41.rész – Elmentek

Még beszélgettünk, majd hazakísért.

-      Hát, akkor. Köszönöm ezt a szép estét. Nagyon jól éreztem magam.

-      Én is.

-      Holnap találkozunk?

-      Igen. Mondjuk bevallom azt hittem, ennyi volt.

-      Miért lett volna ennyi? Nagyon megkedveltelek és semmi akadályát nem látom, hogy miért ne találkozhatnánk.

-      Akkor jó. Mondjuk érted jövök 8-ra és elmegyünk vacsizni.

-      Oké. Már várom.

-      Én is.

-      Jó éjt!

-      Viszont!

Egy-egy puszival köszöntünk el és amikor beléptem a házba Bill és Tom ült a kanapén.

-      Sziasztok! – raktam le a kulcsom az előszobába.

-      Szia! Na milyen volt? – Bill.

-      Egész jó. Kedvelem ezt a srácot.

-      Lesz következő találka?

-      Aha. Holnap vacsizni megyünk.

-      Alakul, alakul.

-      Hát igen. Viszont én most megyek fel, mert nagyon álmos vagyok.

-      Oké, jó éjt!

-      Jó éjt!

-      Most miért nem szóltál hozzá? – Bill Tomnak, miután felmentem.

-      Ja, bocs. Amúgy meg nem vagyok kíváncsi a randijára.

-      De legalább úgy tehettél volna, mintha. Szerinted neki nem tűnt fel?

-      Nem.

-      Mekkora hülye vagy.

-      Miért? Mert kicsit szarul esik, hogy mással randizik?

-      Tom! Felejtsd már el! Régen volt.

-      Oké, elfelejtve. – vágta be a durcát.

-      Veled nem lehet beszélni. Jó éjt! – mondta, majd felment a szobájába.

Reggel… mit reggel? Délelőtt 11-kor keltem. Lementem a konyhába és megcsináltam a szokásos reggelimet, majd kiültem a medence szélére. Később Bill és Gustav csatlakozott hozzám. Elhülyültünk, majd a nap hátralevő részét a kertben töltöttük. közben beszélgettünk Helgával és úgy tűnik, nagyon jól megvannak Mattel. Örülök nekik. De tényleg. Illenek egymáshoz és nagyon jól megértik a másikat. Este Chris jött értem. Ismét egy kellemes estét töltöttünk egymással és ezúttal már csókkal váltunk el.

A következő héten még találkozgattunk párszor és kezdtem egyre jobban megkedvelni. Persze ez még nem volt szerelem, de lehet, hogy idővel azzá alakul. Még nem tudom. Pénteken pedig eljött a nap.

Reggel korán keltem. 7-kor. Elkészültem és a konyhában vártam.

-      Sziasztok! – pattantam fel a székből, amint megláttam Helgát és Mattet a bőröndökkel. – Segítsek?

-      Aha, jó lenne. Fent van még egy pár cuccom. – Helga.

-      Oké, akkor lehozom. Hánykor megy a gépetek?

-      9-kor.

-      Az olyan hamar. Kár, hogy elmentek.

-      Én is sajnálom.

Felmentem, segítettem nekik. Aztán még Matt cuccát is bepakoltuk. És irány a reptér. Természetesen a fiúk is kijöttek.

-      Remélem, hogy nagyon hamar foglak látni! – öleltem meg Helgát.

-      Nyugi! Itt van 4 fiú, aki vigyáz rád!

-      De az nem ugyanaz. Mondjuk nem sok időnk volt beszélgetni, de szerintem elvoltunk. Hiányozni fogsz!

-      Te is nekem!

-      Matt! Ugye majd fogunk beszélni? Senki nem volt még ilyen megértő velem.

-      Persze. Majd hívlak és ott az msn is.

-      Oké. Te is hiányozni fogsz.

-      Szintén.

Őt is megöleltem. A fiúk is elbúcsúztak a maguk módján, majd Helga és Matt elindultak beszállni. Még integettünk nekik, majd hazafelé vettük az irányt.

-      Húh! Fura, hogy nincsenek itt! – mondtam, miután kiszálltunk a kocsiból.

-      Aha. Hiányozni fognak. – Bill.

-      Na és mára mi a program? – Georg.

-      Chris-szel megyünk egy házibuliba, nem jöttök el?

