23. rész – Hoppá…! 

A kezemben a cicával álltam is fel és mentem ki. Közben végig őt néztem, szorongattam és simogattam. Imádom az ilyen cuki cicákat <3 Nah most úgy beszélek mint egy 10 éves…de hát annyira édes… ^^ A házban nem volt senki. Mikor kiléptem a házból éppen Bill sétált idefele. Úgy 20 méterrel volt előttem.
- Bíííííííll!!! – rohantam oda hozzá, és szó szerint a nyakába ugrottam – Köszönöm, köszönöm! – puszilgattam – Annyira szeretlek! – jött ki belőlem miközben szorongattam, de már meg is bántam.

- Hogy? – fordított maga felé, pont hogy összetalálkozzon a tekintetünk. A szeme mégjobban csillogott mint szokott. Az örömtől. Azt várta hogy azt mondjam neki, „Igen, szeretlek!”. De én ehelyett meg sem bírtam szólalni. Csak néztem a szemét. Nem voltam benne biztos hogy jó ötlet lenne ha megmondanám neki.
- Én… - kezdtem bele elcsukló hangon, közben Bill egyre közelebb hajolt hozzám. A macska vékony hangon nyávogni kezdett, de ezt pár másodperc múlva meg se hallottuk, mikor már elég közel voltunk egymáshoz.
Ekkor a másik házból Dory és Tom rohant ki.
- Nah hogy tetszik a cicus? – Dory vigyorogva
De mikor ezt kimondta mindketten megtorpantak. Mi meg szétugrottunk.
- Nagyon aranyos – szólaltam meg hosszas csend után
- Öhm…majd később…beszélünk. Jó? – Dory zavartan mosolyogva
- Jah, mi megyünk – vetett ránk bocsánatkérő pillantásokat Tom
Mikor bementek újra egymáshoz fordultunk Billel.
- Azt hiszem én bemegyek. Meg majd veszek neki valami kaját, meg ilyen cuccokat. – fordultam neki háttal
- Várj! Már van minden Toméknál – fordított maga felé
- Oh…akkor jó. És mégegyszer köszi – engedtem el egy mosolyt – Én most megyek. – ezzel bementem a házba és reménykedtem hogy nem szándékozik követni. Most nem akartam itt „szeretlek, nem szeretlek”-et játszani. Előbb még beszélnem kell Doryval és Tommal. Doryval hogy mit csináljak, Tommal pedig hogy Bill mit akar tőlem pontosan. És valahogy még arra is rá kellett jönnöm hogy ez a macska fiú vagy lány. Nem akartam nézegetni. Az mégis csak pofátlanság… Még ha macska is… ^^ Az ablakból néztem hogy Bill nem megy át Tomékhoz, hanem megy a part felé. Fogalmam sem volt hogy mit akar, de kihasználva a lehetőséget én átmentem.
- Szijasztok – köszöntem
- Nah mi volt? – Dory
- Bocsi hogy már megint megzavartunk – Tom
- Áhh, semmi. – én – Inkább valaki nézze meg hogy ez fiú vagy lány? – célozgattam a macskára, ami a kezemben volt
- Fiú. Már megnéztem. – vigyorog Dory
- Kicsim…meglátszik hogy az én barátnőm vagy – csókolta meg Tom
- Most mivan? – Dory értetlen fejjel
- Remélem nem azért nyávog egész nap, mert te este kitettél magadért – néztem rá szúrósan, de a végét elnevettem, amibe bekapcsolódtak a többiek is. Mindenki ott volt, kivéve Bill.
- Nagyon vicces… - Dory gúnyosan
- Mi legyen a neve? – kérdeztem
- Isten – Krissz
- Georg – Georg
- TOM! – kiált fel
- Álmodj Tomika. – én gúnyosan
- Bazz ha mégegyszer Tomikának szólítasz, én esküszöm hogy… - folytatta volna, de közbevágott Dory

- Tomikám ne beszélj csúnyán! – szólt rá nevetve
- Szálljatok le rólam, jó? Kicsim…ezért este kapni fogsz – mondta kajánul vigyorogva

- Ohh. De félek – vágott Dory ijedős kislányos fejet
- Jól teszed – Tom
- Legyen a neve Bill – tért Dory vissza az eredeti tárgyra
Ezen kicsit elgondolkoztam. Végül is tőle kaptam és fiú is.
- Nah?? Tudom milyen okos vagyok. – húzza ki magát Dory
- Oké. – egyeztem be
- Add ideeee! – kérte Dory, én meg odaadtam a kezébe
- Jajj, szijjja! Mostantól Bill lesz a neved – szorongatta
- Azért vigyázz rá, kicsi és törékeny – én
- Neked meg a nagy és törékeny Billre kéne vigyáznod – tanácsolta Tom, mire mindenki arcán hatalmas vigyor jelent meg
- Most mit csináljak vele? – én
- Feküdj le vele – Georg kajánul vigyorogva
- Kössz… - forgatom a szemem
- Az előbb majdnem megcsókolt? – Tom
- Hát…én mikor megöleltem hirtelen kijött a számon hogy „annyira szeretlek”. Aztán visszakérdezett, de én nem tudtam kinyögni semmit, ő meg egyre közelebb hajolt hozzám. És akkor jöttetek ti. – én
- Gecc…pedig múltkor megmondta hogy próbáljak már meg ne mindig rosszkor felbukkanni – húzta el a száját
- Biztos nem haragszik – én

- De már annyira össze akar jönni veled és… - éééés elszólta magát
- Mi?? – meredtem rá nagy szemekkel
- Ezt nem mondtam tegnap? – vágott értelmes fejet
- Nem. – én – Össze akar velem jönni? – csillogtak a szemeim
- Igen…Csak sosem jön össze. – Tom
- Tudjátok hogy most hova ment? – kérdeztem
- Nem – mindenki
- Nem megyünk be a városba ebédelni? – Krissz
- Már nekem is korog a hasam – Dávid
- Is – Tom
- Menjünk! – Georg
- És Bill? – kérdeztem
- Nagyon ragaszkodsz most hozzá – mosolyog Gustav sejtően
- Hát…most nah! Jól van na.  – én
- Akkor mehetünk? – nézett körbe Tom mindenkin
- Nem fog megharagudni? – kérdeztem
- Éhes vagy? – válaszolt Tom a kérdésemre kérdéssel
- Igen – én
- Akkor megyünk. Felhívom Billt – Tom és már kereste is ki a számát a telefonjában
- Csá! Hol vagy? // Ahha. Mi megyünk enni. Jössz? // Oké, nah hello. – ezzel le is tette
- Nah?? – néztem Tomra tehénszemekkel
- Valahova már beült kajálni a part közelébe – vont vállat Tom – Valami gyorskajáldába.
- Ahha – én
Szóval bementünk a városba és kerestünk egy mekit. Hát igen, nem is mi lennénk ha valami normális étterembe mennénk… -.-’ Dory és én is kivételesen hambit rendeltünk egy csomó hozzávalóval. Útközben játszottunk egy felelsz vagy mersz félét, és Gus veszített, tehát ő fizet *tenyeretdörzsöl*, így nyugodtan rendelhettünk bármit. :P
- Tom, ha Dory kap tőled egy lány macskát, akkor majd felcsinálják egymást, így ha valakinek lesz csaja, nem kell megint venni – vetette fel az ötletet Krissz két falat között
- Jóétvágyat! – én gúnyosan
- Igaza van – vigyorog Tom – Majd megmutatam neki hogy hogy kell használni a…
- TOM! – szólt rá Dory – Ugye tudod hogy most egy macskáról beszélsz? – nézett rá kérdően
- Igen, mért? – Tom értetlenül
- Istenem…és én veled járok – sóhajtott
- Erre lehetsz büszke – húzza ki magát
- Hát persze hogy az vagyok az én kis Tomikámra! – csókolta meg
Tom bevágta a ducit. Miután megevett mindent, azt mondta még éhes, és lesmárolta Doryt…xD Eddig tartott.
Mikor visszamentünk mindenki megint Doryék házába tömörült. Georg inkább elment a szobájába Dáviddal, a többiekkel pedig ott maradtunk.
- Hol van Bill? – néztem alaposan körbe a nappalin
- Azt mondta siet haza – Tom
- Nem az! A kis Bill – én
- Jah. – nevet – Nem tom.
- Nah megyek. – ezzel ki is sétáltam a házból, egyenesen a miénkbe.
- Bill! Cicc-cicc… - szólogattam
- Igen? – fáziskésés – Mi???

