17. rész

-Kezdhetjük! Vége a szünetnek! –kiáltotta el magát David Jost, majd visszacsavarta a kupakot a kólájára. Tom, Georg és Gustav szép lassan visszament a helyére, ám Billnek hűlt helye volt.

-Hol van Bill? –tette fel a kérdést Tom. A többiek megvonták a vállukat.

-Nem tudom. Azt láttam, hogy elmegy valahova, de ez köbö negyed órája volt. Már elő kellett volna jönnie! –Georg. Gusti bólogatott.

-Megyek, megkeresem. Nem tudjátok merre ment?- Tom.

-Azt hiszem arra. –mutatott a fürdőszoba felőli folyosóra Gusti.

-Siess vissza, nem állhatunk annyit! –David. Tom elment oda, amerre Gustav mondta. A folyosón viszont nem talált senkit. Már csak a fürdőszobaajtó maradt. Tom odalépett az ajtóhoz, majd bekopogott.

-Bill ott vagy? –kérdezte, de nem nyitotta ki az ajtót.

-Tom! Tom! Vigyél ki innen! Megmart egy kígyó! –kiáltozta Bill bentről.

-Micsoda? –Tom. A gitárost a kíváncsisága sarkallta arra, hogy kinyissa az ajtót.

-Tom segíts! Megmart! –kiáltotta Bill. az énekes ott ült a padlón 1 méterre tőle a kígyó. Tomnak a földbe gyökerezett a lába. A következő pillanatban viszont hátrébb lépett és amilyen hangosan csak tudta, üvöltötte:

-Kígyó! A fürdőszobában! Kígyó! –Tom.

-Micsoda? –többiek.

-Az Rico! –kiáltotta a hangmérnök, majd a fürdőszoba felé rohant 1 hordozható kiskosárral, amelyben a macskákat illik fuvarozni.

-Milyen Rico? –Tom

-Hát a kígyóm! –hangmérnök.

-A tied? –Bill döbbenten.

-Igen. –hangmérnök. A férfi a kiskosárba terelte a hüllőt, majd rázárta a fedelet.

-Megmart! –mutatta Bill a sebet a lábán.

-Nem mart meg, csak megharapott. Ki vannak szedve a méregfogai, csak harapni tud, az meg begyógyul 1 hét alatt. –hangmérnök. Bill megkönnyebbült.

-Huh akkor jó! –Bill

-Tobias! Mégis mi a francot képzelsz? Behozol ide egy veszélyes állatot? Hát elment az eszed? –korholta a hangmérnököt David.

-De hát Rico nem veszélyes! –Tobias

-Na persze, akkor minek harapta meg Billt? –David

-Gondolom, mert Bill tett valami hirtelen mozdulatot, a kígyó, pedig önvédelemből megharapta. A kutya is harap! –Tobias

-Amint vége a mai felvételnek vidd haza a dögödet, és meg ne lássam még egyszer itt, mert repülsz utána, világos? –David

-Világos! –Tobias.

-Na akkor nyomás vissza a stúdióba, még dolgunk van! –mondta David, majd elment. Tom, Bill, a 2G és Tobias még ott maradt 1-2 perc erejéig.

-Sajnálom hogy megharapott, de ő tényleg szelíd! Évek óta megvan, én nevelgetem… -mondta Tobias a kosárban levő kígyóját nézve.

-Jó… nem történt semmi. Csak megijedtem. –Bill

-De mit keresett Rico a retyóban? –Georg

-Ideraktam a csapba, hogy hűvös legyen neki. Rajta volt a kosár, hogy ne tudjon kimászni, de úgy látszik megszökött. –Tobias

-Hát meg… de nem történt baj, az a lényeg! –Gusti. A többiek bólogattak.

-Na állt fel tesókám! –nyújtotta Tom a kezét Bill felé, a fiú ugyanis még mindig a földön ült. Billnek sikerült föltápászkodnia.

-Akkor mehetünk vissza a stúdióba? –Tom

-Jaja. –Bill. az énekes kissé sántítva, de a többiek oldalán visszament a stúdióba.

