40.rész – Örülök, hogy találkoztunk
Átöltöztünk és mire kimentünk már mindenki a medencében fürdött.
- Gyertek! – kiabált ki Bill a vízből.
- Nem hideg? – mentem oda félve.
- Nem, gyere már! – jött ki Tom a vízből.
- Héhé! Mit akarsz? – mentem hátrébb.
- Semmit. Csak hozok inni.
- Tom! – ment utána Georg.
- Na, ne hülyülj már! Ugorj! – győzködött Helga.
- Megjöttünk. – tett le egy tálcát a medence szélére Tom, majd elkezdett hozzám közeledni.
- Ne! Ne!
- Georg segítenél? – Tom.
- Persze.
- Meghalsz! – néztem rá.
Tom az ölébe kapott és azzal a lendülettel beledobott a vízbe.
- Méghogy nem hideg! – jöttem ki.
- Na ennek sok értelme volt! – Tom. – Ha bent voltál, minek jöttél ki?
- Ezért. – mondtam és belöktem Tomot a medencébe.
A többiek persze röhögtek az egészen. Végül mindenki a medencében kötött ki és egész este tök jól szórakoztunk.
Bementünk a házba és mindenki megtörölközött. Később Bill, Tom és Georg a nappaliban beszélgettek, mikor lementem hozzájuk.
- Többiek? – kérdeztem.
- Mi nem vagyunk elég szórakoztatóak? – Georg.
- Dehogynem.
- Lya és Matt turbékolnak, Gustav pedig elment aludni. – Bill.
- Ilyen korán?
- 11 óra van.
- Ja. Akkor semmi.
Megcsörrent a telefonom.
- Hallo! – szóltam bele. – Szia! Nem, nem zavarsz. -- Persze. Mikor? -- Oké, akkor majd találkozunk. Szia!
- Ki volt? – kérdezte Tom, miután leraktam.
- Chris.
- Tina. – Bill.
- Mi? – nézett ránk Tom kérdően én pedig Billre.
- Christina volt, nem?
- De igen. – vakartam a fejem.
- Ő ki?
- Egy barátnőm.
- Nem akarsz neki bemutatni? – vigyorgott.
- Miért?
- Hát lenne vele egy-két tervem. – mosolyogott kajánul.
- Bill, kijönnél velem a konyhába egy percre?
- Persze.
- Ez mire volt jó? – kérdeztem, mikor már a konyhában voltunk.
- Tudod jól. Nem akarom, hogy rosszul essen neki.
- Mert ez most jobb, hogy a nem létező barátnőmet akarja megdugni. De most legalább látod, hogy önszántából akarja és ha már ő is csajozik, én is elmehetek nyugodtan egy randira.
- Oké, nem lesz több ilyen.
- Remélem is. Mert a múltkor is ezt mondtad. – és kimentem a nappaliba.
- Na jó, szerintem én megyek aludni. – állt fel Georg az egyik fotelből.
- Csatlakozom. – Bill.
- Én még maradok. – ültem le a kanapéra.
- Szintén. – Tom.
- Akkor jó éjt! – köszöntek el a fiúk.
- Na mi volt ez a titkos megbeszélés? – faggatott Tom.
- Nem érdekes.
- Szerintem igen. Nem is Christina hívott.
- Nem. De miből jöttél rá?
- Ez hülye kérdés volt. De amúgy Georg mondta, hogy szerinte valami nem stimmel.
- Oké. Chris volt a tegnapi buliból.
- Ja értem. És ezt miért nem merted elmondani?
- Én? Bill terelt.
- És ő miért nem akarta, hogy megtudjam?
- Ezt most tényleg meg kell beszélnünk?
- Ha azt akarod, hogy minden rendben legyen, igen.
- Oké, szóval. Bill szerinte te tegnap csak bosszúból mentél el csajozni és ameddig nem leszel túl rajtam, ne pasizzak.
- De ez hülyeség.
- Én is ezt mondtam neki.
- Akkor most, hogy ezt megbeszéltük, megyek is aludni.
- Oké, én is.
A folyosón elköszöntünk és mindketten elvonultunk a saját szobánkba. Én háttal nekidőltem az ajtónak és leültem. Nem tudom, mi van velem, de mintha megint kezdene tetszeni Tom. Mármint a medencénél is tök jól elvoltunk. Aztán most meg egy kicsit bántott, hogy ilyen hamar túllépett. Úgy értem, amikor mondta, hogy mutassam be Christinának, mert lenne vele néhány terve. Mondjuk ez még friss. De holnap találkozok Chris-szel és most csak ez számít. Meg hogy találjak valami munkát.
Lefeküdtem. Reggel délben keltem és a többiek már ebédhez készülődtek a kertben.
- Úristen! Én komolyan ilyen későn keltem? – léptem ki a teraszra ásítva.
- Úgy tűnik. – válaszolt Bill.
- Mi lesz a kaja?
- Azt hiszem spagetti, de Helgát kérdezd meg, mert ő csinálja. – Gustav.
- Annyira azért nem érdekel.
- Mi baja van? – Georg, miután bementem.
- Szerintem csak szimplán morcos, mint minden reggel. – Gustav.
- Ja, biztos.
Megkajáltunk és a medencében folytattuk a délutánt.
- Mennyi az idő? – kérdeztem.
- 6 óra. – Gustav.
- Basszus. Nekem mennem kell.
- Hova? – Matt.
- Randija lesz Chrisszel. – Tom.
Na erre mindenkinek kikerekedett a szeme, még nekem is.
Felmentem, gyorsan lezuhanyoztam meg hajat mostam. Felöltöztem és a hajam is rendbe raktam. Feldobtam egy egyszerű sminket és elindultam.
- Szia! – köszöntem a mozi előtt Chrisnek. – Bocsi, hogy késtem.
- Semmi baj. Szerintem pont időben jöttél. – mosolygott.
Gyönyörű mosolya volt. A legjobban a barna szemei tetszettek és hozzá nagyon jól passzolt a hosszabb világosbarna haja. Egy farmert és egy egyszerű sötétzöld pólót viselt tornacsukaszerű fekete cipővel. Miután kigyönyörködtem magam benne, átvettük a jegyeket, amiket már előre megrendelt és beültünk a filmre.
- Na hogy tetszett? – kérdeztem, miután kijöttünk a moziból.
- Egész jó volt. Most hova menjünk?
- Szerintem sétálhatnánk.
- Oké. Na és mesélj magadról.
- Mit akarsz tudni?
- Egyelőre megelégszek néhány alapvető infóval.
- Oké, szóval most nincs munkám, mert az előző munkahelyem ott hagytam vagy kirúgtak, ahogy tetszik. Itt élek Berlinben 4 fiúval egy házban. Vagyis most a barátnőm is ott lakik, de ő csak látogatóba jött Amerikából és jövő héten megy vissza az egyik legjobb barátommal együtt, mert időközben egymásba szerettek.
- Tehát csak 3 fiúval fogsz egy fedél alatt élni?
- Ja nem. Ő egy másik srác. Oké, tudom, hogy ez így bonyolultnak látszik, mert részben az is.
- És szereted ezeket a srácokat?
- Persze. Mármint nem úgy. De nekem nagyon jó barátaim és örülök, hogy találkoztunk. Nem tudom, mi lenne velem nélkülük. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT