46.rész – Hugi a láthatáron
Nem kérdeztem Billtől, mi baja volt és ő sem mondta. Másnap reggel egy érdekes telefont kaptam és mikor letettem vidáman rohantam le a lépcsőn. A konyhában mindenki álmosan, fejet lehajtva, kávét iszogatva ült.
- Mitől vagy ennyire feldobva? – Georg.
- Van egy jó hírem.
- És mi lenne az? Élő szexet nézünk veled a főszerepben? – Tom.
- Mókamester. Találjátok ki, ki jön holnapután látogatóba és egy teljes hétig itt lesz.
- P.Diddy? Eminem? Timbaland? – kapta fel a fejét Tom.
- De vicces valaki korán reggel.
- Mondd már! – Gustav.
- A húgom!
- Ez komoly? – nézett rám Bill.
- Aha. Van neki is egy szoba?
- Nálam tökéletesen ellesz. – ajánlkozott Tom.
- Na nem! A húgommal soha!
- Most miért?
- Egy: a húgom. Kettő: nem fogod összehasonlítani. Három: barátnőd van.
- Én alvásra gondoltam. – vigyorgott.
- Hát persze.
- Van szobánk. Bőven. Aludhatna itt a földszinten. – Gustav.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük.
Már alig vártam azt a napot, amikor megérkezik a húgom. Még sokat kellett várnom.
Délelőtt elmentünk bevásárolni, hogy valami normális kaját is együnk, ne csak pizzát meg hamburgert.
Az ebéd persze a szokásos gyorskaja volt, de délután elkezdtünk főzni. Vagyis csak én.
- Elmentünk. – hallottam Gustav és Georg kiáltását.
- Hova?
- Suli, papírok, időpontok.
- Ilyenkor?
- Most hívtak.
- Oké, vacsira visszaértek?
- Valószínű.
Már csak az ajtó csapódását hallottuk. Bill és Tom ott ült a pulton és segítettek. Olvasni a receptet és megkóstolni a kaját.
- Valami nagyobb segítséget nem várhatok tőletek?
- Nem. – vágták rá egyszerre.
- Oké. Bill, ideadnád a paradicsomot?
- Az melyik? – tette e hülyét, mire egy ’mostkomolyankérdezed’ pillantást vetettem rá.
- Tessék.
- Amúgy mi lesz ebből? – nézett furán a kajákra Tom.
- Ez görög sali…
- Az minek?
- Mert szeretem.
- Oké, és a többi?
- Ez valami sült csirke szerűség. Ez meg krumpli. Ti ennyire nem ismeritek a kajákat?
- Ha elém rakják és jól néz ki, megeszem. De nem kérdezem, hogy mi az. – Tom.
- Én tudtam, hogy mik ezek. – húzta ki magát Bill.
- Telefon. – állapítottam meg a csörgés hallatán.
- Az enyém lesz. – pattant le Tom a pultról.
- Tippelj, ki az! – mondtam, miután Tom kiment.
- Ne húzd fel magad! Biztos, hogy szakítani fognak.
- Már csak az a kérdés, hogy 2 nap vagy 2 év múlva?
- Ne legyél ennyire pesszimista! Minden jóra fordul. Vagy elfelejted vagy összejöttök.
- Ki jön össze kivel? – jött be Tom a konyhába.
- Na most vágd ki magad! – súgtam oda Billnek, mert háttal voltam Tomnak.
- Te és Heidi.
- De mi már összejöttünk. Ami azt illeti lehet, hogy ennyi volt.
- Szakítasz vele? – fordultam meg.
- Még nem tudom.
- De miért? Akkorra észlény az a csaj.
- Mi?
- Semmi. Úgy érti, hogy nagyon kedvelte. – Bill.
- Aha, igen. – bólogattam.
- Te tudod.
Miután elment, Billt befogtam főzni.
- Nyugi! Csak a desszert van.
- Nem lehetne fagyi? Azt nem kell elkészíteni.
- Basszus a fagyi!
- Mi van vele?
- Nem vettünk.
- Majd holnap.
- Oké.
- Csak hogy tudd, ha Tom itt van nem tudtál volna befogni.
- Tudom.
- Akkor jó.
Megcsináltunk mindent és végül 7-re készen lettünk.
- Kint vagy bent? – kérdeztem.
- Még nincs olyan hideg, hogy ne lehetne kint enni.
- Akkor ezt megbeszéltük. Kivinnéd a nehezebb cuccokat?
- Persze.
- Oké, akkor hozom a tányérokat meg ezeket.
Megterítettünk és a kajákat is kihordtuk. Végül senki nem jött haza, így elkezdtünk kajálni. Jót beszélgettünk és végre nem én és Tom voltunk a téma. Most Bill. Elmondta, hogy van egy lány, akivel mostanában találkozgat és azt hiszi, hogy lehet köztük valami. A vacsi végére beesett Gustav és Georg. Majd Tom olyan 10 körül, amikor én már betakarózva ültem a széken.
- Elkéstem? – huppant le az egyik székre.
- Ami maradt abból ehetsz. – Georg.
- Oké.
- Na mi volt? – Georg.
- Szakítottunk.
- Ne már! Komolyan? Annyira rendes csaj volt. – mondtam gúnyosan.
- Neked mi bajod van? – Tom.
- Semmi. – néztem a többiekre.
- Oké, kielemezhetitek. – adta meg magát Tom.
- Végre! – dörzsölte a tenyerét Gustav.
Miután mindent elmondtunk Heidiről, tovább beszélgettünk. Tudom, hogy nem szép dolog kibeszélni valakit, de mi ilyenek vagyunk. Az exekről mindig elmondjuk a véleményünket. Persze csak utólag.
Este éjfélig ültünk a kertben. Már szeptember volt, de az idő még mindig kellemesnek bizonyult, habár nem az igazi nyári esték voltak.
Másnap mindenki délben kelt. A délutánt a városban töltöttük. Mozi, kaja, séta és igen, játszótér. Meg a parkokban is eltöltöttünk egy kis időt.
- Kihozhatnánk ide Scotty-t. – vetettem fel.
- Oké, majd holnap. – Bill.
- Nem kéne még mennünk? 8 óra van. – Gustav.
- Vár az esti mese? – Tom.
- Szerintem is mehetnénk. – álltam Gustav mellé.
Végül Tom és Georg maradtak, mi pedig hazamentünk. Másnap reggel 8-kor keltem, mert 9-re a reptéren kellett lennem. Ugyanis én mentem Angie-ért.
Lezuhanyoztam, megkajáltam, felöltöztem és indulásra készen voltam.
- Mehetünk? – lépett be Tom az ajtón.
- Mi? Te? Hogy? Mikor?
- Oké, szóval, elvihetlek a reptérre a drága húgodért.
- Tudom, hogy néha nem lehet kibírni, de megpróbálhatnátok kedvesek lenni hozzá.
- Azon leszünk.
- Mikor megyünk már? – jött be Georg is.
- Te is jössz? – lepődtem meg.
- Persze.
- Akkor induljunk.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. A reptéren még 10 percet kellett várnunk, mire leszállt a gép és még utána is egy keveset. Amikor megláttam a húgom, teljesen ledöbbentem. Nem egyedül jött.
- Ezt hogy fogjuk megoldani? – súgtam oda Tomnak?
- Jótól kérdezed. Az ilyenben a másik két srác jó.
- Most komolyan egy sráccal jött? – Georg. – Nem akarok beleszólni, de úgy volt, egyedül lesz.
- Én is úgy tudtam.
- Na pszt! Itt vannak. – intett le minket Tom. |