21. rész - Túladagolás

A két csuklómnál fogva mégjobban nekinyomott a jéghideg falnak, majd hallottuk hogy valaki bejön, de mi azzal nem is foglalkoztunk...

Bill volt az. Mikor meglátott minket, azt hitte összetör a szíve...szó szerint...olyan hevesen és fájdalmasan dobogott, mint még soha. De nem így ismert. Tudta hogy akit ott lát, az nem én vagyok...az nem az én stílusom. Biztosra vette hogy sokat ittam. Összeszűkültek a szemei, odejött hozzánk, elrántotta tőlem Markot és jól bevert neki egyet.
- Te mocsok!!! - ordibált
Marknak már vérzett az orra és a szemöldöke is felszakadt. Inkább gyorsan elhúzott...
- Bill! Méért?? - karoltam át a nyakát émelyegve
- Figyelj, fel kell öltöznöd és hazamegyünk. - simogatta meg az arcomat
- Nem! - néztem rá szúrósan - Játszunk! Neked is van olyanod?? - kérdeztem ismét feszülten
- Milyenem? - vonta fel az egyik szemöldökét
- Tudooood... - mondtam neki kajánul vigyorogva, majd meg akartam csókolni, de elhajtotta a fejét. Nem akarta kihasználni a helyzetet.
- De ugye van neked is?? - néztem rá nagy szemekkel
- De mégis mim? - kérdezte Bill zavartan, miközben mégjobban hozzásimultam. Ráadásu csak fehérnemű volt rajtam :S
- Hát olyan finom... - nyalom meg a szám szélét
- Nem tudom miről beszélsz, de most öltözz fel, mert megfázol! - tolt el magától
- Nem! Előbb játszunk. - mondtam vigyorogva, majd 1 pillanatra Bill helyet csak a holttestét láttam - Bill... - siettem hozzá aggodalmasan, de mire már odaértem újra Bill volt teljes életnagyságban, majd hirtelen nekidőltem
- Jól vagy? Hallod? - emelte fel a fejemet az államnál fogva, és már a szemeim vörösek voltak
- Áh...! - a két kezemmel a fejemet fogtam és meghátráltam, annyira fájt, olyan rosszul voltam...szédültem, homályosan láttam, forgott körülöttem a világ...a háttérben Bill hangját hallottam...beszélt hozzám...de ebből semmit sem értettem, mert már az ő képe és hangja is szertefoszlott. Hányingerem volt és mindenem őrületesen fájt, nem tudtam magammal mit kezdeni. Neki dőltem a falnak és csak a fájdalmat érztem. Körülöttem már mindenki összedőlt, és megint úgy éreztem hogy közelednek a fehér falak, amik kitűnnek a sötétségből. Lecsúsztam a fal aljához, összehúztam a térdemet, a fejemet azokra hajtottam és vártam hogy mikor lesz már vége...mikor érnek már ide a falak és vetnek véget minden fájdalmamnak. Remegtem. Már a fogaim is csattogtak. Nem bírtam tovább...úgy éreztem elértek a falak, behunytam a szemem és eldőltem a hideg padlón...

Az egész csapat a korházban volt. Engem éppen az orvosok vettek kezelés alá. A többiek fel-alá járkáltak a folyosón. Bill volt a legidegesebb. Ő látta hogy mit csináltam, látta hogy szenvedtem...és mégsem tudott tenni semmit.
- Nem kellett volna hagynom hogy elmenjen... - Bill idegesen
- Ne hibáztasd magad. Az csak rosszabb. - Dory
- Mit ihatott? - Krissz
- Lehet nem is ivott... - hajtotta le a fejét Bill
- Akkor mit csinált volna? - Tom
- Nem tudom...de láttam hogy szenved...nekem annyi elég is volt. - Bill
Még csak hajnali fél 3 volt, de mindenki kitartóan várt.
- Bill, ülj le - Dory
Benézett a műtőbe, ahol voltam, de a függönyöktől semmit sem látott. Sóhajtott egyet és leült.
- Oda sem megyünk többet - Bill mérgesen
- Inkább pihenj - Tom
- Hogy pihenjek?? Mégis hogy?? Lehet most élezszik újra és én pihenjek?? - Bil magasabbhangon és idegesen
- Akkor legalább higgadj le és bízz abban hogy meg fog gyógyulni - Tom
... csend ...