Hazafelé…

-Még 1 biciklist meglátok az úton elküldöm a halálfaszára! –őrjöngött Tom a kormány mögött. A rasztásnak az az ötlete támadt, hogyha már van Billel 1 házuk Berlinben, akkor menjenek oda a 2 G-vel együtt. Georgnak és Gustinak tetszett az ötlet, így hát a négyes beült a Cadillacbe, és meg sem álltak Berlin hangulatos utcájáig. Bár még egy bő negyed óra volt az útból, és pár anyázás is várt magára Tom szájából, aki a forróvérű vezetők közé tartozott.

-De Tom… mikor is voltunk utoljára a Berlini kecónkban? –Bill

-Asszem 6 hónapja. –Tom

-És addig volt ott valaki? –Georg

-Nem. Szóval olyan földöntúli kosz fog ott várni minket, hogy még Zeusz is a gettóba menne! –Tom.

-Mondtam, hogy menjünk inkább hotelbe. –Georg

-Georgbéjb leszóltad a kérómat? –Tom

-Kérónkat! –javította ki Bill.

-Én nem! De tiszta szutyok lesz ott minden, hogy fogunk aludni? –Georg

-Jaj Georg ne fesztiválozzál már! –Gusti

-Na ja! Rájöttem Georg, hogyan kell az IQ-dat kiszámolni: végy 1 vödör lószart, mérd meg hány kiló, majd a kapott összeget oszd el az eddig megjelent Playboyok számával. Az összeg megmutatja mennyi Georgunk IQ-ja. –mondta Tom professzorokat megszégyenítő pontossággal. Bill és Gusti elnevette magát, ám Georgnak nem tetszett a 21. század matematikája.

-Tudod mit, Tom? Te meg elmehetsz a mucsaröcsögei zöld mezőre kapálni! –Georg

-Jeee. –Tom

-Mikor érünk oda? –Gusti kíváncsian.

-Majd mindjárt, ha ez a szarjankó trabi eltágít előlünk! –mondta Tom rádudálva az előttük közlekedő Trabantra. 8 perc múlva Tom leparkolt 1 hatalmas ház előtt. A 2 G tátott szájjal nézte az épületet.

-Hűű az isten mekkora kan ház! Hát ezt még a Hamupipőke sem tudná gatyába rázni, akkora nagy! –Georg ámélkodva.

-Hajjaj! Mint 1 Hollywood-i villa! Csak most Berlinben vagyunk! –Gusti

-Na, bemegyünk? –Tom.

-Naná! –Bill. Tom elővette az ajtó zárához tartozó kulcsot, majd kinyitotta a bejáratot. Egy kis állott szag csapta meg az orrukat. Hát igen… érezni lehetett, hogy hónapok óta senki sem járt a házban.

-Hú geci ez rosszabb mint Georg odakozmált kajája! –mondta Tom, majd kinyitotta az ablakot.

-Jó de ez hamar kimegy. –Gusti. A csapat körülnézett. Bizony a kérón állt a por.

-Legalább az ágyat csináljuk meg! –javasolta Bill. Bill és Gusti fogta a régi ágyneműket, és bevágták a szennyesbe. Elővették az újat a szekrényből. Eközben Georg és Tom csinált 1 jó kis kereszthuzatot, hogy a legtöbb por kimenjen a házból. A rasztás villámgyorsan seprűt ragadott, majd Georg segítségével jött a söprés – felmosás. Este 10-re már készen is voltak az ággyal és a padlóval.

-A többit szarom le, majd holnap! –mondta Tom, majd ledobta magát az ágyra. 2 ágy volt a szobában, mind2 kétszemélyes.

-Gustav ha horkolni mersz, a legporosabb párnával foglak pofánbaszni. –mondta büszke fejjel Georg.

-Én nem is szoktam horkolni, hagyjatok már! –Gusti unottan.

-A faszt nem! –Tom.

-Na csitt, menjünk aludni, holnap nem fogunk tudni felkelni! –mondta Bill már pizsiben.

-Jólvanna! –Tom. A többiek is átöltöztek, majd mindenki elfoglalta a helyét az ágyon. Tom persze előbb elaludt, mint Bill, aki nem igazán fért el az ágyon, Tom szétvetett végtagjai miatt.

-Tom menj már arrébb! –hallatszott félpercenként az énekes szájából a mondat.

-Kuss már! –kiáltott Gusti a szomszéd ágyról. Bill morogva oldalra fordult. Hát igen… sok jó ember… xD

Nagy nehezen sikerült elaludnia Billnek is. Annak idején Tommal együtt megvett kis ház nyugalmas éjszakát jelentett számukra.