- Szóval, majd várlak vissza 5 perc múlva, én most felöltöznék.
- Rendben. – mondta és ráfeküdt az ágyamra, kényelmesen.
- Na kifelé!! – mondtam.
- Nem. – nyujtotta ki a nyelvét.
- De. – végre sikerült kilöknöm, és felöltöznöm. Nhány perc múlva ajtót nyitottam, és ott ált előttem.
- Kukkoltam a kulcslyukon. – vigyorog.
- Anyád. – vágtam pofon. – Bocsi. – kaptam a számhoz.
- Anyád? Ezt neked! – mondta és lelökött a földre, és csikizni kezdett. Már vagy 5 perce, hogy csikizett, még midnig nem szált le rólam.
-  Lennél szíves, leszállni rólam? – kérdeztem, szinte nevetve, és könnyezve.
- Nem áll szándékomban. Ezt a pofonért kaptad.
- Bocsi. Csak olyan megszokásból volt. ^^
- Hogy érted? – vonta fel a bal szemöldökét.
- Nem lényeg, na, de most megyek Cindyhez. Ma még vele is kellene találkoznom. – mondtam és ezzel átballagtam az említetthez.
- Szija. – kukkantottam be az ajtón.
- Szia. Hol voltál? Egész nap kerestelek.
- Kibékültem Billel, és elmentünk sétálni.
- Na, végre! – forgatja a szemét. – És ilyen időben? Andreassal meg mi van?
- Hát… - szóval elmeséltem mindent neki. ^^
- Ja, értem. Azért ez szemétség Andytől.. de minegy, és mi van Billel?
- Hát, mi lenne?
- Hát, valami…Érted? Úgy, hogy..
- Nem! Egyszer megmondta nekem világosan, hogy nem, akkor meg minek esnék bele mégegyszer? Nem követem el azt a hibát megint. Meg, ő…  neki nem vagyok az esete.. meg én túl ronda vagyok.. meg minden…
- De, hogy vagy ronda. Ne beszéljél már hülyeségeket.
- Nem beszélek, de én megyek is… befekszek az ágyba, azt hiszem megfáztam. – tüsszentettem.
- Rendben. Addig is kihívom az orvost. – mondta.
Én csak bevágtam egy fintort, és mentem a szobámba.

2 óra múlva megérkezett az orvos. Mit ne mondjak, sietett. Ágyba parancsolt engem is, és Billt is – mivel őt is megvizsgálta. Cindy már nem bírta, hogy ide-oda kel rohangálni, átvittek Billhez, és vele kell aludnom. (nem lesz Billnek vmi nyugott éjszakája;)  Így Cindynek is kevesebbet kell ugrálnia, és legalább lesz társaságunk. Hamar, már 8 órakor nagyban aludtam Bill mellkasán. ^^ Nem sokkal később, ő is elaludt. Nem hittem volna, hogy ilyen is lesz, de vele álmodtam. Piknikeztünk. Nagyon jól elvoltunk. Épp a fa alatt pihentünk, amikor a fejem fölé hajolt (feküdtem a pokrócon) és megcsókolt. Azon nyomban véget ért az álom, de melegség töltötte el a testemet.
Bill még aludt. Felültem, ami nem ment könnyen, mert magához szorított. Nagy nehezen kibújtam a karjai közül, és lefelé vettem az irányt. Nem találtam senkit, csak egy cetlit az asztalon.
„Elmentünk vásárolni, később jövünk.”