- Nem bírom...mit csinálnak még? - kezdtek el szaladni Dory könnyei az arcán
- Cst...Minden rendben lesz. - ölelte meg Tom nyugtataó képpen

Már Billnek is könnyes lett a szeme, de nem akarta hogy a többiek lássák hogy milyen gyenge, ezért próbálta visszatartani a könnyeit

Ekkor kilépett az orvos.
- Hogy van?? - pattant fel Dory, utána mindenki
- Ugye nincs semmi baja? - nézett az orvosra Bill könnyektől csillogó szemekkel
- Szerencséje volt, ugyanis túlélte. Ez nagyon ritka drogtúladagolás esetén. Ki kellett mosni a gyomrát, ugyanis 3 adag extasy nevezetű kábítószert találtunk a szervezetében, ami az agyát és az ítélőképességét is kordában tartotta a drog bevétele alatt és után. Jel nem utalt arra hogy rendszeresen drogozna, de kérem legközelebb jobban figyeljnek rá. 2 napig még bent tartjuk, utána hazamehet. Most alszik, ezért kérem csak holnap jöjjenek be. Addig is menjenek haza és pihenjenek. Viszlát! - ezzel el is ment az orvos
- Micsoda?? Azt mondta drog?? - kerekedtek ki Bill szemei
- De...én ezt nem értem. Mért csinálta volna? - Dory még mindig sírós szemekkel, de már kicsit nyugodtabban
- És ha belkeverték az italába? - Tom
- Mikor megtaláltam éppen egy sráccal smárolt... - Bill szomorúan
- Szóval ő tette ezt - mérgesedett el Dory - De már biztos elhúzott jó messzire.
- Ki tudja még hányat adott volna neki, ha Bill nem megy oda - Krissz

- Szerintem menjünk haza és majd holnap bejövünk. - javasolta Dory álmosan
Mindenki elindult, kivéve Billt. Ő még ott állt és várt. De hogy mire? Még ő sem tudja.
- Bill!? - fordult vissza Tom
- Hm...jah, megyek - ezzel ő is ment utánuk

