22. rész – Cuki, nyávogó ajándék <3

Szal mindenki átcuccolt az új helyére. Bill éppen nálam pakolászott, én meg végig az ablakból stírőltem a tájat. Vagyis vártam hogy a másik házból mikor lép ki Tom. Mikor kijött egyből mentem ki szó nélkül.
- Szija! – ültem le mellé a lépcsőre, mikor már a cigijét gyújtotta
- Szia, kérsz? – tartotta felém a dobozt
- Nem, köszi – ráztam a fejem – Igazából beszélni akartam veled.
- És miről? – nézett rám kiváncsian
- Hát…erről a költözés dologról. Szóval…szerintem még ne próbálkozz Dorynál ÚGY. Megkért hogy ne szóljak neked, de így jobbnak láttam. – én
- Oké, gondoltam hogy ez volt a baj. És köszi hogy szóltál, mert még megerőszakoltam volna – mosolyodott el, mire én megölni tudtam volna a tekintetemmel, ugyanis eszembe jutott hogy mit művelt…vagy mit akart művelni velem. Mikor ez leesett neki, lefagyott az arcáról az a tipikus Tomos féloldalas mosoly.
- Persze, megértem és tudok várni – helyesbített előző kijelentésén
- Akkor ezt megbeszéltük – én
- És amúgy mi van Billel? – kérdezte vigyorogva
- Mi lenne? – kérdeztem
- Hát kicsit sem vagytok sokat egymással… Látni lehet azt a bizsergést vagy mit kettőtök között. – Tom

- Öhm…nem tudom mire gondolsz. – ráztam a fejem zavartan
- De tetszik neked? Őszintén. Járnál vele? – nézett a szemembe, mintha ki akarná belőle olvasni a gondolataimat
- Igen… - sóhajtottam egy nagyot és folytattam – Igen, tetszik. Nagyon is. Érzek valamit iránta. Olyan jól érzem magam ha a közelében vagyok. Mindig megnevetett. És ha meglátom vagy édesen mosolyog, közel jön hozzám, megölel, vagy puszit ad, akkor már majd kiugrik a szívem a helyéről. Legszívesebben minden percemet vele tölteném el, de nem lehet. Nem tudom hogy ő mit érez irántam, vagy hogy egyáltalán tetszek-e neki. – mondtam el neki teljesen őszintén hogy mit érzek, amit még Dorynak sem mondtam el ennyire, és ez meg is lepett. Pont Tomnak mondom el?
- Szóval szereted. – mosolyodott el elégedetten – Billnél 1000% esélyed van, de még ő sem meri megtenni a lépéseket, mert nagyon fél a visszautasítástól.
- Nah add azt a cigit. – mondtam, mire elnevette magát és odaadott egy szálat, majd meg is gyújtotta – Köszi.
- Szombaton lesz egy nagy buli a városban. Valami white és habparty. – mosolyog féloldalasan
- Ott a helyünk! Imádom a habpartyt. Örülhetsz, mert oda csak miniben vagyok hajlandó elmenni és majd Doryt is ráveszem, ha nem akarunk csurom vizes gatyában hazasétálni. – vigyorgok
- És valami átlátszó fehér cucc is elég lesz – vigyorog kajánul
