38.rész – Nehéz

Másnap 8 körül keltem és lementem a konyhába valami ehető dolog után nézni, de semmi nem volt otthon, így elmentem vásárolni. Mire hazaértem Gustav várt a nappaliban.

-      Szia!

-      Szia! Hol voltál?

-      Nem látszik? Vásárolni.

-      Segítsek kipakolni? Hogy bírtál három ilyen nagy táskát egyedül behozni?

-      Ezt most komolyan kérdezed?

Bepakoltunk a hűtőbe meg a szekrényekbe. Én nekiláttam reggelit csinálni Gustav segítségével.

Később a többiek is felkeltek és megbeszéltük, hogy este bulizni megyünk. A nap további részében szinte semmit nem csináltunk. Mindenki az estét várta. Főleg Tom.

Elmentünk az egyik helyi pubba. Egész kellemes hely volt. Főleg, hogy nem 13-14 éves lányok fetrengtek részegen mindenhol. Nincs ettől rosszabb.

Leültünk egy kialakított boxba. Matt és Helga hamar elmentek táncolni, Georg is felszedett valami csajt, engem pedig egy srác kért fel táncolni.

Miután 3-4 számot végigtáncoltunk, megadta a számát és 1-1 puszival köszöntünk el.

-      Sziasztok! – huppantam le Georg megüresedett helyére.

-      Hello! – köszönt vissza Bill és Gustav.

-      Többiek?

-      Helga és Matt még mindig táncolnak, Georg pedig lelépett két csajjal.

-      Tom?

-      Ő is valami csajjal van. – mondta Bill, de a hangján érezhető volt, hogy valami nem stimmel.

-      Oké, akkor szerintem én hazamegyek.

-      Hazakísérjünk? – ajánlotta fel Gustav.

-      Nem kell, megoldom egyedül is. Akkor majd otthon találkozunk! Hello!

-      Szia!

-      Miért nem mondtad el neki? – Gustav. – Menj után és mondd el! Mindenkinek jobb lesz.

Miközben hazafelé sétáltam, dudálást hallottam. Bill szállt ki egy taxiból.

-      Szia! – köszöntem meglepetten.

-      Szia!

-      Hogyhogy itt?

-      Szerintem van valami, amit tudnod kellene.

-      Oké, és mi lenne az?

-      Tommal kapcsolatos.

-      Mondd nyugodtan!

-      Szóval, ő azért ment el csajozni, mert te is elmentél azzal a sráccal.

-      És? Nem értem.

-      Ő akart adni nektek egy utolsó esélyt ma este. De mikor meglátta, hogy elmész egy idegen sráccal, úgy gondolta, hogy jó, ennyi volt és ő is becsajozik.

-      De már megbeszéltük, hogy köztünk semmi nem lesz. Amúgy meg téged mennyiben érint a mi szerelmi életünk?

-      A testvére vagyok és látszik rajta, hogy muszájból ment el csajokat felszedni!

-      Ez most az én hibám?

-      Részben.

-      Mi van? Te most engem hibáztatsz, amiért Tom elmegy csajozni? Ezentúl majd nem beszélhetek egy sráccal sem, ne hogy megsértsem Tomot? Ha nagyon akart volna valamit, gyorsabb lett volna.

-      Én nem ezt mondtam, de tekintettel lehetnél rá is.

-      Mit kéne tennem? Megvárni, míg önszántából megy el csajokat megdugni? Ő miért nincs rám tekintettel? Én már túlléptem rajta, ennyi volt.

-      Meg kell értened, hogy nehéz neki.

-      Megértem, de akkor ne próbálj lebeszélni a pasizásról.

-      Csak egy rövid ideig.

-      Nem. Akkor pedig azt fogja hinni, hogy még van nála esélyem és sose fog kiszeretni belőlem.

-      Lehet.

-      Még nem fejeztem be.

-      Bocsi.

-      Szóval. Én megértem, hogy véded Tomot, hiszen a testvéred és jót akarsz neki. De az én szerelmi életembe légy szíves ne szólj bele!

-      Oké, megértettem és nem fog többé előfordulni.

Miután hazasétáltunk, bedőltem az ágyba és másnap délig aludtam.

-      Szia! Bejöhetek? – nyitott be Helga a szobám ajtaján.

-      Szia! Persze, gyere csak. Mi van veled és Mattel?

-      Pont erről akartam beszélni.

-      Miért? Mi van?

-      Szóval összejöttünk.

-      De hiszen ez csodás. Gratulálok! – öleltem meg.

-      Köszi. Nagyon rendes srác. Imádom.

-      Mikor megjöttél már akkor tetszettél neki.

-      Honnan tudod?

-      Mondta. Végig drukkoltam nektek.

-      Bejöhetek? – nyitott be Matt.

-      Persze. Én megyek is. Később beszélünk. – csókolta meg Helga Mattet.

-      Na mi az? Hallottam, hogy összejöttetek. Gratulálok.

-      Köszi. Igazából erről akartam veled beszélni.

-      Mondd csak!

-      Szóval Helga ugye Amerikában él, én pedig itt. És nem tudom, hogyan fogjuk megoldani a távolsági problémát.

-      Igen, ez tényleg nehéz lesz. De ha tényleg szeretitek egymást, akkor nem lesz olyan nagy ügy.

-      Nekem tényleg tetszik. Lehet, hogy szeretem is. Nem tudom. mikor megjött, tök jól elvoltunk, ismerkedtünk, beszélgettünk és nagyon megkedveltem. Tegnaptól pedig már egy pár vagyunk. És arra gondoltam, hogy én is költözhetnék Amerikába. Csak akkor ugye mindent itt hagynék. Barátok, család, munka. És nem tudom, hogy megéri-e. Mert mi van, ha 2 hónap múlva szétmegyünk? De ha nem próbáljuk meg, akkor meg mindig bennem lesz, hogy mi lett volna, ha.

-      De lehet, hogy egész életetekben együtt lesztek. Akkor pedig megéri elmenni.

-      Ez az! Nem tudom, hogy mit szólna. Lehet, hogy korainak tartaná.

-      Lehet. Ezt vele kell megbeszélned. Viszont, ha elmész, nehéz lesz nélküled.

-      Tudom, te is fogsz hiányozni.

-      Erről majd akkor beszéljünk, ha tuti biztos, hogy elmész.