Már a házban. Tom és Bill 1 szobában voltak és aludni készültek.
- Ha bármi baja lett volna, nem éltem volna túl...főleg hogy előtte összevesztünk. - Bill
- De nem történt semmi. És ha felébred csinálj úgy, mintha nem vesztetek volna össze. - Tom
- Oké - Bill
- Jóét! - kapcsolta le a lámpát Tom
- Akarod mondani reggelt... - Bill gúnyosan, mire Tom is elhúzta a száját, de megpróbáltak aludni.
Bill nem sokat tudott aludni, ezért már 10 órakor felkelt (ahhoz képest h mikor feküdtek le...). A többiek még aludtak. Lezuhanyzott és rendbe tette magát, majd egyenesen a korház felé indult. Az utcákon gyorsan ment és attól tartott hogy törént velem valami. Szűk negyed óra alatt oda is ért. Ment egyből fel a 2. emeletre. Halkan és hevesen dobogó szívvel benyitott a szobába ahol én voltam. Én már fent voltam.
- Bill! Szijja! - húzódott mosolyra a szám. Nem szólt semmit, csak odajött és szorosan megölelt.
- Mért? Mért csináltad? - fogta a két keze közé az arcomat és már könnyes volt a szeme, de nem sírt
- Öhm...mit? - néztem értetlen
- Tudod te azt! - nézett szúrósan
- Komolyan nem tudom miről beszélsz - én
- 3 adag extasyt vettél be... - Bill - Jól vagy?
- Hogy mi? Én nem drogoztam...vagyis... - itt elgondolkoztam
- A teszt pedig igen is kimutatta. - nézett rám szigorúan
Ekkor benyitott egy orvos.
- Jónapot! - köszönt mosolyogva
- Jónapot! - mi
- Látom felébredt. És hogy van? - kérdezte kedvesen
- Egész jól...bár még azt sem nagyon tudom hogy mit keresek itt - néztem Billre és az orvosra értetlenül
- Drogtúladagolás miatt. Szerencséje volt hogy túlélte. 3 adag extasyt találtunk a szervezetében. - orvos
- De én nem drogozok... - rázom a fejem még mindig értetlenül
- Mire emlékszik a tegnap estéből? - orvos
- Öhm...ott ültem Billel. - néztem az említettre - Aztán felkért egy pasi táncolni. Marknak hívták. Sokáig táncoltunk és... - kicsit elgondolkoztam - és odamentünk a haverjához. Rá már nem emlékszek tiszán. Én leültem oda, addig Mark elment piáért. Hozott 3 koktélt és az egyiket egyből megittam. Utána pedig... - itt bevágtam egy nagyon hülye fejet - Öhm...nem tudom. - hajtottam le a fejem
- Akkor belkeverték az italjába. Utána meg valószínűleg ital nélkül is szeretettel elfogadta. - bólogat az orvos
- Én úgy találtam rá hogy azzal a Markkal csókoloztak a férfi wc-ben és már alig volt rajtuk ruha. - mondta Bill szomorú arccal
- Értem. Az extasy eltörli az egyén valós ényjét. A vonzalom hamis tudatát érezteti és teljesen összezavarodik, paranoniás, dolgokat lát, szédül, rosszul lát, szorong, nagy vágyat érez a drogok iránt és végül összeomlik. - orvos
- Még talán arra emlékszek hogy...sötét volt és a fehér falak felém közeledtek. - néztem értetlenül a padlót
- Igen. Paranoia. - orvos - Most hogy ezt tisztáztuk, holnap délután haza is ment. További szép napot! - ment ki már mosolyogva
- Soha többé nem mehetsz egyedül sehova idegenekkel - mondta Bill szigorúan, én meg nem bírtam tovább: elnevettem magam - Miaz? - nézett kérdően
- Ez...anya is mindig ezt mondja - mosolygok
- És igaza is van - Bill
- Jajj, bárkivel megeshet. A lényeg hogy most jól vagyok és éhes vagyok.
- Hozok neked valamit - mondta mosolyogva és kiment
Eközben megérkeztek a többiek. Mindenki jött xD Elmondtam nekik is amit az orvos mondott. Megnyugtattam őket hogy nem szándékosan nyúltam droghoz.

- Mikor jöhetsz haza?? – Dory
- Holnap délután - én

- Azigen, jó hamar – döbbent le – Biztos? – nézett rám szigorúan
- Nem bízol bennem?? – néztem rá nagy szemekkel, de már nem volt ideje válaszolni, mert egy hatalmas nagy tömeg rontott be. Vagyis pár riporter, fotós meg ilyenek.
- Kérem, válaszolna pár kérdésre? – tömörültek oda hozzám a felvevő mikrofoncuccokat elém tartva úgy, hogy már levegőt sem kaptam.
- Szándékosan nyúlt drogokhoz? Mért tette? Mennyit vett? – kérdezgettek össze-vissza
- Hé, menjenek innen ki, értik?? – szól rájuk Krissz, de ők nem nagyon foglalkoztak vele
Erre a fiúk elkezdtek őket ráncigálni az ajtó felé, több-kevesebb sikerrel.
- Húzzanak innen, nem értik? – Georg
- Milyen drogokat vett be? Mért tette? – hallottam újra a kérdéseket

