Amint elolvastam, Bill is lejött a konyhába.
- Hát te? – kérdezte kómásan.
- Tomék leléptek.
- Nagyszerű. Akkor mit csináljunk? – kérdezte.
- Van egy ötletem… - mondtam elkalandozva.
Bill csak felvonta a szemöldökét, és értetlenül nézett.
- …nézhetnénk tv-t… - mondtam gyorsan, vörös fejjel majdnem röhögve.
- Hm. Ok. Tv-zzünk. – mondta vigyorogva, majd elindultunk a nappaliba.
- Mikor jönnek Cindyék? – kérdezem, közel más fél óra alatt.
- Nem tudom. De én éhes vagyok.
- Én is. Együnk valamit.
- Benne(d) vagyok. XD
Kimentünk, és belenéztünk a hüttőbe. Üres.
- Hát, ez kurva jó. – káromkodok.
- Na, ne beszélj csúnyán.
- Miért?
- Mert. Amúgy tényleg, mi van veled?
- Mi lenne? – értetlenkedek.
- Hát, más vagy.
- Nem vagyok buzi!!!!
- Nem, hanem megváltoztál. Még a veszekedésünk előtt- itt elhalkult és szünetet tartott, majd folytatta rendes hangnemben – nem ilyen voltál. Most is. „Nem vagyok buzi”.. ez valahogy nem te vagy… vagy is igen, mert te vagy, de nem így szoktál viselkedni.
- Hát, lehet, hogy így van. – gondolkodtam.
- És.. az a beszólásod.., hogy van egy ötleted.. az sem rád vall..
Én már kezdtem vörösödni, és a röhögést is alig bírta visszatartani. Inkább csak hallgattam, a földet néztem, és vártam, hogy most mi lesz.
- Szóval, ezért gondoltam, hogy van valami.. vagy nem tudom.. Csak úgy vettem észre, mintha.. arra gondoltam, hogy Andreassal lefek…üdtetek és így előtört az a vadállat, ami benned rejtőzik.
Nem bírtam tovább, elkezdtem röhögni. Ő csak nézett, mint Rozi a moziban.
- Az a vadállat mindjárt leteper téged. – mondtam komolyan, aztán elmentem mellette, az emelet felé.
Félúton megálltam, és csak akkor tudatosult bennem, hogy mit mondtam. Ismét vörös fejjel mentem tovább, egyenesen a szobámba. Bezártam az ajtót (nem kulcsra). Akkor jöttem rá, hogy pizsiben vagyok. Egy topp és egy nagyon rövid naci. Mondjuk nem vészes, mert vele aludtam ugyan, és látott is, de azért ciki. És amit mondtam.
- Leteperem? Áh, de hülye vagyok! – mondtam, már hangosan. –És még magamban is beszélek. -.-”
Ledőltem az ágyra. Délutánig meg sem mozdultam. Csak fetrengtem az ágyban, amíg nem kopogtam.
- Eri. – halottam Cindynek a hangját.
- Igen? – kiabáltam ki.
- Bejöhetek?
- Gyere.
Bejött. Leült az ágyam szélére.
- Mizujs?
- Semmi. Hol voltatok ilyen sokáig?
- Vásárolni. 2 órán át Tom azon pattogott egy sapka boltban, hogy neki narancssárga sapka kell.
- Értem.
- És mit csináltál, amíg távol voltunk? Egyáltalán miért itt vagy fent pizsiben?
- Mit csináltam? Hülyét magamból. – temetkeztem a párnáimba.
- Na mesélj. – helyezkedett el.
Felálltam, becsuktam az ajtót, majd visszamentem a helyemre, és belekezdtem.
- Hát.. Bill említette, hogy megváltoztam.. másképp viselkedtem.. és mondta, hogy, azt hitte, azért van ez, mert, hogy Andreassal lefeküdtem, és emiatt előtört egy „vadállat” belőlem.  – itt Cindy már röhögött. – És én meg azt mondtam, hogy az a vadállat leteper… és én.. nem tudom miért mondtam.. csak amikor elmentem mellettem, akkor jöttem rá, hogy mit mondtam..