23. rész

-Legalább 1 hónapig bottal kell majd járnia, de rendbe fog jönni! –magyarázta az orvos.

-Az tök jó! –Tom boldogan. A többiek arcán is látszott az öröm.

-Bemehetünk hozzá? –kérdezte Bill.

-Most hiába mennének be hozzá, még alszik. De ha magához tér, értesítjük önöket. –orvos

-Rendben, köszönjük! –mondta Bill. A doki ekkor elsietett, a csapat pedig visszaült.

-Mondtam, hogy minden rendben lesz! –vigyorgott Gusti.

-Jaj Gusti, te mindig megmondod! –reagált Tom.

-Nem tehetek róla, hogy ilyen tehetségem van! –egózott Gusti.

-Gusti ránk ne szakadjon a plafon mármeg! –nevetett Bill.

-Tényleg! Tudjátok mire jöttem rá? -csillant fel Tom szeme.

-Mire? –Bill és Gusti egyszerre.

-Georg és Gusti szerintem rokonok: a plafon mindkét esetben leszakadhat tőlük. –vigyorgott Tom.

-Jaj istenem… -Gusti

-Halljátok… szerintetek mit csinálhat otthon Meggi? Mert már este van, ő viszont még mindig a ketrecében van. –aggodalmaskodott Tom.

-Szerintem reggelig kibírja. Addig biztosan magához tér Georg. –Gusti.

-Ja, szerintem is. Amúgy letelt az 1 hét. David azt mondta, ilyenkorra már talál neki gazdit. –magyarázta Bill. a fiú kijelentését döbbent csend fogadta.

-Az az igazság – kezdte Tom – hogy én már megszoktam ezt a szarrágó dögöt.

-Én is. És végülis már el tudjuk zárni. És nem pisál oda mindenhova. –Gusti

-Nem rág össze semmit. –Tom

-De régen még utáltátok… -Bill

-Bill! Nem az a lényeg, hogy mi volt régen… hanem hogy mi van most. –Tom.

-Ez faint mondat volt tesókám. –mosolygott Bill.

-Tudom. –Tom

-Akkor Meggi marad? –Gusti

-Hát… én már az első naptól kezdve megbarátkoztam vele! –Bill

-A lószart, te is ugyanúgy őrjöngtél, amikor reggel mindent szétrágott! –Tom

-Jó, de az pillanatnyi méreg volt! –Bill

-Aha, én is ezt mondanám! –Tom

-Jólvan, elég legyen már! -.-” Akkor most mi legyen? –Gusti

-Szerintem, maradhat. –Bill

-Hát… végülis ráérek nyúlpörköltet enni. xD De ha nekem még 1x összerág valamit, addig él! –fenyegetőzött Tom.

-Jó, ez eddig oké, de amíg mi turnézunk, addig hova rakjuk? –Gusti

-Turnébusz? –Tom

-Az jó. Csak figyelni kell nehogy megszökjön! –Bill

-Csak nem fog! –Tom. Ekkor kilépett 1 nővér abból a szobából, ahol Georg van. Bill azonnal felpattant.

-Nővér! Hogy van Georg? –Bill

-Egyre jobban. Most kezd ébredezni. –nővér

-Bemehetünk hozzá? –Tom

-Igen. De ne maradjanak sokáig! Csak addig hagyom magára, amíg elmegyek gyógyszerért egy másik szobába. Szóval 5 perc legyen! –mondta a nővér szigorúan.

-Rendben! Köszönjük! –mondta Bill. a nővér bólintott, majd elsietett. A 3 fiú meg persze spuri Georghoz. =)

Amikor beléptek az ajtón Georg az ágyon feküdt, és csukva volt a szeme.

-Szerintetek, alszik? –suttogta Tom. Ekkor Georg felnyitotta a szemét. Amikor meglátta a barátait egyből mosolyra húzódott a szája.

-Hali! –Georg kicsit meggyengült hangon.

-Csá öregem! Jól vagy? –Tom

-Aha. bár a lábam még 1 kicsit fáj, de élek! –Georg

-Majd ülve fogsz gitározni, de ne aggódj, hamar eltelik ez az időszak! –Bill

-Remélem. –Georg

-Szerintem 1 hét és hazamehetsz! –Gusti

-Az jó! Állítólag szar a kórházi kaja. –fintorgott Georg.

-Majd mi hozunk! –Tom

-Csak ne Tom spagettijét, mert attól tovább maradsz itt! –nevetett Bill. Tom 1 gyilkos tekintetet küldött Bill felé.

-Itt pofázol, de mégis megetted! –Tom

-Mert nem tehettem mást! –Bill.

Tom: -.-”

-Juj meg közben döntöttünk: Meggi marad! Egyetértesz? –Gusti. Minden szem Georgra szegeződött.

-Felőlem maradhat. De akkor ezek után el kell zárnom az újságjaimat… -Georg

-Pámelá Ánderzon végveszélyben! –nevetett Tom.

-Jaj ne! :O –Georg. Mindenki nevetett. A baleset óta először. A fiúk között erős volt a barátság, amit semmi sem tud szétszakítani. Összetartanak jóban-rosszban, és ha néha össze is rúgják a port, ez az erős baráti kapocs, mely őket összetartja, sosem tűnik el. És ez egy életen át fog tartani. Bill ott legbelül tudta ezt. Hiszen amikor ő is kórházba került, rettegett és veszélyben érezte magát. De amikor a fájdalomtól és az ijedségtől könnyek hagyták el a szemeit, Tom, Georg és Gustav akkor is fogták a kezét és támogatták. Nem is beszélve a fanokról. És Bill felgyógyult. Történt ez már hónapok óta. És most Georg szorul segítségre. És persze ő sem marad egyedül. Billék mindenben segíteni fogják, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Mert szükségük van egymásra.

-Na, eddig tartott a látogatás önök számára. Most a szülei szeretnék látni a beteget! –mondta az időközben betérő nővér.

-Rendben. Akkor mi most hazamegyünk, de holnap reggel ismét jövünk, szal vigyázz! –vigyorgott Tom.

-Jaj nekem… -nevetett Georg. Billék elköszöntek a basszertől, majd miután az ajtóban is integettek Georg szüleinek, hazafelé vették az irányt Tom kocsijában. Kissé hűvös éjszaka volt, ám a fiúk szívében melegség volt. Hiszen ha ők együtt négyen összetartanak, nincs előttük akadály. Márpedig ez a barátság töretlen és örökre szól…