39.rész – Hiányozni fog(sz)

Miután Matt elment beszélni Helgával, lementem a konyhába, ahol találkoztam Tommal.

-      Jó reggelt! – vigyorogtam. – Milyen volt az estéd?

-      Egész jó. – mondta morcosan.

-      Ma mit fogunk csinálni?

-      Nem tudom. Kérdezd meg Billt.

Oké, tudom, hogy mi baja van, de abszolút nincs kedvem megint átrágni ezt a témát. Ráadásul, ha ezt fogja csinálni mindig, hogy úgy beszél velem, mintha haragudna rám, ami részben igaz, akkor nem tudom, hogy fogjuk kibírni egymást.

-      Oké, figyelj, mi lenne, ha normálisan beszélnél velem?

-      Pont te mondod?

-      Miért? Mit csináltam?

-      Itt vagy.

-      Mi van?

-      Ha nem lennél itt és soha nem is találkoztunk volna, könnyebb lenne.

Mélyen a szemébe néztem, majd felrohantam a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra és sírni kezdtem, mikor kopogtak.

-      Hagyjál! – kiabáltam ki.

-      Lya. Nem úgy értettem. – jött be Tom.

-      Persze. Ezt hogy lehet másképp érteni?

-      Csak kicsúszott a számon és nem gondoltam komolyan.

-      Oké, most hogy ezt elmondtad, mehetsz is.

-      Beszéljük meg!

-      Mit?

-      Mindent.

-      Oké, miről akarsz beszélni? – ültem fel. – Miért találkoztunk? Miért vagyok én a hibás mindenért? Vagy mi?

-      Tudom, hogy Bill mindent elmondott. És a legtöbb az igaz is. De szeretném, ha tudnád, hogy felőlem akárkivel találkozhatsz meg ilyenek. Nem kell miattam kihagynod a randikat, én is ugyanúgy fogok csajozni, mint régen és minden olyan lesz, mint ezelőtt.

-      Remélem, hogy igazad van.

Felállt és az ajtóhoz sétált.

-      Ja és hogy tudd, nem bántam meg, hogy találkoztam veled. – majd kilépett az ajtón, én pedig csak néztem utána.

Most miért kell mindent összekevernie? Bill miért mondta el nekem ezeket tegnap este? Ha nem mondja el, ez nincs és tök normálisan élhetném a normálisnak nem éppen mondható életem. Ami elmúlt, elmúlt, már nem kell rajta rágódni, de engem akkor is zavar.

Leültem a laptopom elé és elkezdtem netezni meg msnezni. Fél óra múlva Matt jött be a szobámba.

-      Na hogy ment? – álltam neki rögtön.

-      Azt mondta, hogy nem tudja. Ő is pont úgy gondolkodik, mint én. Ha csak pár hétig fog tartani, akkor nincs értelme, de hosszútávon jó lenne.

-      Na figyelj! Menj ki és legyetek boldogok! Ha mégsem jönne össze, amit kétlek, akkor majd visszajössz. Beszélj a főnököddel, hogy tartson fent neked egy helyet és ha mondjuk 3 hónap múlva sem jössz vissza, akkor valószínűleg maradsz Amerikában. A lakásod miatt megint nem kell aggódnod, mert ha beszélek a fiúkkal, biztos megengedik, hogy itt lakj egy ideig. A családod és a barátaid biztosan megértik és tudjátok tartani a kapcsolatot telefonon, e-mailen, msnen.

-      Ahhoz képest, hogy a legjobb barátom vagy és azt hinném, hogy nehezen fogsz elengedni, te támogatsz a legjobban.

-      Az évek során megtanultam pár dolgot. Csak azt akarom, hogy boldog legyél és akkor én is az leszek. Az jobb lenne, ha hisztiznék, mert elmész?

-      Nem.

-      Na látod! Amúgy meg telefon, msn, e-mail, minden van. Mondjuk rettentően fogsz hiányozni, de ha neked ez a jó, akkor költözz ki.

-      Rendben. És nagyon köszönöm, hogy megértesz.

-      Nincs mit. Mire való egy barát?

-      Erre. Remélem, hogy örökké barátok maradunk.

-      Én is.

Átmentünk Helgához és elmondtunk neki mindent. Ő is megenyhült és megbeszélték, hogy Matt majd Helgával együtt megy ki meg hasonlók. Később lementem a konyhába és azt beszéltük meg, hogy tartunk egy grillpartit. Elmentünk húst venni meg, ami ehhez kell és nekiláttunk. Georg elment Sarához és csak estére ért vissza letörten.

-      Mi az? – ültem le mellé a hintaágyra.

-      Sara szakított velem.

-      Mi? De miért?

-      Megcsaltam.

-      Ú, tényleg. Tegnap a bulin.

-      Igen. És tulajdonképpen örülnöm kéne, amiért szakítottunk, mert nem nekem valóak ezek a komoly kapcsolatok.

-      Akkor miért nem örülsz?

-      Nem tudom. Holnapra jobban leszek. Amúgy milyen a parti?

-      Egész jó. Tom süti a húst, ami isteni. Matt és Helga összejöttek és mennek majd Amerikába.

-      Matt kiköltözik?

-      Aha.

-      Kár. Egész jó fej srác.

-      Az. – sóhajtottam.

-      Jól érzem, hogy nem akarod, hogy elmenjen?

-      Részben. Mármint örülök, hogy összejöttek és hogy boldog, de nagyon fog hiányozni. Ő volt az, akivel mindent meg tudtam osztani, mindig segítette a tanácsaival és megvigasztalt, ha valami bajom volt.

-      Megértem.

-      Igaz, hogy ott a telefon meg az msn, de az nem lesz ugyanaz. Pláne, hogy szerintem nem is lesz ideje gép elé ülni a munkája meg Helga miatt. Ne hogy félreérts, nem vagyok féltékeny, csak…

-      Csak hiányozni fog.

-      Igen.

-      Mondtad neki?

-      Persze, de csak olyan félkomolyan. Mármint ezekről, amiket neked mondtam még nem beszéltem neki, de jobb is így.

-      Te tudod, de szerintem tudnia kéne róla.

-      Nem, nem kell. Ha tud róla, nehezebb lesz és pont én mondtam neki, hogy jobb, hogy nem hisztizek, amiért elmegy meg nem akarom megakadályozni.

-      Ehelyett inkább támogatod.

-      Hello! – jött oda Bill.

-      Hello! Milyen a parti?

-      Nélkületek nem olyan jó. Miről beszéltetek?

-      Semmi érdekes.

-      Oké, akkor gyertek. Aztán pedig csobbanhatunk egyet a medencében.

-      Benne vagyok. Megyek átöltözni.

-      Én is. – Georg.