- Nem nyilatkozok, hagyjanak békén! – szóltam rájuk idegesen, mire kattogni kezdtek a fényképezők
- Mégis mit képzelnek magukról? – rontott be az orvos dühöngve – Azonnal távozzanak, vagy hívom a biztonságiakat!
- Kérem válaszoljon! – mondták meg sem hallva az orvos szavait, aki már ment intézkedni
- Nem értik hogy nem nyilatkozok?? Nem szándékosan nyúltam hozzájuk és kész! – én
- Menjenek innen, nem hallják?? – Dory
Erre bejött két nagydarab biztonsági őr, akik elkezdték őket ráncigálni. Mikor nagy nehezen vonszolták ki őket a szobából, Bill is megjelent a folyosón.
- Bill Kaulitz is ott volt? – kérdezte egy csaj mikronfonnal a kezében
- Járnak is?? – kérdezgetett egy másik, akik még ott maradtak
- Nem és nem! Hagyjanak már! – kiáltottam rájuk
Őket is nagy nehezen kidobták a korházból -.-’’
- Jól vagy? – jött oda hozzám Bill

- Egyedül akarok maradni és csendet akarok. – sóhajtottam

- Oké, akkor megyünk – mondta Dory pár másodperc után
- De jobb lenne ha… - kezdte Bill, mire mondani akartam valamit, de Dory inkább rászólt, mert tudta hogy veszekedés lesz:
- Bill, gyere! – húzta ki Dory
Mikor kimentek annyira megkönnyebűltem hogy végre csend van, erre elkezd csörögni a mobilom max hangerőn… >.< Nagy nehezen szájhúzogatva értenyúltam.
- Háló? – vettem fel
- Szija, Peter vagyok. Mizu veled? Hallottam mi történt! Figy, ha legközelebb drogozni akarsz, előbb beszélj velem. – mondta szigorúan
- A többiek nem mondták el? – forgatom a szemem
- Dede! Mondták hogy nem szándékos volt. De ezek után sosem lehet tudni – Peter
- Jól van, de nem fogok drogozni. – én
- Ajánlom is. Ha csak nem te akarsz lenni a következő Britney Spears jelölt. – viccelődik

- Haha… - nevetek gúnyosan – De nyugi, isten ments hogy annak a csajnak a nyomdokaiba lépjek. Képzeld, most voltak bent csapatostól fotósok meg riporterek.
- És miket kérdeztek és mit mondtál rájuk? – Peter
- Hát…hamar kizavarták őket a biztonságiak, meg itt voltak a fiúk meg Dory is. Minden hülyeséget kérdezgettek, még Billel kapcsolatban is. Csak annyit mondtam nekik hogy nem szándékosan drogoztam – én
- Jajj, te szegény – Peter
- Igen, én szegény… - sajnáltatom magam xD
- Úgy látom az egód megmaradt – mosolyog
- Alapp – én
- Amúgy többiek? – kérdezte
- Most küldtem el őket hogy tudjak pihenni – mosolygok
- Jaaj, bocsi, akkor nem is zavarlak tovább. – Peter
- Nem zavarsz, csak már álmos vagyok – én
- Nah akkor letszem, jó pihenést. – Peter
- Köszi – mondtam, majd mindketten letettük

A nap további részét átaludtam. Csak másnap reggel 8 körül keltem. Kaptam reggelit meg szurit :S Hát, mondhatom egyből elment az étvágyam… -.-’ Miután meggyőztem az ápolónőt hogy nyugodtan viheti ki a kaját, betoppant Bill.
- Jó reggel – adott egy puszit a homlokomra
- Huh te ilyenkor? Vagy valami időeltolódás van? – én
- Nem, csak…mind1. Az a nővér hova viszi azt a sok kaját? – bökött az előbb kiment ápolóra akiről beszéltem
- Hát megmondtam neki hogy nem vagyok éhes. – vonok vállat
- De muszáj enned! – nézett rám szigorúan
- Ahányszor korházban vagyok mindig ezzel jössz! Télleg, mióta veletek vagyunk hanyadjára is kerülök korházba?? – húzogattam a szemöldökömet

- Vonzzuk a bajt – Bill
- Huh, mi lesz még a nyáron – én
- Majd túléljük. – mosolyog – De akkor is enned kell!
- Ha itt akarsz maradni akkor fogd be és mondj valami jót. – én
- Akkor most fogjam be vagy beszéljek? – vigyorog
- Jajj, korán reggel van. Tudod mit? Alszok. – hunytam be a szemem
- Van egy gyors hangulatváltozásod. – mondja mosolyogva, majd még egy ideig nézte hogy elalszok, majd elkezdett nekem összepakolni, mert míg itt voltunk hoztak be nekem pár cuccot.

