37.rész – Tűz és víz
Még hülyültünk egy kicsit, majd hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk fagyizni, ahol találkoztunk Deannel. Bemutattam mindenkit mindenkinek. Végül úgy beszéltük meg, hogy Dean is eljön hozzánk és majd később hazamegy.
- Na és milyen a munka nélkülem? – huppantam le a kanapéra, mikor már hazaértünk.
- Unalmas. Mármint megértem, hogy miért lett eleged ebből. Most én vagyok a te helyeden és már kiakadtam.
- Ne is mond!
- Kér valaki inni? – jött be Matt, kezében egy hatalmas tálca hűsítő itallal.
- Életmentő vagy! – Helga.
- Tudom. – mosolygott.
- És mit csináljunk? – Bill.
- Nem tudom. habár van pár ötletem. – vigyorgott Tom.
- Szerintem én nem vagyok rá kíváncsi.
- Most miért? – vágta be a műdurcit.
- El tudom képzelni, nem kell elmondanod.
- Oké. És benne vagy?
- Természetesen nem.
- Nem akarsz Activity-zni? – vigyorogott.
- Te nem erre gondoltál.
- Bizonyítsd! – nyújtotta ki a nyelvét.
- Na jó, valami jobb? – Gustav.
Mindenki vállat vont.
- Akkor legyen! – Gustav. – Társassal vagy találjuk ki mi?
- Utóbbi! – mondtuk.
- Oké. Akkor a csapatok. Fiú-lány párosítás lesz. Habár kevesen vagyunk. – Georg.
- Akkor húzzuk ki. – javasolta Matt.
Felírtuk cetlikre a neveket és beraktuk Tom sapkájába.
- Engem ne húzzatok ki! Mennem kell. Holnap még egy csomó dolgom van! – Sara.
- Oké, akkor majd találkozunk! – csókolta meg Georg.
- Sziasztok! – ment ki az ajtón.
- Szia! - köszöntünk kórusban.
- Akkor kezdjük! Tom. – Georg.
- Matt. – Tom.
- És Tom. – olvastam fel én is a cetlim.
- Dean. – Bill.
- És Georg. – Helga.
- Helga. – Matt.
- És Gustav. – Dean.
- Bill. – Georg.
- És Lya. – Gustav.
Miután beosztottuk a csapatokat, elkezdtünk játszani. Kb. 4-5 kört játszhattunk, mikor már mindenki megunta.
- Akkor azt hiszem, kihirdetném a nyerteseket! – állt fel Gustav a fotelből.
- Úgyis mi nyertünk! – néztem Billre.
- Na szóval. Utolsó, azaz 4.lett… - kezdett bele.
- Állj! – emeltem fel a kezem.
- Mi az? – kérdezte meglepetten Tom.
- Mit kap a nyertes?
- Egy éjszakát velem! – vigyorgott Tom.
- Holnap elmegyünk valahova vacsorázni és a nyertesnek nem kell fizetni és akármit rendelhet. – Gustav.
- Oké. – én.
- Személyekre lebontva is kéritek az eredményt? – Gustav.
- Nekem mindegy! – Bill.
- Legyen akkor! – Helga.
- Akkor 4.lett Georg és Dean. A 3.Helga és én. A 2.Matt és Tom. Az első pedig… hoppá nem tudom. nincs felírva! – vigyorgott Gustav.
- Nagyon vicces! Nyertünk! – ugrottam fel a kanapéról.
- És akkor hogy legyen? Mert személyekre lebontva nem egészen ez a sorrend.
- Miért ott hogy van? – kérdeztem vissza.
- 8.Dean, 7.Georg, 6.én, 5.Helga, 4.Bill, 3.Matt. Tom és Lya pedig elsők.
- Én így is, úgy is benne vagyok. – mosolyogtam. – Akkor legyen úgy, hogy nekem, Tomnak meg Billnek nem kell fizetni.
- Oké. – Gustav.
Matt elment, Helga, Georg, Tom és Gustav pedig felmentek aludni. Én is ugyanígy tettem. Bill és Dean pedig még maradtak beszélgetni.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de mi van Tom és Lya között? – kérdezte Dean.
- Szerintem semmi. Legalábbis tudtommal csak barátok.
- Nekem nem úgy nézett ki. Mármint szerintem még Lya szereti, csak elfojtja vagy nem vesz tudomást róla.
- Nem tudom. Nekem nem nagyon tűnt fel és ami azt illeti, nem is szoktam vele törődni, mert mindig van ez a huzavona köztük, hogy most összejönnek, aztán megint szétmennek és így tovább.
- Ja, értem. Most nem azért, de ha nem ismerném őket, nem mondanám, hogy valaha is egy pár voltak vagy egy pár lesznek.
