15/2. rész
Boldog újévet!
Egésznap pörgött mindenki. Végül hét óra körül mindenki kész lett. A fehér ruha egy dobozban, óvatosan összehajtogatva pihent. Mindent betettünk egy kocsiba. Végül elindultunk egy gyönyörű tó felé. Tíz órára oda is értünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd Simonéval és Emilyvel gyorsan elmentünk a tó partján lévő étterembe. Ott volt hátul egy kis szoba, ahol át tudtam öltözni. A hajamat már délelőtt megcsináltuk. A sminkel sem volt gond. Mikor kész voltam a kezembe kaptam a csokrot, ami öt szál fehér rózsából és két száll fehér liliomból állt. Mikor minden rendben volt elindultam az étteremből kifelé egy két méter széles kivilágított úton Bill és a tömeg felé. Nem anyu és nem is apu kísért, hanem Emily. Ez egy picit fájt, de ennek a napnak boldogan kell véget érnie. Mikor oda értem Billhez ő csak megdöbbenve nézett rám. Én erre elmosolyodta és a pap felé fordultam. Ő is követe a példám. Ahoz képest, hogy tél volt nem volt hideg. Egyáltalán nem. Pontban éjfélkor csattant el az első hitvesi csókunk. Ez volt a mi ajándékunk újév alkalmából. Mindenki tapsolt, füttyült és ujjongott. Mikor végre befejeztük a csókolózást Billel hátrafordultunk és elindultunk vissza az étterem felé.
- Boldog újévet egyetlenem! – súgta a fülembe Bill.
- Neked is Bill! Neked is.. – válaszoltam és közben erősebben átöleltem.
Az étterem előtt megálltunk és eldobtam a csokrom. Emily kezében landolt. Ő Tomra pillantott, majd széles mosolyra húzódott a szájuk. Aznap éjjel nagyon sokáig buliztunk. Nem volt igaz vacsora, de torta azért volt. Mikor mindenki már az étteremben tartózkodott kihozták a tortát. Az emberek arcán látszott a meglepődés. Végül Billel felvágtuk a tortát. Mindenki kapott belőle, majd folytatódott a buli. Amikor Georg és Tom elég piát ittak, csak akkor kezdődött el igazán a buli. (szegény kis alkoholisták xD szerki.) Tom oda jött hozzám, hogy táncoljak vele. Valahonnan éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége, de belementem. Bill csak mosolygott, hisz ismeri testérét elég jó ahoz, hogy tudja most mi fog jönni. És lám jól gondolta. Tom keze egyre lejjebb kalandozott a testemen. Egy darabig hagytam, de amikor úgy éreztem, hogy ez már túlzás fogtam magam és otthagytam. De hát mit is várhattam, hisz ő Tom. Hiába lett öregebb és hiába van mellette Emily, azért azt nem bírta volna kihagyni, hogy ezt megtegye az öccsével. Az immáron feleségét egyszer le kell tapizni. Legalábbis ő így gondolta. Bár ez senkit nem érdekelt. Még jó darabig tartott a buli, mikor Billel úgy döntöttünk, hogy mi lelépünk. Úgy gondoltuk, hogy úgyse tűnik fel senkinek, hogy nincs ott a szerelmes pár xD. Be is jött. Sikeresen ki tudtunk surranni anélkül, hogy bárkinek fel tűnt volna. Legalábbis azt hittük. Egy ember mégis látta, de ő nem szólt erről senkinek. Csak mosolygott és megjegyezte magának, hogy: „Akárhogy is tiltakozol ellene, nekem akkor is a kicsi fiam maradsz.” Billel ez alatt elmentünk egy közeli hotelbe és kértünk egy szobát.
- Jó estét! Egy szobát szeretnénk Amy Kaulitz névre.. – mondtam a recepción lévő nőnek.
- Jó estét! Látom most volt az esküvőjük. Itt van a szobakulcsuk. A 483-as lesz. – válaszolt mosolyogva.
- Rendben! Köszönjük! – kikaptam a kezéből a kulcsot és elindultam a lift felé.
Mikor felértünk a szobába, csak ámultunk, hogy milyen szép a kilátás. Pont a befagyott tóra nézett a szobánk. Bill bezárta az ajtót, majd kijött hozzám a teraszra.
- Gyere, menjünk be! – mondta miközben átölelt hátulról és a fejét a vállamra tette.
- Olyan szép a kilátás. És néz ott az éterem. – mutattam Billnek az étterem felé.
- Látom, de hideg van! Gyere, menjünk be! – kezdett befele húzni Bill.
- Rendben! – válaszoltam halkan és beléptem a szobába.
Bill becsukta mögöttem az ajtót, majd a függönyt is behúzta. Én addig megpróbáltam levenni a ruhámat, de nem nagyon ment így a segítségét kértem.
- Bill! Segítenél levenni ezt a rongyot?
- Persze! Ezer örömmel. – válaszolt sunyi mosollyal az arcán.
Végül sikerült lehámozni rólam a ruhámat. Amikor az landolt a földön megcsörrent Bill telefonja. |