- Igen..csak csalódtam benne. De te, és Tom is megmondtátok, én meg hülye nem hittem nektek. Sajnálom.
- Mi van? Te sajnálod? Én voltam annyira hülye, hogy összevesztem veled, és természetes, hogy nem hittél nekem…
- És amúgy megtudhatom, hogy miért haragudtál meg rám?
- Én sem tudom. Csak rossz kedvem volt, és.. nem tudom. De szörnyen sajnálom. Így, ebben a 2-3 napban hiányoztál. Vagy is öhm… mint egy barát… Ne gondolj semmi rosszra.. – mondta zavarodottan.
- ^^. Értem… Hát.. te is nekem..
- Akkor lehetne szent a béke?
- Igen. – mondtam és megöleltem.
Ez azt hiszem több volt, mint egy baráti ölelés, ez egy nagyon bizalmas ölelés volt. 2-3 perig csak szorított magához, és én is őt. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Kicsit zavarban voltam, de most valahogy felszabadultabb is, mint eddig bármikor, amikor vele voltam.
- Na, akkor mit csináljunk ma? – kérdezte.
- Hát. Nem tudom. Nagyon elmenni nem tudunk, mert esik..
- És akkor mi van? Gyere, menjünk el sétálni. – fogta meg a karom.
- Benne vagyok.
Még kiabáltunk, hogy elmegyünk, aztán kiléptünk a lakásból. Alig mentünk pár lépést, már talpig áztunk. Ezzel mintsem törődve, mentünk a zuhogó esőben. Elszórakoztunk, és élveztük a másik társaságát. Annak elenére, hogy csak most békéltünk ki, nagyon jó barátság maradt így is vagy esetleg…? Nagyon messze elcsatangoltunk a háztól. Már kezdtem fázni. Ezt Bill észrevéve, magához húzott, és átkarolt. Így folytattuk az untunkat.
- Menjünk haza? – kérdezte.
- Igen. Már nagyon fázom. És ebből egy nagy megfázás is lesz.
- Nem baj. Nem árt egy kis szabadság.
- Tényleg. Hogy, hogy nem vagytok a stúdióban, meg turnén?
- Hát, tudod, mostanában lecsökkentek a koncertek száma, és az az igazság, hogy ebből már kiöregedtünk. Azt hiszem nyár végén, augusztusban kiadjuk az utolsó albumunkat, elmegyünk ugye akkor szeptemberben másfél hétre fr.o.-ba, és szerintem itt a vég.
- És, nem rossz érzés?
- Egy kicsit. De végre úgy élhetem az életemet ahogy szeretném. Lehet átlagos, és négány év múlva már fel sem ismernek. Lehet barátnőm, bármikor megjelenhetek lánnyal az utcán, vagy bárhol, és azt hiszem, nekem többet jelent a szabadság. És amúgy is, öregek vagyunk mi már ehhez. Vagy is nem öregek, hanem a mi időnk lejárt. Itt az idő, hogy sokkal fontosabb dolgokra fordítsam az időt.
- És pedig?
- A barátaimra. A régi baráti kapcsolataimat rendbe hozni, új barátságokat kötni és élni, mint egy rendes 18 éves. Barátnőt találni,  5-6 év múlva pedig családot alapítani.
- Juj, ez nagy szép és aranyos. – mosolyogtam. – És van lány a láthatáron?
Itt kicsit elkomorodott az arca.
- Ami azt illeti.. De erről ne beszéljünk, kérlek.
- Rendben.
Hamar hazaértünk, és egyből mentünk fürdeni (külön, Bill a fentibe, és a lenti fürdőbe). Beültem egy kád forró vízbe, és már nem is fáztam annyira. Megmostam a hajam, majd kiszálltam. Mivel nem volt nálam a pizsim, magamra tekertem a törölközőm és úgy mentem a szobámba. Sikeresen bejutottam, úgy, hogy senki nem vett volna észre. Ám, amikor bementem a szobámba, Bill ált bent, én meg annyira megilyedtem, hogy majdnem leesett rólam a törülköző. Bill is megijedt, aztán csak vigyorgott.
- Mi van? – kérdeztem.
- Semmi-semmi. – mondja.