- Majd elmegyünk shoppingolni holnap – én
- Elmentek. –helyesbített – Addig mi játszunk vagy valami.
- Van fehér cuccod? – kérdeztem
- Hát…gatyám nincs – húzta el a száját – De nem kell az! – vágta rá nevetve
- Legközelebb átlátszó white fürdőruhás habparty lesz. – én
- Jah, tudsz te ha akarsz – vigyorog
- Kösz… - forgatom a szemem
- Ne nézz hátra, de Bill mióta kijöttél figyel az ablakban és nem néz valami jó szemmel, szóval szerintem menj vissza hozzá – mondja mikor már elszívtuk a cigit – Még a végén féltékeny lesz. – vigyorog
- Rád? – nevettem el magam
- Tudja hogy milyen vagyok – kacsintott elég feltűnően
- Tom, ha megtudom hogy Doryt megcsa… - kezdtem bele
- Szia!! – köszönt el és be is ment a házba
Én pedig vissza Billhez.
- Te mióta cigizel? – kérdezte mikor belépett az ajtón
- Te mióta leskelődsz? – vágtam vissza, mire eléggé „eztkikéremmagamnak” arcot vágott – Különben meg te is cigizel, szóval nehogy ebbe is beleszólj.
- És Tommal mi volt az a nagy kacsintgatás?? – kérdezte, mint aki leleplezett volna
- Te mindent kifigyeltél? Nem mindegy? Jóban lettünk, baj? Beszélgettünk, talán zavar? Cigizek néha, és akkor mivan? – halmoztam a kérdéseket
- Csak az zavar hogy úgy tudtam Tom Doryval jár – nézett rám szúrósan
- Tomnak igaza volt: féltékeny vagy! – állapítottam meg és pakolásztam tovább az ágyam körül
- Nem vagyok féltékeny. – kérte ki magának mérgesen
- Akkor nem az én bajom hogy nem bízol a saját tesódban – vontam vállat és ledobtam magam az ágyamra, beraktam az mp4-em a fülembe és azt hallgattam max hangerőn. Ahogy sejtettem, Bill nem élvezte a még számára is tisztán hallható technot és mixeket, ezért inkább kiment.
5 perc múlva már jött is vissza. Mikor megláttam kikapcsoltam az mp4-em.
- Figyelj, én… - mondta miután leült az ágyam szélére
- Semmi baj – ültem fel mosolyogva
- Hogy? – lepődött meg
- Fátylat rá, tudom milyen érzékeny vagy és mindketten szeretünk veszekedni. – én
- Azt hittem haragudni fogsz – mosolyodott el ő is, mikor egyre feljebb ült az ágyamon
- Nah, mivel kibékültünk hallgathatunk egy kis Green Dayt. – dőltem hátra nevetve, majd pár másodperc múlva ő is
- Az jó lenne, mert amiket az előbb hallottam… - Bill fintorogva
- Azok baszott yoo számok – nevetek, majd mielőtt megszólalt volna, az egyik fülhallgatót odaadtam neki, a másik pedig nálam volt. Így feküdtünk egymás előtt, és csak néztünk egymás szemébe. Behunytam szemem, majd még egy ideig éreztem hogy figyel, majd ő is behunyta a szemét.

