-         Nicole Klum!- nyújtottam kezet

-         Örvendek- mosolygott

-         Én is na gyere Adna játszunk a  sértődöttet!- nevettem

-         Hülye- lökött oldalba Amúgy én Andrea Klum vagyok- mutatkozott be ő is Tomnak

Majd felmentünk a szobánkba. Leültünk a földre és elkezdtünk dumálni.

-         Na és hogy állsz pasi ügyileg - húztam fel a szemöldököm

-         Robert annyira édes, bár ez a Tom gyerek se semmi - kacsintott felém - Biztosan bejön nemde?

-         Nem!

-         Kötve hiszem!

-         Jóóvan mááá csajee akko ne hidd el!

-         Nem is hiszem…

Bekapcsoltam a tv-t és magam elé vettem a laptopom. A kezem már nem is fájt csak a gipsz sajnos még mindig rajta volt.
Felmentem msnre, és hát talán túlzottan sok ember irt nekem. Persze ezt nem nagyon bírom így leálltam beszélgetni Lindával a többieket meg hagytam.
“Szióóó mizujs van felétek? J“ – írta Linda
“Semmi különös elvagyunk, anyám épp ma jelentette be hogy jár valami David Jost nevű pasassal és hogy nincs beleszólásunk a kapcsolatába mert az ő élete. Persze mi sértődötten elmentünk, és szegény Anda még sírt is. Annyira sajnáltam .. mikor meg hazaértünk valami Tokio Hotel nevű bagázs fogadott minket. „
“ Megy az élet nálatok… :P Amúgy nem rég olvastam a neten az együttesről meg Davidról is“

„Remek…, viszont én most megyek szija“
Választ már nem vártam meg inkább kiléptem msnből és folytattam beszélgetésemet Andával.

Az idő kb 11-30 fele járhatott (tudod féléjfél Zs.) mikor fogtam a gitáromat és Andával mögöttem lehurcoltuk magunkat a nappaliba. Leültünk törökülésbe. Biztosak voltunk benne hogy nincs itthon senki mert elég nagy volt a csönd. A húrjaim közé csaptam és lassacskán Anda bekapcsolódott énekével.
A kedvec számunkat játszottuk, a „eternal together“ címü dalt. Annyit tesz hogy örökké együtt.
 Ez a dal nem a szerelemről vagy holmi hülye érzésről szól. Hanem arról hogy mi testvérek vagyunk és a világ végezetéig együtt maradunk. Mindketten nagyon szeretjük egymást és ez a dal abból született. Volt egy olyan időszak akkor lehettem úgy 14 éves mikor Anda belépett abba a fajta tini korba mikor mindenre szart, és velem sem igazán foglalkozott. Akkoriban nagy harcok voltak köztünk.
Szerencsére nem tartott tovább 1-2 hónapnál de én éveknek évtizedeknek éreztem azt az időt. De hála az észnek minden rendbe jött. Bár most is vannak veszekedéseink, de melyik testvér párnál nincs? Én egy példát sem tudok erre mondani.
Nagy beleéléssel játszottunk mintha az életünk múlna rajta. Szerettem gitározni, kicsi korom óta tanultam mondjuk az utóbbi időben elhanyagoltam mert volt más dolgom is a gitáron kívül. Nem akartam zeneiskolába járni mert ott sok az utálatos személy. Én pedig már nem szorulok segítségre.

A szám végeztével felnéztem és csak akkor vettem észre. Anya, David, Tom és még 3 srác állt körül bennünket. Hát én ott helyben süllyedtem volna el szégyenemben. És még hozzá mosolyogtak is áá kiboríró.

- Izé.. bocs hogy felkeltettünk- nevettem kínomban

- Nem is mondtad hogy gitározol!- mondta Tom

- Mivel még csak a nevedet tudom és még beszélni sem beszéltünk logikus hogy nem mondtam , te észlény!

Tom erre átváltott valami *jatélleg* fejre. És levágódott mellénk.

-         Kipróbálhatom?

