Megyünk ma bulizni? – jött be hozzám Cindy.
- Mehetünk, csak még eszek. – válaszoltam.
Hamar megkajáltam, aztán mentünk készülődni. Egy farmer mini szoknyát vettem fel, egy hozzá illő aranyszínű felsővel (topp féleség). Kihúztam a szemem szemceruzával, egy kis szájfény és kész voltam. Este kilenc fele indultunk csak el, szóval fölösleges volt olyan hamar készülődni. Felhívtak a lányok (amcsiból), de csak Ashlee. A többiek elmentek már nyaralni, és ő csak jövő héten indul. Beszélgettünk fél órát, utána letettük, mert Ashlee anyja a haját tépte, hogy mekkora lesz a telefon számla.
- Indulhatunk? – kérdezte Tom.
- Felőlem. – mondtuk egyszerre Cindyvel.
Tom kocsijával mentünk, de a lelkükre kötötte, hogy vissza már nem visz minket, mert tele fogjuk hányni a kocsit. Negyedórás út után ott voltunk a club előtt. Elfoglaltunk egy „boxot” és megrendeltük az első italunkat. Tom és Georg a szokásukhoz hívően leléptek egy-egy csajjal, így csak négyen maradtunk az asztalnál. Bill és Gustav ketten susmorogtak valamiről, és mi is így tettünk Cindyvel.
- Amúgy meg minek kellett bezárnod? – kérdeztem.
- Csak úgy. De Bill már majdnem szerelmet vallott.
Én csak egy szemöldök felvonással válaszoltam.
- Emlékezz csak. „…én másképp tekintek rád…”
- De hát biztos nem arra gondolt… Meg amúgy is…
- Pedig összeilletek…
- Na ezt verd ki a fejedből!
- Nem fogom.. – nyújtotta rám a nyelvét, majd Gustavhoz fordult. – Gustav, megyünk táncolni?
Gustav egy bólintással jelezte, hogy mehetnek, majd Cindy súgott még valamit Billnek, és elmentek a tánc parkettre.
- Öhm… Eri… mi is elmehetnénk táncolni… khm… eljössz velem táncolni? – kérdezte. (hát elég értelmesen xD)
- Mehetünk. – mosolyogtam, majd Bill segítségével felálltam (mert ültem) és mi is a táncolok közé vonultunk.
Először nagyon zavarban volt, aztán végülis belejött. 3 gyors számot adtak, azt végig táncoltunk, majd a 4. egy lassú szám volt. Láttam Billen, hogy gondolkodik, majd végülis közelebb lépett, magához húzott, és a derekamat átkarolta. Én is átkaroltam őt a nyakánál, fejemet pedig a vállára hajtottam és behunytam a szemem. A szám végén kinyitottam a szemem. Mellettünk Cindy és Gustav táncolt, minden ketten engem néztek és vigyorogtak.
Ráakartam kérdezni, hogy mi olyan vicces, de Bill gyorsabb volt és ő kérdezett tőlem.
- Iszunk valamit?
- Öhm… igen… ihatunk.
Amíg Bill elment kék koktélért, én visszamentem az ülőhelyünkhöz. Leültem, és rögtön odajött egy 19-20 év körüli srác.
- Táncolnál velem? – kérdezte mosolyogva.
Szép kék szemei voltak, és barna haja. Egy farmer nadrág volt rajta egy fekete pólóval.
- Persze. – viszonoztam a mosolyát, majd elindultunk a táncoló tömeg felé. Útközben találkoztam Billel, szóltam neki, hogy elmegyek táncolni, amire ő csak némán bólintott.
Vagy fél órán át táncoltunk, utána elmentünk a pulthoz. Rendeltünk egy-egy italt, közben beszélgettünk és megtudtam, hogy Mark a neve. Utána rendeltünk még egy italt, majd még egyet és még egyet. A végére már teljesen leittuk magunkat. Elkezdtünk flörtölni, majd csókolóztunk is.
- Gyere. – húztam a pólójánál fogva a mosdók felé.
Bementünk a női wc-be, elkezdtük levetkőztetni egymást, majd csókolóztunk és végülis megtörtént a dolog (bocs, hogy csak így írtam le, de a nagydurranást azt későbbre tartogatom;).
Teljes zűrzavar volt a fejemben. Még képes voltam felvenni a ruháimat, de kimenni már csak a felmentén tudtam, de így is vagy háromszor botlottam meg. Elindultam a táncolók felé, azon akartam átvágni az asztalokhoz. Nehezen ugyan – mivel a tömeg mindig magával sodort – de kijutottam, és elindultam egy üres asztalhoz. Még az asztal közelében sem jártam, a lábaim elernyedtek és hátra estem… volna, ha valaki nem tart meg. Megfordultam és Bill állt velem szemben, és ő még józannak tűnt.
Csak ennyire emlékszem a tegnap estéből. A nappaliban találtam magam, amint felkeltem. Senki nem volt a szobában, de a konyhából hangok szűrődtek ki. Felálltam s kitántorogtam a zajforrás felé.
- Jó reggelt… - ásítottam.
- Neked is. – a konyhában Cindy és Bill ült a reggelijük illetve egy bögre kávé fölött.
Hirtelen beugrottak az emlékek, a tegnap, amikor bevoltunk zárva a szobába, a buli, Mark…
Öntöttem magamnak is kávét, majd neki láttam az elfogyasztásához.
- Megyek, felkeltem Gustavhoz. – mosolygott álmosan Cindy, és felment. Megittam a kávét, majd csak csöndben ültem.
- Valami baj van? – kérdezte Bill.
- Szasztok… - jött le Tom.
- Hello. – köszöntem, majd Bill felé fordultam. – Semmi…csak… - itt Tom felé pillantottam.
- Gyere. – mondta és a lépcső fele bólintott. Felálltunk, és felmentünk a szobámba.
- Na, szóval, mi bánt? – kérdezte.
- Hát, szerintem.. de nem biztos.. de szerintem a bulin… lefeküdtem egy sráccal...
- Hogy mi? Mégis, hogy merted? És…
- Mi az? Mit képzelsz, hogy kioktatsz? – háborodtam fel.
Néhány percig csöndben állt, majd közelíteni kezdett.
- Ne haragudj… de én csak féltelek.. és… nem akarom, hogy bajod… - itt már egészen közel hajolt hozzám - …essen. – fejezte be a mondatot.
Már a lélegzetét is éreztem. Behunyta a szemét, mire én is, és lassan összeért a szánk…