5.rész

Bill még percekig döbbenten nézte a gyereket. Egyszerűen nembírta levennih róla a szemét. Anniyra hadonlított rá...ez nem lehet véletlen...
-Anya! anya! ki az a bácsi??-kérdezte édesen Ryan. (:
-Oh Bill....Ő itt Ryan...Ryan, Ő Bill.-magyarázta Cathy
-Sziia öcsi. jólvagy?? -kérdezte Bill miközeb magára erőltetett egy mosolyt.
-Öcsi??-nézett rá Ryan kérdőn.
-Eztcsak kedvességből mondta...-magyarázta Cathy mire Ryan bolíntott egyet.
-Bill...vigyázz egy picikét Ryanra amég megnézem Miss. Margarettet..-Cathy
-Ömm persze...oké-mondta Bill majd megfogta a kis Ryan kezét. ^^
-Köszi-mondta Cathy, amjd beült a mentőautóba, ahol épp Miss. Margaret sebeit kezelték.
Ezalatt Bill kettesben marad Ryannal.
-És mond Ryan...hány éves vagy?- kérdezte már nyugodtabban Bill
-5...azthiszem...-Ryan
-És apukád?? Apukád holvan??-Bill
-Nekem nincs apukám. Nekem csak anyukámvan.-Ryan
-Dehát minden kisfiúnak van apukája...
-De nekem anya aztmondta, hogy nincs.-mondta Ryan, majd ásított 1 nagyot.
-Látom álmos vagy...na gyere-mondta Bill majd fölvette Ryant. Pár perc múlva, Ryan már aludt is Bill mellkasán. Billnek eközebn megállás nélkül járt az agya...
"Mivan ha az én fiam?? Hasonlít a kiskori énemre...és még a korából itélve is lehet az enyém..."-forogtak Bill agytekervényei mikor ismét megjelent Cathy.
-Elaludt?? (:-Ctahy
-Igen. Fáradt volt.-Bill
-Azt el is hiszem-Cathy
-Miss. Margaret hogyvan?-Bill
-Szerencsére jól, de azért pár napra beviszik a kórházba megfigyelésre.
Mikor már a tűzoltok is végeztek a munkájuk fő részével elmentek, majd Cathy, Bill és Ryan is bementek a házba. Bill fölvitte ryant a szobájába, Cathy levette róla a koszos ruhákat és befektette az ágyba. Cathy adott egy puszit a fia homlokára majd Bille levonultak a nappaliba.
-Azthiszem beszélnünk kell....-nyögte ki Cathy
-Igen..énis úgy gondolom....-Bill
-Kérsz valamit??-Cathy
-Igen..egy őszinte választ! Ryan az én fiam igaz?-kérdezte közömbösen Bill a lánytól.
-Igen. A te fiad...-mondta Cathy, majd a padlót kezte nézni
-Ésmégis mit gondoltál?? Mikor mondod meg, hogy van egy fiam?? Ryan nem is tudja, hogy van apja! Azpontad neki, hogy nincs apja pedig van!...és pontosan tudta, hogy kicsoda!!-ordibált Bill
-Bill neordibálj légyszíves!
-Már miért ne ordibáljak!!?? Van egy fiam...akiről eddig nem is tudtam!!-Bill
-Ryan nem a fiad. Ryan csak az én fiam. Nem szeretném, hogy bármi közöd legyn hozzá...főleg, hogy mennyasszonyod van!-modta már Cathy is hangosabban
-Ha tetszik, ha nem, de igenis közöm lesz Ryan-hez!! az én fiam a fenéket is!!-mondta Bill majd a szobába kezdett fel-alá járkálni.
-Bill kérlek...hagyd, hogy had éljük tovább az életünket. Eddig is jól megvolt apa nálkül...ezután is meglesz...neked még rengeteg gyereked lehet Mandy-től.-Cathy.
-Mandy nem akar gyerekekekt....-mondta halkan Bill
-Mostmég nemakar...de majd pár év múlva....-kezte Cathy, de Bill közbeszól
-Nemérted Cathy! énmár nem leszek fiatalabb! Szeretném azt megérni, ahogy unokáim leszenk, de ha így haladok még azt sem érem meg, amikor leéretségizik...meg a másik, hogy Mandy nem szereti a gyerekeket....-mondta Bill cinikusan, egyben fájó hangon.
-Olyan nincs, hogy valaki ne szeretné a gyerekeket....
-Pedig van. Mandy pontosan ilyen....ha belegondolok, Mandy egy elkényesztettt kislány.
-Bill! Mandy a mennyasszonyod!-döbbent meg Cathy
-Nem ismered a történetet...én nem akartam elvenni...de Ő rámakaszkodott és hozzám akart jönni...és tudod, teljesen elborította az agyamat az, hogy magányosan fogok meghalni, így eljegyeztem...-mesélte Bill
-Dehát Bill, nézz magadra! Még ennyi idősen is nagyon jól nézel ki...nemtudom miért godoltad azt, hogy magányosan fogsz meghallni...
-Szerettem egy lányt....sőt azthiszem még mindig szeretem...de akkor, régen eléggé csúnyán elbántam vele...azóta is bánom a bűnömet...elkergettem magamtól, pedig azthiszem, Ő lett volna aza valaki, akivel letidtam volna élni az egész életemet...