- Mit beszéltetek kint annyira? – kérdezte Dory
- Csak hogy milyen buli lesz szombaton – vont vállat Tom – Örülök hogy mégis átköltöztél – vigyorodott el Tom, közelebb ment Doryhoz, a két kezét Dory csípőjére ragasztotta és oldalra döntve a fejét szenvedélyesen megcsókolta.
- Hm…Tom – húzódott el kicsit Dory – Miről volt szó? Ismerem Diát. Csak akkor cigizik, ha ideges és feszült.
- Ezzel most ne foglalkozz. – csókolta meg újra Tom
- De… - kezdte volna, de Tom újra betapasztotta a száját és ezután még végleg feladta Dory a beszélgetést. Félt hogy Tom tovább akar menni. Magában abban reménykedett hogy mégis szóltam neki a dologról.
- Holnap nem megyünk el moziba? – kérdezte Tom
- Mehetünk…ha választhatok filmet. – mosolyog Dory
- Oké, de ne valami hisztis, csajos, gagyi szart – fintorog
- Nekem ez nem a stílusom – Dory
- Hát nem tudom… - húzta Tom

- Ne idegelj. Nem vagyok hisztis! – kérte ki magának
- Hát persze szívem. – bólogat Tom kevésbé együttérzően

Miután meghallgattunk pár számot meguntam és kinyitottam a szemem. Bill már rezzenéstelen arccal szuszogott mellettem édesen. Mikor megpillantottam forróság töltött el és gyorsan kezdett verni a szívem. Miután kellő ideig gyönyörködtem benne, lassan felálltam, kivettem a füléből a fülhallgatót és kimentem a nappaliba, ami furcsa módon üres volt. Leültem és elkezdtem TV-t nézni. Közben egyre jobban tudatosúlt bennem h tényleg szeretem Billt. Már totál bele vagyok esve, és erre csak most jöttem rá. Rájöttem h nem kellett volna elmondanom Tomnak, mert ő tuti elmondja Billnek. És ha ő csak barátként néz rám, akkor sajnálni fog és máshogy fog hozzám állni, amit nem akarok. Elhesegettem a gondolataimat és átmentem a 3 fiú szobájába. Csak Krissz volt bent és a laptopán csinált valamit.
- Szija – mentem beljebb
- Mizu? – kérdezte felém fordulva
- Semmi. Hogy-hogy egyedül vagy? – ültem le mellé
- A többiek elmentek Georggal meg Gustavval valahova. Tom meg Doryval van. Bill meg veled…volt. – nézett a végén kérdően
- Igen, elaludt és meg kijöttem. – én
- Amúgy pont most kérdeztek rólad. – tolja felém a laptopot.
- Érdekes, mert ezt nem is ismerem – néztem a címét
- Nah mindegy…lehet egy újabb „szerelmesed”  – vigyorog
- Kössz… - én gúnyosan – Még ha jó pasi lenne… - néztem a képét fintorogva, mire elnevette magát
- Megy a mikrofon… - Krissz
- Mi?? Hol van? – kerestem a laptopon a kamera és egyben a mikrofon helyét, de nem találtam – Bazdmeg, mit szivatsz?
- Csak jól esett, már rég beszéltünk – néz rám agy szemekkel
- Jajah, hiányzol – bújtam hozzá mint valami kisállat xD
- Azt mondja jó haverok vagytok – nevet fel gúnyosan

