4. rész

Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni

Bill visszahúzott és átölelte a derekam majd egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkamra. Tom csak tátott szájjal nézett, de nem érdekelt minket. Kizártuk a külvilágot. Bill felkapott, majd felcipelt a szobámba. Becsukta a lábával az ajtót, majd letett az ágyra. Fölém hajolt és elkezdte lehúzni rólam a pólómat (mivel az éjjel a ruhánkban aludtunk el szerk.). Én közben a hasát simogattam és én is levettem róla a pólóját. Az ajkaink csak ekkor váltak el egymástól, de ekkor is mosolyogtunk. Szinte egyszerre dobtuk el a pólóinkat. Elkezdtük az öveinket kicsatolni, majd Bill lehúzta rólam a nadrágomat. Levette magától is, majd újra fölém hajolt és újra elkezdett csókolgatni, de most már a nyakamat és a melleimet is. Felemelt majd kikapcsolta a melltartóm. Azt is levette rólam.

-         Szeretlek, akarlak, kívánlak! – súgtam a fülébe mire ő csak egy elégedett mosollyal válaszolt.

Elkezdte lehúzni rólam a tangámat az oldalánál fogva. Én beletúrtam a hajába és halkan felnyögtem.

-         Na mi az? A kisasszony megadja magát? – kérdezte gúnyosan.

-         Pofa be és csináld! – parancsoltam rá.

Erre ő csak mosolygott, és folytattuk. Fordítottam a helyzeten és most én kerültem felülre. Lehúztam róla a boxerét. Ekkor újra ő került felülre.

-         Biztos akarod? – kérdezte meg Bill, de tudta a választ.

-         Szerinted, ha nem akarnám, akkor már itt tartanánk? – kérdeztem vissza, de a válaszra már nem voltam kíváncsi, megcsókoltam és ő ebből tudta.

A derekára fontam a lábaim, majd belém hatolt. Én hangosan felnyögtem, mire ő összerezzent, de folytatta.

     -     Sze.. sze.. szeret.. szeretlek! – nyögte ki nagy nehezen.

     -     Én.. én.. én.. is!

Erre elmosolyodott és lökött rajtam még egyet. Egyszerre értük el a csúcsot, és egyszerre élveztünk el. A végén legurult rólam majd elkezdett játszani a hajammal.

-         Én kis jégkirálynőm! – súgta a fülembe mosolyogva, majd megcsókolt.

-         Mért vagyok jégkirálynő? – kérdezem kicsit felháborodva.

-         Hát.. nem is tudom.. – húzza az időt mosolyogva, miközben elkezd csikizni.

Hangosan felsikítottam! Erre Emily benyitott a szobámba. Meglepődve nézett ránk, hisz Bill a csípőmön ült és úgy csikizett. Kinéztem Bill felsőteste mögül, mert hallottam, hogy benyitottak, és amikor megláttam a húgomat, elvörösödtem. Bill ezt észre vette és hátrafordult. Ő is vörös lett. Hirtelen lefordult rólam, majd bebújt a takaró alá, mint egy 5 éves, de olyan édes volt. Én magamra kaptam a fürdőköntösöm, majd elindultam az ajtó felé. Emilyt kitoltam és becsuktam magunk után.

-         Ne kérdezz semmit.. Egyébként csak csikizet.. – kezdtem magyarázkodni.

-         Jó biztos, de mért magyarázkodsz? – kérdezi még mindig döbbenten.

-         Azt én se tudom. Csak annyit, hogy szeretem, és nem akarom soha elveszíteni. – válaszolok lehajtott fejjel.

-         Ne aggódj, nem fogod! – próbál vígasztalni, mert halja a hangomon, hogy a sírás közelében vagyok. – Cssssss. – ölelt át.

-         Nem akarom, hogy azt tegye, amit Peter tett. – súgom a fülébe hüppögve.

-         Nem fogja.. Hidd el! Amikor a konyhában voltatok reggel, figyeltem és láttam a szemében, hogy teljes szívéből szeret!

-         Én is! Imádom őt! Olyan aranyos.. – húztam mosolyra a számat.

-         Hát akkor? Felejtsd el Petert Ö-R-Ö-K-R-E!

-         Meg ígérem! – mondtam Emilynek miközben hátra fordultam, mert hallottam, hogy nyílik az ajtó a hátam mögött. Amikor megláttam Bill alakját sírva a nyakába kapaszkodtam és a vállára hajtottam a fejem. Nem mondott semmit, csak elkezdte simogatni a hajam és csitítgatott.

A szerelem az egyik legerősebb kapocs, ami összeköt két embert, és ha ez a kapocs létre jön nagyon nehéz elszakítani.  Ha a sors úgy akarja, hogy az a két ember együtt legyen élete végéig hát az úgy is lesz. Lehet, hogy sok akadály lesz az útjuk során, de együtt lesznek, és amíg szeretik egymást, nincs ami útjukba, állhatna.