Bementem a szobánkba és Bill kérdő meglepett szemeivel találtam szembe magam.
- A macska…Billnek neveztük el – mondtam zavartan és észrevettem hogy az ágyamon ül
- Úgy látszik még nem hallgat a nevére – mosolyog Bill, miközben az ölembe vettem és leültem vele
- Majd fog – én
- Mit ettetek? – Bill

- Mekiben voltunk – én
- Jah – Bill
- Szereted a white és habpartykat? – fordultam felé
- Igen. De hogy jön ez most ide? – könyökölt fel ágyán, mert eddig feküdt. Istenem…de sexyyy…O.0 legszívesebben ott helyben letepertem volna. ^^
- Tom mondta hogy szombaton lesz egy ilyen buli – mondtam pár másodperces szemléletszünet után
- Már megint buli? – fintorog
- Igen. Mért? Azt mondtad szereted az ilyeneket. – én
- Igen, de… mostanában már eleget voltunk bulizni. És szinte mindből lett valami baj vagy félreértés. - Bill

- De most nem lesz. Nem iszunk annyit… - én

- Most ezt mondod… - Bill gúnyosan
- Jól van, akkor ott leszel mellettem és nem engeded hogy alkoholt igyak és betépjek. – én – De erre sem lenne szükség.
- Ha mész, én is megyek, mert általában én szoktam a legkevesebbet inni – mosolyog elégedetten

- Te tudod. – én – Nem nézünk valami filmet? Kint még úgyis dögmeleg van. – javasoltam
- Oké. Mit? – kérdezte
- Valami hülye vígjátékot. Szétnézünk Krissz cuccai között, ő szereti az olyanokat – mosolyogtam
- Oké, de menj egyedül, szólj ha találtál, én most nagyon fáradt vagyok. Tudod mennyit sétáltam? – nézett rám mint egy kisfiú
- Nah, gyere! – megfogtam a két kezét és annyira megrántottam, és ő is magát, hogy majdnem hátraestem vele együtt.
- Köszi – mosolyogott csillogó szemekkel pár mm-rel a számtól
- Öhm…szívesen – elengedtem a kezét, ami eddig össze volt kulcsolva az enyémmel (pedig szívesen úgy maradtam volna…nah jó abbahagyom…xD csak valami azt súgalta h engedjem el).
Kerestünk valami vígjátékot, betettük és azt néztük. Szerencsére ezen lehetett is röhögni (nem is keveset), így nem aludtunk be rajta.

­- Hát ez nagyon ott volt! – fejeztem ki tetszésemet a film végén
- Jah – bólogat Bill
- Főleg az a vén pasi… - nevetek
- „Sok bennem a km, de a motor még jó” – mondja Bill utánozva a hapsi arcjátékát és a beszédét meg szemöldök húzogatását
- „Oh…bocsi, de nem vezetek” – én meg a csajt utánoztam xD
- Nah, nem megyünk ki? – Bill
- Hány óra? – én
- 4 múlt pár perccel – Bill
- Oké, akkor mehetünk – én
Összekaptuk a cuccainkat, átöltöztünk és mentünk át a többiekhez.
- Jöttök ki? – kérdeztem
Mindenki bólogatott. Még őket is megvártuk, aztán már indultunk is. Kerestünk valami félig árnyékos helyet és oda lecuccoltunk.
- Tom, szívem, bekennéd a hátam? – kérdezte Dory hason feküdve
- Ha akarod mást is – vigyorogva ült a fiú Dory hátsó részére
- Hm…Tom, te sosem változol – mosolyog a lány
- Most napozol? – én
- Ahha. Te nem? – Dory
- Majd később. Előbb megyek a vízbe, mert megsülök. Jön valaki? – kérdeztem és mindenki pattant fel, ezzel kettesben hagyva Doryt és Tomot. Mint az ovisok, futóversenyt rendeztünk >.< Aki utoljára ér be, az rendeli ma estére a pizzákat. :P Hát Tomi ért be utoljára.
- Nah, hány pizzát is rendelünk? 10? – Krissz vigyorogva
- Haha – Tomi
- Ohh…de jó…végre valami hideg… - feküdtem háttal a vízben.

- Tom, meddig kenegedsz még? A végén elkényelmesedek – Dory
- Jól teszed – mosolyog féloldalasan Tom
- De téged is be kéne kenni – Dory
- Pont árnyékban vagyok – Tom
- Akkor jó – Dory – Te nem mész be?
- Majd később – Tom
- Oké – Dory
Még ők elkenegették egymást, meg szórakoztak a naptejjel, addig mi a vízben éltük újra gyerekkorunkat. =) A lényeg hogy mindenki szuperül érezte magát és kifáradva mentünk vissza 8 után a házakba.
- Tiszta ránc a bőröm – nyavajogtam
- Ezek nem ráncok hercegnő, csak a víz – mosolyog Bill édesen mellettem
- Hercegnő? Ez honnan jött?? – kérdeztem vissza
A többiek szerencsére nem hallották. Még csak az kellett volna hogy megint valami kellemetlen helyzetbe hozzanak, és elzárkózzak fél napig a világ elől.
- Nem tetszik? – én
- Ti, Kaulitzok a kérdésre mindig kérdéssel válaszoltok? – kérdeztem xD
- Mért? Baj? – Bill
- Mi lenne ha először válaszolnál, utána kérdeznél? – én
- Hercegnő, látszik hogy elfáradtál. Hagyjuk, jó? – mosolyog
- Jó. – mondtam végre egy értelmes, állító „mondatot” xD