…
Nem sokkal később (vagyis csak nekem tűnik így) arra ébredek hogy valaki a kezemet fogta és cirógatta (dehülyeszó xD).
- Bill? – nézek fel az illetőre hunyorogva
- Mehetünk? – engedte el mosolyogva a kezemet
- Hova? – nézek rá értetlenül

- Hát haza – állt fel – gyere! – segített felülni
Gyorsan összeszedtem magam, felvettem azt a ruhát amit Bill előkészített. Persze hogy a felsőben meg a gatyában is majd megsültem.
- Bill…ennek nincs semmi kivágása… - folytattam volna, de közbeszólt
- Nem is baj. – Bill
- De megsülök – mondtam és elkezdtem kutakodni azok között amiket hozott. Találtam egy szoknyát meg egy toppot, azt vettem fel.
- Így mindjárt más – mondtam fellélegezve – Amúgy többiek?
- Egyszer voltak, de aludtál és 1 óra múlva haza mentek – Bill
- Jah, okay – én – Akkor mehetünk.
Még elintéztünk néhány papírt, majd mikor kiértünk a korházból:
- Ohh, halelujah!!! Ezt is megértem! Végre nem kell azt a rohadt korházszagot szagolnom és nem kell azt a szar kaját ennem. – mondtam nagy vidáman, amin Bill csak nevetett

- Megértelek – Bill
- És mizu otthon? Dory és Tom hogy vannak? Van valakinek csaja/pasija? – kérdezgettem
- Nincs semmi új, és Tomék jól elvannak. Még 1x sem láttam Tomot ilyennek. – Bill
- Hm…az jó. És lefeküdtek már? – hadartam el gyorsan
- Öhm…nem hiszem. – csóválja a fejét Bill – Azt mondta volna Tom. Mért? Dory még szűz?
- Ezt nem mondhatom el…magánügy. – én
- Okay – Bill

- A többiek szerinted nagyon haragszanak? – én
- Szerintem nem, mert végül is nem szándékosan csináltad. – csend… - Ugye?
- Persze. – vágtam rá
- Amúgy Tom meg akarta kérni Doryt hogy aludjanak legalább egy szobában, és akkor helyet cserélne velem, de Dory egy csomó kifogást mondott hogy mért ne. – Bill
- Aham. Majd beszélek vele…de sejtem h mért és meg is értem… - én
- Ahha – Bill
… csend …
- Amúgy köszi hogy…hogy törődtél velem meg…minden…meg a többiek is…de te voltál bent a legtöbbet… - én
- Ez a legkevesebb – karolt át a vállamnál mosolyogva, majd miközben mentünk és beszélgettünk egyre lejebb csúszott a keze és már a csípőmön volt. Ezért még pár hónapja „leütöttem” volna, de most nagyon is tetszett a helyzet. ^.^

