és oda vette az irányt, de mielőtt bement volna, adott egy szenvedélyes csókot. Én viszonoztam. Amikor vége lett, gyorsan elkocogott a boltba. Én magamra húztam a kapucnimat, hogy ne fázzak annyira. Öt perc után ki is jött, és az ékszerész, és a wc –felé tartott. Utána ki is jött, és valamit sunyin a háta mögé tartott.

-         Futunk tovább? – kérdezte – Ne kérdezd miért, csak úgy van kedvem! – mosolyodott el, és az arcomra nyomott egy puszit. Elkezdtünk futni, és út közben, valaki a pofámba dobott egy jó nagy hógolyót. Hátra néztem, és Bill volt. Én is dobtam rá egy jó nagyot, amin elkezdtem nevetni. Ő meg elkezdett üldözni. Elkezdtünk nagyon gyorsan futni aztn elcsúsztam egy nagy jégen, egyenesen egy hatalmas hó kupac közé.

-         Vesztettél!- nevetett Bill, mint egy kisfiú. Én csak mosolyogtam egyet, és elkaptam a lábammal, és ő is be esett mellém. – áá… - rázta meg magát – most egyenlők vagyunk! – hajolt oda hozzám, és megcsókolt. 3-4 perc csókolózás után ott feküdtünk a hó között és egymást néztük. Az én kezem Bill – én volt, az övé meg az enyémen. Amikor egy néni elsétált mellettünk, megcsóválta a fejét és ment tovább.

-         Bill.. – mondtam halkan, én közelebb mentünk egymáshoz. – Én szeretlek! – súgtam a fülébe.

-         Én is!..- mondta – már régóta várok erre a pillanatra.. – mondta és valamit előhúzott a zsebéből. Felültünk, és ő lesöpörte róla a sok havat. Egy szép piros tok volt rajta. Az volt ráírva, hogy: ’’ Az én drága, kedves, szerelmemnek!’’ kinyitottam a dobozt, és benne volt egy hatalmas gyémánt gyűrű – Leszel a jegyesem? Még nem feleség, csak jegyes! – én nem tudtam semmit sem szólni. Szépen lassan felálltunk, levettem a kesztyűm, és felhúztam a gyűrűt. Egy kis idő múlva, a nyakába ugrottam, és megcsókoltam.

-         IGEN!!!!!!!!!!!!!!!- kiáltottam annyira boldog voltam. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Billel egész haza fele úton, egymás derekát fogtuk, és smároltunk. Amikor haza értünk, nagyon jó fogadtatásban volt részünk

-         Ti meg hol a büdös francban voltatok????- kérdezték mi csak mosolyogtunk. – Mért néztek így?? – kérdezték mérgesen karba tett kézzel.

-         Bill-nek a jegyese vagyok! – csókoltam meg Bill-t – a többieknek csak úgy maradt a szájuk.

-         Ez fantasztikus!! – kiáltották – Az öcsém végre eljegyez valakit!!- mondta Tom.

-         Hát igen! – mosolyogtunk Billel egymásra. – De most föl kell mennünk a szobánkba, mert szörnyen elfáradtunk a futástól!- mondtuk.

A lépcső után Bill- el elkezdtünk vadul csókolózni. Be estünk a szobába, és le az ágyra. Bill elkezdte levenni a ruhámat, és egy picit abba hagyta.

         - Akarod? - kérdezte