11. r�sz

Te hagyt�l itt mindenkit!

…::: Emily szemsz�ge :::…

Itt fekszem az �gyban Tom mellett, �s azon gondolkozom, hogy Amy m�rt nem akart eddig haza j�nni. Tal�n visszament Peterhez, tal�n nem. Nem tudom. Annyit tudok, hogy hirtelen nagyon haza akart j�nni. M�r Bill is belet�r�d�tt, hogy tal�n soha t�bb� nem l�tja, pedig nagyon sok�ig k�zd�tt ez ellen. Nagyon sokat kereste. Volt, hogy egy h�tig nem tudtunk r�la semmit, �s amikor haza j�tt csak annyit mondott: „Nincs meg!”. Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy vajon hol lehet. M�g Petert is felkerest�k, h�tha tud r�la valamit. De � csak akkor tudta meg, hogy Amy „elt�nt”, amikor mi mondtuk neki. � is kereste mindenhol. B�r nem tudom, hol volt eddig a n�v�rem, de szerintem visszament M�nchenbe. Ha igen, akkor el�g j�l elb�jt.

-         J� reggelt, szerelmem! – mondja Tom, �s megcs�kol.

-         Reggelt? Tudod te mennyi az id�? – k�rdezem picit d�h�sen, de igaz�b�l nem haragudtam r�.

-         ����.. nem! De.. 15: 37. – v�laszol egyszer�en. – Mennyi? Te j� �g! Mikor fek�dt�nk le?

-         Olyan 4 �ra k�r�l. M�rt?

-         Akkor nem is aludtunk sokat. – nyugodt meg Tom. – Amy t�nyleg haza j�tt, vagy csak �lmodtam?!

-         Haza j�tt t�nyleg. – v�laszoltam g�nyosan.

Tom nem v�laszolt, csak a f�rd� fel� vette az ir�nyt. �n m�g mindig az �gyban voltam, mikor Bill benyitott a szob�mba mosolyogva.

-         Szia! Tom hol van?

-         A f�rd�ben. Ezek szerint �jra egy�tt vagytok, mintha mi sem t�rt�nt volna? – k�rdeztem Billt�l, mik�zben a f�rd� fel� mutattam.

-         Azt az�rt nem mondan�m, hogy nem t�rt�nt semmi, de igen. Megpr�b�ljuk ott folytatni, ahol abba hagytuk. – v�laszolt, mik�zben m�r f�lig a f�rd�szob�ban volt.

Tudom�sul vettem Bill v�lasz�t, majd elindultam Amy szob�ja fel�. Mikor bel�ptem � az �gy sz�l�n �lt �s s�rt. Le�ltem mell� �s megk�rdeztem, hogy mi t�rt�nt.

-         Elrontottam az eg�szet! Nem kellett volna vissza j�nn�m. – kezdett bele Amy s�rva.

-         Ebben legal�bb egyet �rt�nk. – v�laszoltam kicsit d�h�sen.

-         Ezt, hogy �rted? – n�zett r�m �rtetlen�l.

-         �gy, hogy te nem tudod, hogy milyen volt Bill am�g nem volt�l itt. �n tudom. Nagyon szomor� volt. �s volt, hogy hetekig nem tudtunk r�la semmit, mert elment megkeresni t�ged, �s amikor visszaj�tt, csak annyit mondott, hogy „Nincs meg!”. Nagyon rossz volt �t �gy l�tni. Nem ezt �rdemli. � az a sr�c, akinek egy olyan l�ny kell amilyen te VOLT�L! Nem amilyen most vagy. Neki az a t�r�keny, �rz� l�ny kell, nem ez. Felfogod? Nem hi�nyzott ez senkinek. T�nyleg jobb lett volna, ha haza sem j�ssz! – kiab�ltam Amyvel. � egyre jobban s�rt. F�jt neki minden egyes sz�. �gy �rezte, hogy minden sz� hallat�n megfordul egy t�r a sz�v�ben. Nagyon s�rt, de igazam volt. Nem tudtam mit tenni. El kellett mondanom.