- Miért?
- Tűz és víz. Vannak dolgok amiben hasonlítanak, de alapvetően inkább különböznek. Szerintem valamilyen szinten ez is szerepet játszott, amikor szakítottak.
- Lehet. És ezt miért nekem mondod el?
- Mert te vagy a testvére és gondoltam, te majd megakadályozod, hogy újra összejöjjenek. Amúgy mikor szakítottak?
- Nem tudom, már több éve.
- És nem jártak jegyben?
- Nem. Legalábbis nem tudok róla.
- Oké. Későre jár. Én megyek. Hello!
Reggel, miután felkeltem és a konyhából felhoztam a teám, valaki kopogott az ajtómon.
- Gyere!
- Szia! – nyitott be Bill.
- Szia!
- Szerintem van valami, amit tudnod kéne.
- Oké és mi lenne az?
- Deanről van szó.
- Mi van vele? Rendes srác, én kedvelem.
- Na ez az! Valami nincs vele rendben. Vagy pedig direkt keveri a szart. Már bocs.
- Miért? Mi van?
- Szóval tegnap, amikor felmentetek, ő még maradt és beszélgettünk. És hát a Tommal való kapcsolatodról kérdezgetett.
- És?
- Mi és? Azt mondta, hogy te még érzel valamit meg, hogy olyanok vagytok, mint tűz és víz.
- Ez mondjuk igaz.
- Mi van?
- Igen. Gondolj bele! Tényleg nincs bennük olyan sok közös vonás. Mondjuk én úgy vagyok vele, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
- Na, mindegy! És amikor megkérdeztem, hogy miért mondja ezt nekem, azt mondta, hogy reméli, megakadályozom, hogy újra összejöjjetek.
- Mi?
- Komolyan. És nem tudom, hogy most ezt miért mondta. Szerinted akar tőled valamit?
- Á, nem hiszem! Nem olyan. Amúgy meg ha akarna, már mondta volna.
- Oké, de akkor miért mondta?
- Nem tudom, de nem hiszem, hogy azért, mert aggódna a szerelmi életem miatt.
- Ja, meg olyanokat is kérdezett, hogy nem jártatok-e jegyben?
- De azt meg…? A francba! – ugrottam ki az ágyamból és rohantam át Tomhoz.
- Hello! – rontottam be a szobájába.
- Mi az? Ég a ház? – szólt ki egy hang a takaró alól.
- Nem! – húztam le róla a takarót.
- Mi van? – ült fel kómásan.
- Beszéltél Deannek Jasonről?
- Mi? Korán reggel ilyen kérdések?
- Válaszolnál? – kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Nem. Miért mondtam volna el neki?
- Kösz! – rohantam ki a szobából, vissza az enyémbe.
Bill már nem volt ott, ezért gyorsan felöltöztem, majd elmentem Deanhez.
- Szia! Gyere be! – invitált be.
- Hello! Na figyelj! Nem fogom kétszer megkérdezni és szeretném, ha őszintén válaszolnál.
- Oké, mondd csak!
- Te kémkedsz utánam?
- Mi?
- Jól hallottad. Jason kért meg?
- Mi? De te honnan tudsz Jasonről?
- Nem vagyok hülye, kitalálom magamtól is. Csak utálom, ha átvernek. Ja és ne hidd, hogy ezek után még szóba állok veled. Na hello! – fordultam ki az ajtón.
Miután hazaértem, gyorsan megreggeliztem és felmentem a szobámba.
- Gyere! – mondtam, miután kopogást hallottam.
- Szia! – jött be Tom félve.
- Ú, hello! Bocsi, hogy reggel olyan bunkó voltam, de nagyon felkaptam a vizet.
- Az látszott. Most is alig mertem bejönni, mert azt hittem, egy párnát vágsz a fejemhez. – mosolygott.
- Nyugi!
- Ezt inkább nekem kéne mondanom. Na mi volt ez az egész?
- Hosszú.
- Van időm.
- Kiderült, hogy Dean tegnap csak azért jött, hogy megtudja, össze fogunk-e házasodni.
- És ezt honnan veszi?
- Jason mondta neki.
- Mi?
- Komolyan.
- Hát úgy látszik, rosszul ítélted meg.
- Aha. Mondjuk egy valamiben igaza volt. – hajtottam le a fejem.
- És mi volt az?
- Semmi, nem érdekes.
- Szerintem igen, ha ezek után igaza adsz neki.
- Csak mondott pár dolgot rólunk és egyet totál eltalált.
- És mi volt az? Hogy jártunk? – vigyorgott.
- Nem. Hogy olyanok vagyunk, mint tűz és víz. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT