3. rész

Jajj, hagyjál már!

Amikor felébredtem Bill még aludt. Óvatosan kibújtam az öleléséből, majd megsimogattam az arcát és elindultam Emily szobája felé. Mikor benyitottam, még édesen aludt. Meg néztem az órát és meglepődtem, hogy én ilyenkor még nem alszom. Hisz még csak tíz óra volt. Lementem a konyhába, ahol találtam egy levelet. Ez állt benne:

„Amy!

Mond meg a húgodnak, hogy munka miatt el kellett utaznom 2 hétre. Ha bármi történne a telefonom mindig be lesz kapcsolva. A fiúkkal meg nyugodtan elmehettek bulizni.

Puszi, Anya!”

Amikor leraktam a levelet az asztalra, Bill mögém lopódzot és megölelt.

-         Szia életem! Hogy aludtál?

-         Jajj.. A szívbajt hoztad rám.. Egyébként nagyon jól aludtam melletted. – válaszok mosolyogva. – Kérsz kávét?

-         Igen, kérek!

-         Rendben.

Mikor leraktam elé a kávét az ajtóban megjelent Emily.

-         Sziasztok! – köszön reflexszerűen.

-         Szia! – egyszerre Billel.

-         Na várjunk csak.. – áll meg egy pillanatra és hátrafordul. – Bill te mit keresel itt? Elaludtam?

-         Nem! Ne aggódj, nem aludtál el.. Te nem.. De én igen tegnap éjjel.. – néz rám mosolyogva.

-         Most mi van? – kérdezem meglepődve.

-         Őőő.. ezzel azt akarod mondani, hogy nálunk aludtál az éjjel? – Emily még mindig meglepődve.

-         Igen!

-         Akkor.. – de nem tudja befejezni a mondatát,mert közbevágok.

-         Nem, nem történt semmi..

-         De jártok? – Emily most már kíváncsian.

Billel egymásra néztünk majd, mintha mi sem történt volna egyszerre válaszoltunk, hogy „igen”!

-         Bár Tom csinálta volna ezt! – sóhajt Emily

-         Ezt hogy érted? – én kicsit meglepődve.

-         Jajj nem úgy.. Bár Tom csinálta volna ezt VELEM! – Emily mosolyogva.

Bill és én meg könnyebbülve sóhajtottunk fel. A csengőre figyeltünk fel. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-         Szia! Bill nincs itt? – kérdezte Tom aggódva.

-         Hát, ami azt illeti.. – kezdek bele a magyarázkodásba, majd csak annyit érzek, hogy valaki hátulról átölel és a fejét a vállamra, rakja. – De itt van. –válaszolok röhögve.

-         Azt látom! De mikor jöttél át tesó? – kíváncsiskodik Tom.

-         Este! Tíz óra körül. – Bill mosolyogva.

-         Csak azért, mert anya keresett és ötlete sem volt, hogy hol vagy. Én meg nem tudom honnan, de sejtettem, hogy itt talállak. – magyarázkodik Tom.

-         Aha… biztos.. – vág unott fejet Bill. – De nincs kedved bejönni? Hideg van kint és kezdek megfagyni.

-         Ja persze. Emily?

-         A konyhában. –válaszolok.

-         Ki az? – kérdezi Emily, mert nem ismerte fel Tom hangját.

-         Csak én. – öleli át hátulról Tom és egy puszit nyom az arcára.

-         Szia! Már ennyi az idő? – Emily aggódva.

-         Nem csak Bill miatt jöttem. – válaszol Tom, de Emily nem erre számított.

-         Értem. Akkor én felmegyek készülődni.

-         Okay angyalom! – Tom mosolyogva.

Emily felment az emeletre majd magára csukta a fürdőszobájának az ajtaját és elkezdte engedni magának a vizet a kádba.

-         Köztetek meg mi történt az éjjel?

-         Semmi! Mi történt volna? – kérdez vissza Bill.

-         Hát.. volna pár tippem. – Tom röhögve.

-         Hülye! – majd fejbe vágom.

-         Auuuuuu… Ez fájt. – mondja Tom miközben a fejét, simogatja.

-         Megérdemelted. – mondja Bill röhögve.

-         Na de most komolyan mi történt? – teszi fel még egyszer a kérdését Tom

-         Jajj.. Tom.. Hagyjál már! Semmi nem történt. – válaszolok nyűgösen.

Elindultam a szobám felé, de Bill visszahúzott.