- Nah jól van…mond meg neki hogy menjen a…tudja az hova. – én
- Képzeld, úgy döntöttem hogy átváltok a futókalandokra. – jelentette ki nagy egyszerűen, mintha azt mondaná h hívnák
- Egyéjszakás kalandokra? – kerekedtek ki a szemeim
Eddig úgy tudtam, és igaz is volt, hogy Krissz a nagy szerelmet keresi, persze beleférnek 1-2 hétig tartó „csak tetszel” kapcsolatok, de sosem gondoltam volna hogy majd pont ő fog ilyet mondani.
- Igen – bólogat
- De minek? – vontam fel a fél szemöldökömet
- Mert még fiatal vagyok és ilyenkor kell kiélnem magamat, nem majd később. A szerelemre ráérek 30 évesen is, addig meg élni KELL. – nyomta meg a „kell” szót
- Ezt Tom mondta? – mosolyodok el
- Hát… - nevet
- Jajj te! – ráztam a fejem rosszallóan – Mondjuk igazából én is gondoltam erre párszor. Mire várjak még 16 évesen? Ilyenkor kell élni, igazatok van. De én sosem tudtam belemenni egyéjszakásba… - húztam el a számat – Az annyira…kurvás. – fintorgok
- Ha akarod élhetek helyetted is – vigyorog
- Helyettem is megdugatnád magad pár helyes pasival? – nevetek
- Öh…visszavontam! – emelte fel a két kezét tiltakozóféleképpen
- Reméltem is…amúgy hogy hívják a férfi kurvákat?  - kérdeztem ezt a fontos kérdést
- Jajj, keresd ki a szótárban, engem ne fárassz – temette el magát a párnájában
- Hímringyó? xD – én
- Felejts el! – Krissz nyűgösen, de a végét már elnevette, mert majdnem belefulladt a párnájába mire kimondta ezt a két szót -.-
- De én nem akarlak elfelejteni. – néztem rá tehénszemekkel
- Tudtam hogy nem kellett volna itthon maradnom… - sóhajtott
- Hát ez van…ezért most én boldogítalak. – mosolygok csábítóan
- Azért jöttél hogy kiderítsük képes vagy-e az egyéjszakás kalandokra? – húzogatta a szemöldökét – Mindketten kipróbálhatnánk.
- De mi ismerjük egymást meg jártunk is…De aki egy éjszakára kell egyáltalán nem ismered. Max megjegyzed a nevét. – én
- Az igaz – Krissz
- Amúgy szerintem neked nem állna jól az a futókalandos dolog. Te ilyennek vagy jó amilyen vagy – mosolyogtam tündérien xD ^^
- Köszi, de szerintem te se változtass…bár eltudnálak úgy képzelni egy buli után…Az én kis drogosom. - mosolyog
- Kössz… - én gúnyosan
Még jó hosszú ideig folytattuk ezt a kevésbé megszokott téma kitárgyalását kettőnk között. Utána még elvoltunk msn-en, a neten is megnéztünk pár rólank és a TH-ról szóló honlapokat. Hátha már valahol megjelentek újabb nyaralás képek, vagy a korházban készült fotók. De még szerencsére sehol sem volt semmi. Zenét hallgattunk…meg úgy jól elvoltunk. Szépen elbaszélgettünk… >.< Nah yoo neeem…beszélgettünk.
Kb. olyan 7 óráig bent voltam nála.
- Nah, én átmegyek és megnézem a népet – álltam fel nyújtózkodással egybekötve
- Oké, én is – lecsukta a laptopot és jött utánam
- Már azt hittem sikerült tőled megszabadulnom – húztam az agyát
- Kösz…különben is te jöttél be – Krissz gúnyosan
- Jól van, nem mondtam komolyan – benyitottam a szobánkba – Bill nincs itt. – állapítottam meg
- Huuu de ügyes vagy – nevet
- Nah, menjünk – mondtam és átmentünk a másik házba.
- Szijasztok! – köszöntünk a nappaliban üldögélő Dorynak, Tomnak, Gusnak, Georgnak és Dávidnak
- Mért punnyad itt mindenki? – ült le melléjük Krissz
- És ti hol punnyadtatok? Bill keresett – Dory
- Krisszel voltam – én
- Jaaaah! – vigyorog Georg kajánul
- Hülye – ültem le én is nevetve – Tényleg, hol van Bill?
- Elment valami kaját venni – Tom
- Ahha. Ilyenkor? – húztam fel a szemöldökömet
- Jah – Tom
- És mit csináltatok? – nézett Dory felváltva rám és Krisszre, ezzel terelve a témát
- Net, msn, meg hülyültünk… - én
- Fontos magánügyeket beszéltünk ki – Krissz
- Jah. Át akar váltani az egyéjszakás kalandokra – vigyorgok
- Mondom MAGÁNÜGY!!! – Krissz mérgesen
A többiek meg csak röhögtek.
- De te se vagy különb – nézett rám Krissz
- Én? Én neeeem! - tiltakoztam
- Mik nem derülnek ki… - Georg
Ahogy láttam, Tom inkább befogta a száját, mert a beszélgetésük után szerintem nem akart ilyenekkel beszólogatni. Ennek örültem. De még így is csak arra tudok gondolni, h ezt el fogja mondani Billnek…vagy már el is mondta.
Még elhülyültünk, beraktunk valami vígjátékot, de végig csak azt hallottuk ahogy Dory és Tom eszik egymást mellettünk… -.- 8 előtt csörögni kezdett Tom telefonja, én kimentem wc-re. Mire visszamentem mindenki abbahagyta a dumálást, ami eddig nagyban folyt.
- Menjünk már vissza, az előbb meg akartam neked mutatni valamit, de elfelejtettem – állt fel Krissz
Kicsit sem volt feltűnő hogy terveznek valamit. De inkább hagytam, úgyis megtudom. Már az is furcsa volt hogy Bill ilyenkor ment vásárolni, ráadásul egyedül…egyedül?? Tomi! Már tudom ki hiányzott annyira a sorból.
- Tomi? – kérdeztem
- Öh…Billel ment – Tom
- Ahha. Mehetünk – fordultam Krissz felé

