44.rész – Ne bízd el magad!

Az este nagyon jól telt. A következő napokban egyre többet foglalkoztam Chrisszel és úgy tűnt, hogy nagyon jól alakulnak köztünk a dolgok. Azonban közeledett a nyár vége. Chris pedig utolsó éves főiskolás, de csak szeptember közepén kezdődik a suli.

Gustavval egyre többet beszélgettünk, Billel pedig egyre kevesebbet, ami nekem nagyon rosszul esett. Nem értettem, hogy miért ráz le mindig és még most se tudom. Tom a magam módján bocsánatot kért és enyhén célzott rá, hogy ezt megünnepelhetnénk egy kibékülős szexszel. Georg pedig készült az első évére az építészmérnökin. Augusztus utolsó hete volt, amikor leültem beszélgetni Billel.

-      Bill! – szólítottam meg, mikor rohant le a lépcsőn, de meg sem fordult. – Várj már! – kiabáltam utána és sikerült utolérnem.

-      Mi az?

-      Nem hallottad, hogy kiabáltam?

-      De, csak most dolgom van. – és már került is ki.

-      Na nem! Most nem fogsz lerázni! – álltam elé.

-      Oké, mit akarsz?

-      Beszélgetni.

-      Miről?

-      Szerintem tudod.

-      Oké, de gyorsan, mert sietnem kell.

-      Nem! Nem mész sehova, majd később elintézed.

-      Oké, ha te így akarod. Ha majd kivergődted magad, szólj és leülhetünk beszélni. Én mentem. Hello! – és már záródott is utána az ajtó.

-      Ez mi volt? – jött le Tom a lépcsőn.

-      Nem tudom. – bementem a nappaliba, leültem a kanapéra és tenyerembe temettem az arcom.

-      Mi a baj? – ült le mellém és átkarolt.

-      Nem is tudom. ha nem vetted volna észre, Bill az utóbbi időben kerül és fogalmam sincs miért. Ráadásul eltűnik több órára és nem mondja meg, hova megy. Egyre kezdünk eltávolodni egymástól.

-      És ez miért baj?

-      Mert szeretem. Mármint barátként. Nekem hiányzik a régi Bill. Amikor meghallgatott és tök normálisan tudtunk beszélgetni. Mindent elmondhattam neki és olykor még egész tűrhető tanácsokkal látott el.

-      Változnak az idők és ő is.

-      De ennyire? Egyik napról a másikra? Te nem tudsz valamit? Végülis a te tesód.

-      Passz. Mostanában nem beszéltünk olyan sokat.

-      És amúgy mi van azzal, hogy lehet, hogy folytatjuk és megint összeáll a TH?

-      Nem tudom. Nekem nem hiányzik annyira. Megvagyok nélküle, de ha a többiek azt mondják, hogy legyen, akkor én is benne vagyok.

-      Most nem azért, de olyan tökéletes lenne az életed? Nem hiányzik a zene? A sok rajongó? A koncertek?

-      Egy kicsit, de van más is, ami miatt nem kezdenék bele megint. – és mélyen a szemembe nézett.

-      És mi lenne az? – kérdeztem, mikor Georg állított be.

-      Sziasztok! Megjöttem.

-      Szia! – köszöntünk neki.

-      Csak így kettesben? – vigyorgott, én pedig értetlenül néztem rá.

-      Szóval, mikor kezdődik a suli? – kérdezett gyorsan Tom.

-      Majd szeptember közepén. Chris nagyjából elmondta, hogy mi hogy van.

-      Chris? – Tom.

-      Aha, ő is építészmérnök lesz és ez az utolsó éve. – világosítottam fel.

-      Aha, értem.

-      Bill? – Georg.

-      Elment. – válaszoltam flegmán.

-      Oké, szerintem én megyek is fel. További jó szórakozást! – kacsintott.

-      Ez mi volt? – kérdeztem, miután eltűnt.

-      Nem tudom. Lehet, hogy hülye napja volt.

Később Bill is megjött, de még mindig nem akart velem beszélni. Inkább Tomot választotta.

-      Meddig akarod még ezt csinálni? – Bill.

-      Nem tudom. Amíg rá nem jön, hogy én kellek neki.

-      Aha, és ezt hogy akarod elérni?

-      Majd meglátod. De már haladok. Amúgy nagyon kivan. Beszélned kéne vele.