- Nem akarunk mi ma bulizni menni? – kérdeztem nagy vigyorral
- Nem. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon
- Akkor majd legközelebb – vonok vállat
- Az soká lesz… - közben az ujjaival játszadozott a csípőmön
- Hey…ez csikiz! – bújtam ki a keze közül nevetve, ő meg csak mosolygott
- Ha akarod ma buli helyett lemehetünk a partra sétálni. – javasolta nagy tehénszemekkel (by: Bea)
- Oké. – egyeztem bele
- Jah, amúgy még 1 hét múlva be kell menned vizsgálatra – Bill (ma szerda van)
- Tudom…kurva jó…huh ha egyszer megtalálom azt a gyereket aki beetetett… - szűkültek össze a szemeim – Először úgy megbaszom hogy többet érni se akar nőhöz, majd ki is herélem.
- Te már biztos sokmindenkit kiheréltél volna – vigyorog – Sokszor használod ezt a szót.
- Szóóót! – utánzom – Nem szavat kéne mondani?
- Kéne! – nevet
- Vagy nem…? Mind1. – én
Kb. 10 perc múlva sikerült megérkeznünk a házunkhoz.
- Szijjaaaaa!!!!!! – ugrott a nyakamba Dory – Már indulni akartunk, mert azt hittük hogy mégsem engedtek ki és van valami baj.
- Jah, de már itt vagyok – én
- És hogy vagy? – Krissz
- Soha jobban! – mosolygok – Dory, beszélnünk kell! – ráncigáltam be a szobába és be is zártam az ajtót.
- Nah szóval… - kezdtem magyarul, mert sejtettem hogy hallgatózni fognak – Bill mondta hogy Tom szívesen aludna veled, és így te mennél át Bill helyére, ő meg jönne a te helyedre. De te egy csomó kifogást találtál ki. Pl.: hogy nekem nem fog jól esni meg ilyenek. – hadartam el neki gyorsan
- Igen, tudom…deee… - kezdte volna szájhúzogatva
- Tudom hogy az a baj, hogy te még…szűz vagy. Mert Bill rákérdezett hogy az vagy-e még és… - folytattam volna, de közbeszólt
- Mit mondtál rá? – nézett ijedten
- Azt hogy ilyet nem árulhatok el neki – én
- Akkor jó… - kicsit nyugodtabbnak tűnt
- Szóval én gondolom h az a baj hogy tudod milyen Tom, és félsz attól hogy le akar fektetni. És ezért nem mersz vele aludni. – mondtam ki, amit neki kellett volna – És te még túl hamarnak érzed és félsz hogy Tom átver és csak arra kellesz neki – nyomtam meg az „arra” szót/szavat xD
- Utálom hogy mindig igazad van. Utálom hogy túl jól ismersz. Utálom hogy félek. – nézte a padlót
- Figyelj, akarod hogy beszéljek Tommal? Csak megmondom neki hogy még ne próbáljon lefektetni és ennyi. Itt alszik melletted aki szeretsz és semmi több. – próbáltam nyugtatni
- Könnyű neked, te már mióta nem vagy szűz?! – Dory kicsit gúnyosan
- Hidd el, tudod te hogy mennyit vártunk mi is. És nem volt belőle baj. Lehet már nem vagyunk együtt, de még mindig barátok vagyunk Krisszel és nem bántuk meg ami történt. – én
- De Tom nem az a hűséges várakozó típus. És akkor még Krissz is szűz volt. Tom meg nem az. – Dory
- Hát….tudom, ez igaz. De legalább így megtudod hogy mennyire vesz komolyan, hogy mennyit képes rád várni. Ez azt jelenti majd hogy tényleg szeret. – én
- Mondtam már hogy utálom hogy mindig igazad van? – néz rám mosolyogva
- Nah, beszélek én egy kicsit a fejével. – öleltem meg Doryt
- Nem, ezt nekem kell vele megbeszélnem – húzta el a száját
- Na ez vagy te! – mosolygok – Szuper, akkor kezdhetsz pakolni.
 Mikor kimentünk az ajtón nagy meglepetésünkre üres volt a ház.
- Szerintem már az elején feladták – vigyorog Dory
- Jajah – bólogatok

Dory összepakolta a cucciat és már mentünk is át olyan fél 6 fele.
- Szijasztok! – mi
- Hát te? – néztek Dory 2 bőröndjére
- Költözök. – mondja Dory mosolyogva, mire Tom odamegy hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. Mi meg elkezdtünk ujjongni, mintha először csinálták volna xD
- Akkor én megyek pakolni – állt fel Bill is a TV elől
- Segítek – mentem utána
- Hogy sikerült rávenned? – kérdezte már a szobában
- Meg vannak az adottságaim – vigyorgok
- Igaz az volt a baj hogy… - de nem tudta befejezni
- Bill. – szóltam rá
- Jó-jó, nem szóltam.

Folyt. Köv.
Bocsi h ez szar lett, de kicsit kijöttem az írásból :S