- Akkor 9-kor gyertek át hozzánk, és rendeljük a pizzát – Tomi, mikor már a házakhoz értünk
- Oké – másik fészek népei xD
Sikerült kikönyörögnöm hogy az enyém legyen először a fürdő. Jól esett végre valami illatos tusfürdő. Nem bírtam már magamon azt a tengervíz szagot :S Még hajat is mostam, ezért jól megvárattam a többiekket. Mikor visszamentem a közös szobánkba Billhez, a hajamról még csurgott a víz néhol, és csak egy szál törülközőben voltam.
Bill csak bámult.
- Mit nézel? – fordultam felé, mikor már kezdett idegesítő lenni
- Jól áll neked a félig vizes haj – vigyorog
- Köszi – mosolygok
- És elég lenne minden nap egy törülköző…sőt, kisebb is elég lesz – méregetett nagy barna szemeivel
- Mit szólnál, ha most rádhajítanám ezt a kis cicust és szétszedné azt a gyönyörű szép hajadat? – mosolyogtam rá aranyosan gúnyosan ^^, miközben felemeltem Bill cicust az ágyamról
- Azt nem élnéd túl. – nevet
- Fogadjunk? – közeledtem felé, és lassan, de biztosan a hajára helyeztem a cicát, aki egyből el kezdett a karmával kapaszkodni xD
- Héé! Áúú…húzza! – próbálta finoman elszakítani a macskát a hajától, ami sikerült is, de még néhány szál így is a macska birtokában maradt :D Bill szépen letette.
- Nah, ezt most megbánod – mondta vigyorogva, és azzal a lendülettel magára rántott, és egy hirtelen mozdulattal én kerültem alulra. Ez olyan gyorsan történt, hogy csak meresztettem nagy szemeket és idő kellett hogy felfogjam.
- Hoppá… - mosolyodott el Bill, mikor látta hogy csak elől van rajtam törülköző, hátul már szétoldódott. Így csak egy mozdulat és már nincs rajtam semmi :S
- Figyelj, ha bármit is mersz csinálni… - néztem rá zavartan
- Akkor? Mondtam hogy nem úszod meg, ha a hajammal szekálsz… - hajolt közelebb és szinte már csak suttogott. Rajtam feküdt, az egyik keze a nyakam és a vállam között simogatott, a másik pedig a másik oldalamon a törülközött fogdosta, és néha felemelte azt, majd a derekamat simogatta. Nem szóltam rá, mert jól esett és élveztem. Egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem, akárhányszor csak hozzámért. Az arca is már sokkal komolyabbnak tűnt, mint percekkel ezelőtt. Mégközelebb hajolt hozzám, a lábait összekulcsolta az én mesztelen lábaimmal. Az ajkainkat már csak 3 mm ha elválasztotta. Mindkette felváltva néztük egymás szemét és száját.
- Már rég el akartam mondani…csak nem mertem… – hajolt mégközelebb hozzám Bill, hogy ajkaink már csaknem súrolták egymást – Szeretlek.
- Szeretlek. – mondtam ki én is hosszas másodpercek után, és ha csak lehetett, még gyorsabban vert a szívem. Olyannyira gyorsan, hogy úgy éreztem mindjárt kiszakad a a helyéről. Ekkor végre megcsókolt. A csókja lágy és finom volt. Hirtelen az egész testemet melegség árasztotta el. Éreztem, hogy ez már igazi szerelem. A kezeimet átkulcsoltam a nyakán, vagy a hátát simogattam. Ő pedig egyre gyorsabban csókolt, de mégis olyan lágy és szenvedélyes volt, tele érzelmekkel. Nem csak egy üres csók volt. Ebben benne volt minden. Az arcomat a két tenyere közé zárta, és mikor elengedett mégegyszer a szemembe nézett. Egy újabb forró csókot adott a számra.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg
- Szeretlek, szeretlek – döntöttem a fejem az övének. Már nem csináltunk semmit, csak szorosan egymáshoz bújtunk, és ameddig csak lehet, így maradunk…

Folyt. Köv.