Visszamentünk és Krissz ott mutogatott nekem annyira szar számokat…-.- Rosszabb mint a vígjáték az előbb.
- Most ezért jöttem vissza? – kérdeztem nyűgösen
- Nem tetszik? Jah, meg képeket is akartam mutatni – Krissz
- Én inkább lezuhanyzom, hajat mosok, hajat szárítok, körmötreszelek, körmötfestek meg még stb-t fogok csinálni, úgyhogy hagyj békén. Mára elég volt belőled!  - álltam fel sóhajtva
- Én is szeretlek – mosolyog gúnyosan
És tényleg ezt csináltam. Csendre és magányra vágytam…miután megfürödtem bementem a szobánkba és maxra vettem a Children of Distance – Emlékezz rám számot. Tartottam egy ilyen szépségnapot . Még a hajamat is kivasaltam, de minek? Mindegy, nem volt jobb dolgom. Ha nem csinálok semmit, akkor meg Billre gondolok. Nah tessék. Megint rá gondolok. Vajon hazajött már? Látni akarom. Hiányzik a jelenléte, a mosolya…áááhh! Kellett nekem belezúgni…!
Olyan 10 körül végre bejött valaki. Én éppen az ajtónak háttal egy női magazint olvastam…vagyis néztem benne a jobbnál-jobb cuccokat. Valaki a két kezét a szemeim elé tette. Az érintése megdobogtatta a szívemet. Csak egy ember lehet…
- Bill? – fordultam felé. És igen. Ő volt.
- Szia. Mit csinálsz? – ült le mellém
- Öhm…semmit. Elvagyok. Nah vettetek kajákat? – én
- Kajákat? – nézett rám kérdően, mire felvontam a fél szemöldökömet – Jaaah, kajákat! Persze. – vakarta meg a tarkóját
- Oké – én

-Mi volt az a szám, amit még Toméknál is hallottam? – Bill

- Mindegy. Nem ismered. De szeretem. Jó szövege van. Az érzéseimet fejezi ki. – én
- Mi a címe? – Bill
- Emlékezz rám – mondtam magyarul
- Mi? – nézett édesen <3
- Remember me. – mosolygok (mit tom én h van németül…xD ^^’)
- J - Bill
- Holnap kimegyünk a partra? – én
- Ahha – bólogat
- Most ha nem haragszol aludnék. A korházban altatók nélkül nem sokat tudtam… - húztam el a számat
- Oké. De jól vagy? – kérdezte aranyosan
- Persze. Mért ne lennék? – én
- Semmi. Akkor…jóéjt! – adott félve az arcomra egy puszit és felállt – Nemsoká én is jövök.
- Oké, jóéjt – köszöntem el és el is ment

Mire visszajött már aludtam.
Másnap reggel kisebb motoszkálásra keltem. Talán 1 pillanatra kinyitottam a szemem. Azt se fogtam fel mit láttam, már vissza is csuktam és aludtam tovább.
Kicsit később arra keltem hogy valami szőrös dörgölőzik az arcomhoz. Nyitogatni kezdtem a szememet, és az arcomat megérintette valami puha nem tudom mi. Mikor tisztán láttam…
- ÓÓÓÓhhh, de cukííííííí!!! – mondtam nyávogó hangon
Egy édes kis nagyon picike fekete kiscica volt előttem. Olyan kis gyengének tűnt még. Nagyon könnyű volt és annyira vékony hangon nyávogott. A markomba simán belefért ^^
- Jajj, de édes vagy! Ki vagy te? Ki hozott? – beszélgettem a cicával, bár már gondoltam hogy hozta tegnap vásárlás helyett
A kezemben a cicával álltam is fel és mentem ki. Közben végig őt néztem, szorongattam és simogattam. Imádom az ilyen cuki cicákat <3 Nah most úgy beszélek mint egy 10 éves…de hát annyira édes… ^^ A házban nem volt senki. Mikor kiléptem a házból éppen Bill sétált idefele. Úgy 20 méterrel volt előttem.
- Bíííííííll!!! – rohantam oda hozzá, és szó szerint a nyakába ugrottam – Köszönöm, köszönöm! – puszilgattam – Annyira szeretlek! – jött ki belőlem miközben szorongattam, de már meg is bántam

Folyt. Köv.
Hát nem tom mien lett…nagy részét este 11 után írtam =)