- Ezután gondolom mindig ide fogsz járni - mosolyog
- Alap - nevetek - Fogunk! Ideszoktatok mindenkit.
- Hihetetlen vagy - nevet

- Tudom, én hihetetlenül tökéletes vagyok – sóhajtottam beletörődve
- Tommal lélektársak vagytok. – mosolyog
- Jah, lehet jóban leszünk, de nem hiszem hogy még sokat fogunk találkozni. – vontam vállat
- Mert? Nem jó a társaságunk? – kérdezte nagy szemekkel – Sarah mondta h nem is vagy fan.
- Nem vagyok, de nem is anti. Semmi bajom veletek, de szerintem nektek és nekem is megvan a saját dolgunk. – én
- Igen, de Sarah mondta hogy jól kijöttök – Bill
- Tudom, jófej a barátnőd – kortyoltam bele a kólámba, ami még megmaradt
- De ha vele is sokat fogsz találkozni, akkor velünk is. És akkor nagyon megszeretsz minket és jó haverok leszünk. – mosolyog
- Milyen biztos vagy ebben. – mosolyogtam rá vissza – De mért érdekel ez annyira?
- Öh…nem tudom, csak érdekelt. – vakarta meg a tarkóját zavartan
- Oké, menjünk? – kérdeztem
- Igen – állt fel az asztaltól
- És mégegyszer köszi – mondtam már kiérve az étteremből
- Szívesen - Bill

Visszasétáltunk a szállodába. Persze Bill felkapta a fekete sapiját meg egy óriási nagy szemüveget.
- Nem unod néha hogy így kell felöltöznöd? Mármint hogy takarnod kell magad. – kérdeztem
- De, igen – éreztem a hangjában a csalódottságot emiatt – De muszáj. Elég a koncerteken és az interjúknál vagy sajtótájékoztatóknál autogrammot osztogatni és a fanok sikítását hallgatni. Nincs szükség ezekre minden nap. – húzta el a száját
- Értem. – én
- De jelenleg boldog vagyok az életemben. Teljesült az álmom és szerelmes vagyok. – mosolyodott el a végén
- Az a lényeg – én
- Mindig féltem hogy a banda miatti elfoglaltságom miatt sosem találom meg a szerelmet. Most megvan, de meddig bírjuk majd? Egy idő múlva bele fogunk unni abba hogy van amikor hetekig nem látjuk egymást. Nem egyszer veszekedtünk már emiatt. – lehajtott fejjel sétált tovább
- Ha igazán szeretitek egymást, mindent kibírtok. Biztos lesz majd később mindenre megoldás és bepótolhatjátok azt, amit azokon a heteken nem tettetek. – próbáltam belé lelket önteni
Erre már nem volt ideje válaszolni, meg csörgött a telefonom.
- Igen? – szóltam bele
- Szija. – Máté volt
- Szija. Mizu?
- Semmi. De te hol vagy?
- Billel ebédeltem és most megyünk haza.
- Oké, csak annyi hogy hívtak otthonról és azt mondták hogy még itt maradhatnánk németben pár hetet a bemutató után is, vagy nyáron mennénk el valahova
- Ahha, majd beszélünk. Most leteszem.
- Oké, szia
- Szia.
- De furcsa ez a magyar – állapította meg Bill, mivel magyarul beszéltünk Mátéval
- Jah. Lehet hogy itt maradhatunk németben pár hetet a bemutató után, vagy nyáron engednek el minket nyaralni. – én
- Én szívesebben mennék nyáron – Bill

- Én is. Ti most mentek valahova? – kérdeztem
- Nem nagyon. Télen voltunk. Nyáron sok fesztivál és koncert lesz. - Bill
- Jah – én
Mikor hazaértünk mindenki ment fel a saját szobájába. Máté a bemutató után akart maradni, én meg nyáron akarok elmenni. Szóval ezt a dolgot elhalasztottuk.

5. nap
Másnap reggel fél 10-kor a telefonom csörgésére ébredtem. Kivételesen én vettem fel.
- Háló? – szóltam bele rekedtes hangon
- Szia, Sophie vagyok. Ma délután 1-re gyere be, mert készítenek mindenkiről egy újabb fotósorozatot.
- Oké, ott leszek. – mondtam – Szia.
- Nah miaz? – húzta el Máté a függönyöket
- Mit kell neked csinálnom hogy reggel ne így ébressz? – kérdeztem nyűgösen
- Van pár tippem – vigyorog kajánul
- Eddig mindig beleszóltál ha valaki rám akar hajtani. Most meg te pedóskodsz. – mondtam két ásítás között
- Imádom nézni ahogy minden reggel nekem állsz valamivel – mosolyog – Nah mi volt?
- 1kor fotózás. – mondtam neki röviden-tömören
- Szuper. Egy újabb uncsi délután – szomorodott le
- Nem jöhetnél be velem? – néztem rá nagy szemekkel
- Nem – rázta a fejét
- Mondtam hogy szedj fel valakit – én
- Majd megoldom magamtól is – vigyorog
- Nah jól van, én még alszok. Kelts fel olyan 11 körül. – én
Mikor elaludtam Máté átment Tomékhoz.
- Ti már fentvagytok? – lepődött meg
- Jah – Tom
Mindenkinek külön szobája volt, kivéve Billnek és Sarahnak.
- Van mára programod? Mert Kitty egész délután nem lesz, én meg nem akarom szétunni a fejem – Máté
- Hát mi ma megyünk egy interjúra a Bravohoz, de az max. 1 óra. Olyan fél 3 körül elmehetünk valahova – Tom
- Oké. Többiek is? – Máté
- Szentem jah – Tom – Kitty meddig lesz?
- Szerintem egész nap, mert fotózás lesz. És vannak páran… - húzta el a száját Máté
Még elbeszélgettek meg hülyültek, majd csatlakozott Gustav és Georg is.
- Hány óra? – kérdezte Máté
- 11 múlt – Gustav
- Francba! Kitty azt mondta 11kor ébresszem. – pattant fel
- Várj, majd én! – állt fel Tom és már jött is hozzám
- Ennek meg mi baja? – húzta fel a szemöldökét Máté Georgékhoz fordulva
- Már pár napja nem feküdt le senkivel szegény – nevet Georg

- Kitty, Kitty ébredj. – szólongatott Tom
- Hagyj… - fordultam a másik oldalamra
- Kelj fel, 11 múlt – rázogatott
- Nekem mind1, csinálj amit akarsz, de én alszok. – én
Nem tudom mért voltam ennyire fáradt…lehet mert tegnap, vagyis ma hajnalig gépeztem.
- Ha te mondod… - feküdt be mellém vigyorogva és simogatni kezdte a karomat
- Máté, már megmondtam hogy ne tapadj rám te is – mondtam és kinyitottam a szememet – TOM?!

Folyt. Köv.