-      Én benne vagyok. – Georg.

-      Én is. – mondta egyszerre Gustav és Bill.

-      Tom?

-      Sose hagynék ki egy bulit. – erőltetett egy mosolyt magára.

Estére mindenki elkészült. Elindultunk. Nem volt messze a hely és kiderült, hogy a fiúk egész sok embert ismernek. Miután már mindenki kellőképpen elfogyasztotta az italát, táncolni kezdtünk. Georg lelépett valami szőkeséggel, Tom szintén. Bill és Gustav valami ősrégi haverukkal beszélgettek. Én és Chris pedig kimentünk a friss levegőre.

-      Na milyen a buli? – kérdezte.

-      Nagyon jó.

-      Tudod, valamit nem mondtam el.

-      És mi lenne az?

-      Hogy fent vannak üres szobák. – kezdett közeledni hozzám.

-      Figyelj! Szerintem ez még korai és most amúgy sincs kedvem hozzá.

-      Oké, csak mondtam. Megyünk vissza?

-      Mehetünk.

Kicsit zavart ez a dolog. Nem azért, mert megbántottam volna, az nem nagyon érdekel, mert úgyis megmondom, amit nem akarok. Csak olyan furán jött ki. Amúgy meg kezd elmúlni ez a kedvelés. Mármint oké, nem lehet valakibe egy hét alatt beleszeretni, de nincs meg bennem az a bizsergés. Tomba persze rögtön beleszerettem. Na tessék! Megint ő kerül szóba. Hozzá hasonlítom Christ, pedig semmi közük egymáshoz.

Később elkezdtek szállingózni a vendégek és mi is menni készültünk. Összeszedtük Georgot és Tomot és hazamentünk. Otthon mindenki aludni ment és szerintem mindenki ruhástul dőlt be az ágyba. Bill is ivott és Gustav meglepően jól elvolt egy lány társaságában. Remélem, sikerül valamit összehoznia.

Reggel 10 körül keltem, pedig még nem is ütöttem ki magam. Helgával beszéltem telefonon és eszébe jutott valami, amivel segíthetnék a fiúknak. Vagyis nem neki, hanem az egyik ismerősének, de én tudnám kivitelezni, mivel Németországban vagyok.

El is indultam szervezni a dolgokat és reméltem, hogy örülni fognak neki.

-      Szia! – köszöntött Bill, miután este beestem.

-      Szia! Hulla vagyok.

-      Hol jártál egész nap?

-      Erre-arra.

-      Kivel?

-      Mi ez vallatás? Amúgy egyedül.

-      Mi van Chris-szel?

-      Nem tudom. Szerintem nem fogjuk sokáig húzni. Nem érzem azt, hogy vele tudnék egy kapcsolatban élni.

-      Értem. Akkor jobb, ha minél hamarabb tisztázod vele.

-      Ezt miért mondod?

-      Keresett és érdeklődött utánad, mert nagyon el akar tölteni veled egy estét.

-      Ja, képzelem. – forgattam a szemeim.

-      ?

-      Tegnap a teraszon enyhén utalt rá, hogy húzzunk fel a szobába szexelni és azóta ezzel nyaggat. Ne tudd meg, milyen sms-eket küldött.

-      Gondolom ezért is akarsz vele szakítani.

-      Igen. Van benne valami.

Felmentem és úgy döntöttem, írok neki egy sms-t, amiben megkérem, hogy találkozzunk holnap.

Délelőtt sikerült is elintézni és a Café’sba mentünk el. Elkezdtünk beszélgetni és végül a lényegre tértem.

-      Tudod, Chris, én tényleg megkedveltelek, de nem hiszem, hogy mi tudnánk ezt folytatni.

-      Miért? Szerintem nagyon jól megvagyunk.

-      Igen, de nem érzem azt, hogy tudnék veled járni.

-      Értem és nem tudod, hogy ez miért van? Mármint, hogy akkor tudnék rajta javítani vagy valami.

-      Nem tudom. egyszerűen nincs meg benned az a valami, ami nekem hiányzik. Amikor találkozunk, nem érzem azt a szokásos pillangókahasamban érzést és nekem e nélkül nem megy.

-      Értem, hát sajnálom.

-      Hidd el, én is. Akkor szia! – felálltam és elmentem.