A kiab�l�sra Bill �s Tom az ajt�hoz siettek. Mikor m�r �rtett�k a szavaimat, meg�lltak az ajt� el�tt �s hallgattak. Nagyon meglep�dtek, hogy ezeket a n�v�rem szem�be merem mondani. Mikor befejeztem a kiab�l�st, benyitottak. Billnek k�nny volt a szem�ben. Tom oda sietett hozz�m �s �t�lelt. Megfogta a derekamat �s kiment�nk a szob�b�l. Hagytuk, had besz�lj�k meg a dolgokat. Mi lement�nk a konyh�ba. Hallottuk, hogy kiab�lnak egym�ssal, de nem akarunk bele sz�lni. Ez az � dolguk. Tom �rezte, hogy testv�re jelenleg, nincs j� lelki�llapotban, de nem tudott ellene mit tenni.

…::: Bill szemsz�ge :::…

Tommal itt �llunk az ajt� el�tt �s megd�bbenve hallgatjuk, ahogy Emily ordib�l Amyvel. Hirtelen cs�nd lett. A kilincs fel� ny�lok, de Tom elkapja a kezem, �s a fej�t r�zza. Engem nem �rdekel. Benyitok a szob�ba. Cs�nd van. Senki nem mond semmit. Tom oda megy Emilyhez �s kivezeti a szob�b�l. Mikor kimentek, becsuktam az ajt�t. Oda mentem Amyhez �s �t�leltem. � csak s�r �s s�r. Nem n�zett a szemembe. Nagyon sajn�ltam szeg�nyt, de az�rt igaza volt Emilynek. Most nem �llhattam mell�. Most nem. Felesleges lett volna.

-         Cssss.. Ne s�rj! K�rlek! Felejtsd el, ami t�rt�nt. K�rlek! – k�rtem elcsukl� hangon. A s�r�s ker�lgetett, de most nem s�rhattam.

-         Nem felejtem el. K�r volt vissza j�nn�m. – v�laszolt Amy, mik�zben ell�k mag�t�l. �n ott �llok szembe vele �s lehajtom a fejem.

-         Ne mondj ilyet. Nem volt k�r, hogy visszaj�tt�l. – v�laszolok, mik�zben �jra elindulok fel�.

-         Hagy! Igaza van a h�gomnak! K�r volt vissza j�nn�m, sajn�lom, hogy megb�ntottalak azzal, hogy elmentem, de el kellett mennem. �rtsd meg! – k�rt k�nnyes szemekkel.

-         �n �rtem �s nem haragszom, hogy elment�l. Az a l�nyeg, hogy most itt vagy! K�rlek te �rts meg engem. �n szeretlek az els� pillanatt�l kezdve, erre te itt hagyt�l h�rom nap ut�n. �n v�rtam r�d k�t �vet, erre megint itt akarsz hagyni, csak most k�t nap ut�n. Ez �gy nem megy. D�ntsd el. Szeretsz, vagy csak j�tszol velem?! Mert ha csak j�tszol, akkor �n ebb�l most kisz�llok. – mondtam Amynek, m�r �n is kiab�lva. Egyre jobban s�rt, de nem �rdekelt. Most nem. Ki kellett mondanom, mert megfulladtam volna.

-         Szeretlek! Esk�sz�m, csak az�rt gondold v�gig az �n helyzetem. Egyiknapr�l a m�sikra elk�lt�z�m onnan ahol boldog voltam eg�sz �letemben, �s ez�rt ott kell hagynom egy olyan fi�t, akit szerettem. Ezut�n megjelent�l TE. Szerinted ez milyen volt nekem? Mert �n tudom �s te el sem tudod k�pzelni. – kiab�l m�r � is.

Mikor befejezte a mondat�t, hozz�m futott, �n pedig �t�leltem. A fej�re hajtottam az eny�met �s a haj�t kezdtem simogatni. �gy s�rtunk. Egy�tt. Mikor megnyugodott, er�sen megfogtam a k�t kez�t, �s a szem�be n�ztem.

-         T�nyleg szeretsz? Ha igen, akkor felejtsd el ezt a k�t �vet.

� csak b�logatott. �jra magamhoz h�ztam �s addig �leltem, am�g teljesen megnyugodott. Egy�tt lement�nk a konyh�ba Emilyhez �s Tomhoz �s folytattuk az �let�nk.