-         Persze!- adta oda neki a gitárt.
Egy fekete Akusztikus gitár volt.
A kezébe vette majd elkezdett pengetni egy számomra ismeretlen dallamot. Vagyis az In die Nachot. Bill hozzá énekelte a szöveget, Gusti a melettünk lévő üvegasztalon pedig dodolt. A dalnak hasonló érzései, tartalma volt mint a miénknek.

-         Bazdki még be sem mutatkoztunk- énekelte a dal ritmusára Bill

Bill Kaulitz vagyok! -  mosizott

-         Bazzd Anda ez is Kaulitz

-         Tudod Kaulitzcok bosszúja!

-         Bocsánat nagyapa - tettem össze a kezem majd elnevettem magam

A nagyapánk vagyis a mostoha nagyapánkat Jörg Kaulitznak hívták. A nagyszüleink elváltak és a mamánk újraa férjhez ment. Választaa pedig az a kedves öregember Jörg volt.

Szinte a fél estét végigröhögtük a srácokkal. Kiderült hogy még van egy Gustrav és egy Georg nevű fiú a csapatban.
Viszonylag normálisak, de az ego, az önsajnálat nem hiányzott belőlük. Ja meg a sex témát is eléggé feszegették (-.-) Jellemző pasik.
Már úgy elsőre szimpatikusak voltak nekem. Mindig is könnyen barátkoztam., mikor költöztünk ide akkor is én voltam az első akinek barátai voltak. Már az első napokban valami olyan benyomást keltettem amiből az emberek azt vették le hogy jó fej vagyok. Persze ebből a több száz emberből most maradt 4.
 

Mikorra felkeltem délután a srácok már nem voltak nálunk David sem hisz koncertre készülnek vagy mire. Anya meg úgymond elment dolgozni. Szinte mindenki elfelejtette hogy ma kell visszamennem a korházba.
Magamra ráncigáltam valamit, hogy azért ne egy szál hálóingben menjek az orvoshoz.
A busz 10 perc múlva indul szóval még van időm.
Sikeresen megszabadultak díszes gipszemtől, ugyanis ameddig rajtam volt szinte a fél iskola aláírta. Jó jó, csak Linda, Ashley, Anda, anya a srácok és még David is. Rajzolgattak rá elég érdekes rajzokat.
Az orvos eléggé hülyének nézett mikor meglátta hogy van rajta egy meztelen csaj nagy csöcsökkel és felé ez volt írva “Akarlak Baby”

-         Izéé… Tom kitett magáért!- vigyorogtam kínomban és a fejem egyre vörösebb és vörösebb lett

Az orvos meg csak mosolygott.

- Megtartod a gipszet?

-Igen..

Az egész napomat kint töltöttem a szabadban. A csajokkal elmentünk a játszótértől kezdve az elhagyatott parkokig mindenhová.

A vásárolgatást holnapra hagytuk mert nálam semmi sem volt. Magyarul leégtem, nem baj majd anyutól kérek pénzt.
Csörögni kezdett a telefonom. Valami ismeretlen szám

- Igen?

- Szia Nic, meggondoltad magad?
- Tina?

- Igen!

- Miről is van szó?

- Tudod az öcsémről…

- Nem! Nem gondoltam meg magam!

- Még mindig ott laksz mint eddig!

- Igen, de miét?

- Csak kérdeztem na szia!

- Ki volt az ? - kérdezte Anda, miután letettem a telót

- Tina..

- Az a sarki kurva? Aki mindig mindenért téged okolt? Azért is mert elköltöztek

-         Jaja!

-         Na és mit akart?

-         Hogy fogadjuk be a drága öcsikéjét, mert ideutazik Párizsba. Kit érdekel lakjon hotelba!

-         Hát ez hülye - nevettek fel - Mondjuk sosem volt normális!

Nagyban a kanapén ültünk mikor megszólalt a csengő. Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Hót sápadtan álltam percekig, nem tudtam mi történ. Álmodok vagy ez a valóság?

 - Kevin?