2.évad.3/1.rész.

 Márk felbukik

Krisztin-t nem láttam hova ment, de ez nem annyira érdekelt engem… Hogy volt képes megcsalni? Azt mondta szeret, erre bejönnek a házunkba az iker lányok, és kiderül, hogy Bill-ék randizgattak velük! Ledőltem egy padra, és csak sírtam órákon át, egyszer csak felnézek, és látok egy ismerős fiút. Nem tudom hol láttam már, de túl homályos volt, úgyhogy vissza hajtottam a fejemet, és sírtam tovább, amikor, egy meleg kezet éreztem a vállamon. Teljesen oda fagytam a székre, meg se tudtam mozdulni… Hátra fordultam, és megláttam egy régi osztály társama .Márk volt Barna szeme volt, és fekete haja, ami a tarkójáig ért. Megfogta a kezemet, és leült mellém.

-         Evelin? Te vagy az? De rég láttalak! – csillant föl a szeme. Ezen én egy picit elmosolyodtam, de utána csak sírtam tovább. – Érzem, valami gond van. Mond meg Evi, mi bánt? – kérdezte. Én visszaemlékeztem, amikor még a suliban 7.-esek voltunk, hat lány is szerelmes volt Márkba, meg én is… Ez csak egy évig tartott, aztán jött a Tokio Hotel… Tudtam, hogy Márk néz, és amikor rá néztem, egyből zavarba jött, és elpirult.

-         Mért sírsz? Úgy tudtam, hogy most boldog vagy azzal a… Bi.. bibi… Billel? – kérdezte – örülök, hogy boldog vagy, de én már nem vagyok az… - mondta, és ahogy lehajtotta a fejét a haja eltakarta a szemét.

-         Zsófi dobott? Hát engem meg megcsalt Bill… - mondtam, és nagyon meglepődött… Akivel végre boldog voltam, életem legnagyobb szerelmes, akiért már sok éve dobog a szívem, dobott…

Hallottam valami motoszkálást a hátam mögött, de ne törődtem vele. Ashley volt. Lefotózott, hogy fogom Márk kezét…

-         Olyan rossz most ez nekem Márk! – borultam a nyakába, és ilyenkor A, fotózott. – Bill megcsalt az egyik Olsen lánnyal, A-val! – sírtam tovább.  Márk mondta, jobb lesz, ha kisírom magamat, aztán nem jön rám máskor, de még is… rám jött…

-         Talán menj haza Evi! Ott kibékülhetsz a fiúkkal…! – mondta kicsit szomorúan, hogy elmegyek, de még is, örült volna neki, ha boldog lennék, de a válaszomon meglepődött:

-         Semmi kedvem haza menni! Inkább keressük meg Krisztin-t! – mondtam, és ilyenkor kérdően nézett rám – Ja, nem tudod, hogy Anikót szoktuk Krisztin- nek is szólítani!

-         Hát nem, de mindegy, keressük meg! – állt föl, és megfogtuk egymás kezét úgy mentünk. A pedig ezt lefotózta, és önelégült mosollyal nézett rájuk.

          - Nos Bill, meglátjuk, hogy még mindig szeretnéd-e megkapni Evelint! Ha-ha-ha!! – nevetett gúnyosan, és elment…