-      De te mondtad, hogy csak köszönés szinten beszéljek vele és amikor tudok, menjek el.

-      Igen, de kezd gyanakodni. Ráadásul ez az észlény Georg is rátett egy lapáttal.

-      Mit csinált?

-      Azt hitte, hogy összejöttünk és megjegyzéseket tett meg kacsintott, mikor felment a szobájába.

-      Szerintem ezt nem így kéne intézned.

-      Miért?

-      Az utóbbi két hete egy színjáték. Ráadásul már hiányzik.

-      Tudom, ő is ezt mondta.

Este Tommal maradtunk kettesben és egész jól elvoltunk. Nem tudom, hogy miért, de olyan mintha ismét kezdenék beleszeretni. Persze nem csak a ma este alapján. Az utóbbi időben sok időt töltöttünk együtt. Voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, megcsókolom. Nem tudom, miért érzek így. De kezdek hozzá egyre jobban vonzódni. Nem. Nekem ott van Chris és boldog vagyok vele. De mostanában kezd ellaposodni a kapcsolatunk és már szinte barátként tekintek rá. Lehet, hogy szakítanom kellene vele. Mondjuk az is lehet, hogy ez csak a pár pohár bor miatt van, amit ittunk. Holnapra kijózanodom és mindent másképp fogok látni.

Reggel semmit nem láttam másképp. Ugyanazok a gondolatok kavarogtak bennem, mint este. Adtam még egy hete magunknak Chrisszel, de nem jött be, így szeptember elején szakítottam vele. 1-1,5 hónapig voltunk együtt. Nagyon jól megvoltunk, de a szerelem (ha az volt) már barátsággá alakult. Eltökélt tervem volt, hogy Tommal újra járni akarok és ezúttal mindent megteszek, hogy jó legyen a kapcsolatunk.

-      Szia! – köszöntem Tomnak, mikor beléptem az ajtón.

-      Hello! Hol jártál?

-      Chrisszel voltam. Szakítottunk.

-      Hogyhogy?

-      Már nem szeretem. Mármint csak barátként gondolok rá.

-      Miért? Van valaki más?

-      Nem tudom, lehet. – célozgattam.

-      És szabad tudnom, hogy ki az?

-      Persze.

-      Megjöttem! – dobta le a kulcscsomóját Gustav az előszobában.

-      Szuper! – mondtam gúnyosan, mire Tom elnevette magát.

-      Tessék? – jött be a konyhába.

-      Mondom tök jó, hogy itt vagy! – erőltettem magamra egy mosolyt.

-      Miért is?

-      Nem tudom. Már csak te hiányoztál, mert rajtad kívül már mindenki itthon van. Amúgy hol jártál?

-      Az egyetemen.

-      Ja tényleg, ez lesz a 4.éved. Sok sikert!

-      Köszi! Na megyek is, nagyon fáradt vagyok. Jó éjt, sziasztok!

-      Szia!

-      Szerintem én is megyek. – mondtam. – Jó éjt! – adtam egy puszit az arcára.

-      Nem fogod elhinni! – rontott be Bill szobájába Tom.

-      Mit? – mászott ki a szekrény aljából Bill.

-      Te mit csinálsz?

-      Keresek egy cipőt, de nem találom.

-      Oké, folytasd csak.

-      Mit akartál mondani? – kiabált ki a szekrényből Bill.

-      Ja igen. Lya szeret.

-      És ez most tuti?

-      Igen. Szakított Chrisszel és mondta, hogy valaki miatt. De mire rákérdeztem, meg akarta mondani, csak bejött Gustav. Aztán meg feljött aludni. De előtte kaptam egy jóéjt puszit.

-      Komolyan? – jött ki hirtelen Bill a szekrény mélyéből.

-      Igen. Azt hiszem, kezdenek alakulni a dolgok. Elértem, hogy szakítsanak, most jön a terv következő része.

-      Ami mi is?

-      Majd megtudod időben, hidd el!

-      Oké, de remélem, tudod, mit csinálsz. Mert ha ez az egész kiderül, nem fog repesni az örömtől és lehet, hogy örökre megutál.

-      Nem olyan biztos. Mire észbe kap, ismét együtt leszünk és már nem fog tudni nem szeretni. Sőt! Szerintem mindig is szeretett csak nem vallotta be magának.

-      Nagyon optimista vagy.

-      És ez nem jó?

-      De. Én csak azt mondom, hogy szerintem ne bízd el magad annyira!