- Öhm… valami baj van?
Megfordultam, és láttam, hogy Bill elkerekedett szemmel néz rám.

Biztos hülyének nézett, amikor beestem a szobájába, és elkezdtem az ajtónak kiabálni. xD
- Még te kérdezed?! – mondtam idegesen.
- Mi a baj? – kérdezte meglepetten.
- Mi a baj?! – kiabáltam. (szegény xDxD) – Szerinted?
- Hát.. nem tudom.
- Nem tudod? Oké, akkor közlöm veled, hogy nem érdekel a pénzed. És amit mondtam.. azt… azt csak úgy mondtam. De, hogy nekem a kibaszott pénzed kell?!
- Mi van? – kérdezte.
- Nem kell a nyamvadt pénzed. – mondtam, mint sem törődve a kérdésével. – És nem tudom, honnan gondoltad, de nem kell! Nem kell, érted?
- Mi nem kell?
- Nagyon jól tudod! De mielőtt megvádolsz valakit valamivel.. áhhh.. és még ez a buzi is bezárt! – már tiszta ideges voltam. - …és ne mond, hogy nem tudod miről beszélek.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.. elárulnád?
- Tudod nagyon jól! De elárulnád, hogy honnan vetted?
- Mit?
- Hát, hogy csak a kibaszott pénzed kell!
- Én ezt nem mondtad!
- Dehogynem! Cindy elmondta, hogy a múltkori megjegyzésem miatt, azt hiszed, hogy kell a pénzed…
- Mi van? Én ezt nem mondtam. Cindyvel nem is beszéltem ma. Na jó, köszöntem neki, de csak ennyi. De én tényleg nem mondtam, és nem is gondolom ezt rólad.
- De Cindy nem mondta volna ezt csak úgy…
- De, ha ezt mondtam volna, akkor nem te, hanem ő üvöltözne velem, nem? – itt bólintottam. – Hát akkor meg? Miért velem kiabálsz? És hol van Cindy? Megölöm! Én soha nem gondoltam rólad ezt.. sőt.. én máskép gondolok rád… - mondta, amit kuncogás szakított félbe.
Bill felvonta a szemöldökét, én meg belenéztem a kulcslyukba. Cindy bal vagy jobb (ha nem a nyakán lévő XD) szemével találtam szemben magam. xDxD
- Hoppá. – halottam, és tovább nevetett.
- Cindy megöllek!
- Nem fogsz. Innen nem jössz ki. – nevetett. – Na Bill, folytasd amit elkezdtél..
- Mit? – mondta gyorsan Bill.
- Hát, hogy hogyan nézel Erire… Most, hogy mondod.. rá mindig olyan kancsalul nézel. xD – röhögött.
- Kösz. – mondta a sértett.
- Nincs mit. Eri, ha rámászol Billre, kiengedlek.
- De köcsög vagy! – vágtam be én is a durcit. – Ha meg nem engedsz ki, lemászok a teraszról.
- Persze. – nevetett. – Ja, és Bill. Ha nem bírsz már Erivel csak kiálts.
- Rendben. – vigyorgott kajánul Bill.
- Ne vigyorogj! – mordultam rá.
- Ok. És mikor szeretnél kimenni? Felkészülök, mielőtt letámadsz te vadállat. – röhögött.
- De szemét vagy te is! – durciztam.
Elkezdtem fel-alá járkálni a szobában. Egy ideig gondolkodtam, majd kipattan a fejemből a remek ötlet.
- Van egy ötletem! – kiáltottam fel.
- Tényleg? Rám mászol végre?
- Nem! Az csinálom, hogy kilógatom a lábam a teraszon, lent a többiek meg azt hiszik, hogy öngyilkos akarok lenni. xD Na?
- Már kezdtem bele élni magam.
- Nem tudnál végre békén hagyni ezzel?
- Ne.. – mondta volna, ha nem vágok közben.
- Megvan! Cindy azt mondta, csak akkor enged ki, ha ..izé.. rád mászok. És arra gondoltam, hogy esetleg csak olyan hangokat kellene kiadni.. érted.. szóval semmi perverz.. csak hang… XD
- Ok. – kezdett nevetni Bill. – Ki kezdje?
- Hát hallaniuk kellene, hogy egymásra mászunk..
- Ok. Én kezdem. – mondta, és hangosabban – úgy, hogy lent hallható legyen – folytatta. – Kívánlak.
- Én is. – válaszoltam.
Alig bírtam visszatartani a nevetést, és ahogy láttam, Bill is így volt ezzel. Aztán suttogva elkezdtünk beszélni.
- Lökjünk le valamit, hogy azt higgyék, hogy, szóval érted. xD Hogy tudják, hogy nem bírunk magunkkal. xD
- Rendben. – mondta, és nemes egyszerűséggel lesöpört mindent az asztalról.
Ezután jangos puffanással az ágyra dőlt, a lentieknek jelezve, hogy már az ágyas résznél tartunk. Ekkor halottuk, hogy az ajtó másik felén lapulnak, mert Tom és Cindy halkan kiabálni kezdtek, hogy ki nézzen be a kulcslyukon. xD Eszembe jutott, hogy azért ”kellenének hangok is.” Közelebb mentem Billhez, és suttogva mondtam, hogy jöhetnek a hangok. XD
- Ahhh baby. – kiabálta el Bill magát.
- Jól csinálom, ugye?
- Nagyon!
Bill mint a hülye elkezdett egyedül vergődni az ágyon. Ezzel azt akarta elhitetni a kintiekkel, hogy épp „mozgunk” .  xD Közben álnyögéseket adtunk ki, majd néhány perccel később, sikítottam egyet, Bill felkiáltott, a többiek nagy örömére, akik azt hitték, hogy „elmentünk” .
Én a padlón ültem végig, Bill ugye pedig az ágyon, amikor kattan a zár, és a többiek betódultak rajta tapsolva.
- Öcsi, látom formában vagy. – mondta Tom, döbbenten, mikor látta, hogy ruhában vagyunk, és Bill az ágyon én pedig a földön ülök. – Milyen gyorsan felöltöztetek már.
Én belőlem kitört a nevetés és Billből is.
- Azt hittétek, hogy lefeküdtünk? – nevettem.
- Hát a hangok, meg minden alapján. – mondta Cindy.
- Ennyire jól utánoztuk? – Bill.
- De akkor most tosztatok vagy nem?
- Nem. Cindy csak akkor engedett volna ki, ha rámászok Billre… mi meg eljátszottuk… Ennyi.. Megyek mielőtt Cindy megint bezár. – futottam ki.
- Bill, pedig igazán rád fért volna… - Cindy.
- Ne is mond.. – mondta Bill. De hamar meg is bánta, mert mindenki hatalmas szemeket meresztett rá.
- Mi van? – kérdezte.
- Most elárultad magad. Megakarod toszni Erit? – kérdezte döbbenten Gustav.
- Én ugyan nem.. – mondta, és kiterelte a többieket a szobájából.