10 .rész
Cathy már több mint fél órája a kórházban mászkált. Senki nem mondott neki semmit....félt. Félt, hogy elveszti azt a férfit, aki a legközelebb áll a szívéhez. Félt, hogy elveszíti azt az embert aki a gyermeke apja. Félt, hogy soha nem lesz boldog...mert tudta...ha Billel történne valami, és nem tudnák megmenti az életét abba Ő maga is belerokkanna. A múlton kezdett gondolkodni...felidézte magában azokat a perceket amikor együtt voltak...testileg, lelkileg.
Eltelet 1 óra...semmi hír...egy orvos sem jött ki a műtőből ahová Billt betolták. Cathy mégjobban félni kezdett. Nem bírta tovább. Felállt, és elindult megkeresni egy ápolónőt...
-Elnézést.-szólította le az elsőt, aki szembe jött vele a folyosón.
-Mondja hölgyem, miben segíthetek?-kérdezte az ápolónő
-Már több mint másfél órája betolták a völegényemet a műtőbe, de még azóta senki nem jött ki...-kezte Cathy, de az ápolónő közbeszólt.
-Ha nemjött még ki senki, valószínüleg nagyon fontos műtétet végezhetnek el a völegényén, és minden emberre szükség van.
Cathy fal fehér lett...kezte elveszíteni a reményt.
"Nagyon fontos műtétet végezhetnek el...."-járt Cathy fejében ez a kis mondat töredék. Lassan visszavánszoregott a műtő elé és visszazuhant a székbe...nembírta tovább. Ismét kitört belőle a féktelen sírás...tudta, hogyha Billnek bármi baja esik összeroppan és kikészül idegileg...
Percekig zokogott szakadatlan, mikor kijött egy...majd még egy...majd mégegy ápolónő a műtőből...sorba vonultak ki az orvosok a műtőből, mikor az egyik megszólította a lányt.... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT