-         Jól van bazzdmeg még állj az ő oldalára!

-         Nem állok se a te se Kevin oldalán, nem értem miért is utálod ennyire, nekem sem s szívem csücske de megpróbálok normálisan viselkedni eztán vele.

-         Chh nem érdekel, én ugyanúgy utálom azt a görényt, és ha rajtam múlik nem jön ide többet

-         Reménytelen vagy Nicole- nézett rám lenézően Anda

-         Még hogy én?

-         Igen te, attól mert azt álmodtad amit attól még nem kell utálnod!

-         Tudod egyátalán hogy mit álmodtam? Annyit hogy bántott igen de hogy?
Elegem van belőled és ebből a rohadt világból, nem lehet egyszer csak egyetlen egyszer nekem igazat adni, rám figyelni és meghallgatni, és nem lehurrogni hogy én vagyok a szemét, miközben semmit sem tudsz! Anya is védi pedig te is és anya is nagyon utáltátok régen, és most hogy itt vagy véletlenül, hopp mindenki oda van érte… hányok ettől a kétszínüségtől.- kiabáltam

Anda pedig sarkon fordulva egy szót sem szólt, csak kiment. Visszadőltem az ágyamba és egy nagyot sóhajtottam. Lehet hogy tényleg túlreagálom? Nem az nem lehet…. De igazam van, Anda velem együtt mondta Kevinről ami, és most nyalja a seggét? Áhh nem érdekel,  húztam magamra a takaróm majd becsuktam a szemem.
Nem tudtam aludni de álomvilág így is elrepített messze-messze a földtől. Hogy mégis hogy? Előremeredve gondolkoztam, mi lenne ha…..mindig is álmodozós típus voltam!
Pontban délig feküdtem a gondolataimba maradva, aztán fogtam magma és beálltam a szekrény elé. Egy sötétkék oldalán világoskék melegítőgatyánál, egy világoskék fölsőnél,  és a gatyához tartozó kardigánnál maradtam. Felhúztam a cipzárt, megfésülködtem, majd lementem a konyhába.

-         Jó reggelt kincsem – puszilt meg anyu

-         Jobbat!- legyintettem, majd helyet foglaltam az egyik bárszéken

-         Kérsz reggelit?

-         Aha

Anyu sürgött forgott a konyhában míg végül elém rakta a tojásránottát. De nem akarmilyet, szív alakút. Mosolyra húzódott a szám, majd nekiláttam enni.
Most értettem meg igazán mi van anya és David közt. Nem utálhatom végig a pasast, mert anyu szereti, és nekem elkell fogadnom. Mondjuk engem nem zavart csak Andát.
Mikor végeztem megköszöntem majd beálltam a konyhába anyunak segíteni. Megosztotta velem a nagy hírt hogy ma kell valami kaja, mert hogy jönnek a srácok. És hogy ma 1 hónaposak Daviddel….
Elővettem a szakácskönyvet majd nézegetni kezdtem a receptek közt.

-         Őőőő spagetti?

-         Háát…

-         Rántothús, sültkrupli- nevettem

-         Jaj Nicolee ne komolytalankodj valami normális kaja kell

-         Akko egyetek szendvicset azt kész- mosolyogtam

-         Gyerek-gyerek!

Végülis sikerült összerakni pár, röpke óra alatt egy barackos húst, rizzsel meg salátával, és valami fura levest, a nevére már nem nagyon emlékszem. Desszertnek meg a szomszéd cukrászdából hozattunk valami tortaszerűt.
Fél 3-kor hosszasan megszólalt a csengő. Én épp nappaliban ültem egy tál popcorn kiséretében a tv előtt.

-         Ááá David de hiányoztál- hallatszott kintről majd hosszú csókcsatába kezdtek anyuék Jaaj de aranyos

-         Ugye- mosolygott David Neked vettem, mert ma vagyunk 1 hónaposak!

-         Köszönöm!

-         Szia Nicolee!

-         Halle David! Áá az mi a tököm?

-         Ez kérlekszépen egy papagáj!

-         Aszta…- ámultam el (xD) és hogy hívják

-         Az eladó szerint Sanyika… de lány- nevetett

-         Uhh- nevettem vele együtt.

-         Ma jönnek a srácok!

-         Dejó legalább nem fogom magam halálra unni!  Kérsz- nyújtottam felé a félig üres popcornos tálat, mire anya köhintett egyet.
David épp nyúlt érte hogy vegyen, de elhúztam előle.

-         Na most miért nem kapok?

-         Csak.. – nevettem Na mennyetek mááár!

-         Hova?

-         Anyaa!

Ott ültünk 5-en a nappalim közepén miközben filmet néztünk. Andát nem láttam egész nap de hogy őszintén bevalljam jobb is. Per pillanat van érdekesebb dolog is mint ő.
Nem ilyen vagyok de ha kiborít akkor elszabadul a pokol. Kevin  is elhúzott beadott valami süket dumát hogy a régi haverjaihot megy…. Nem nagyon figyeltem.

-         Gyerekek és baszott éhes vagyok- nyüszített fel Tom

-         Egyet értem- jött a helyeselés Billről és a 2 G-től

-         Akkor együnk… vagyis ne. anyuékat nem kéne zavarni.

-         Meki?- vetette fel az öteltett Gusti

-         Zseni vagy!- kacsintottam Akkor megyek átöltözni

-         Neeee- mindenki

Csak elnevettem magam majd extra gyorsasággal robogtam fel a lépcsőn.-

Tehát.. kérnék szépen egy  kertész salátát öntettel,  4 nagy kruplit 4 kechuppal, 2 Big Macet, 1 tortilla tekercset, egy farnot (xD)5 nagy colát jéggel, 2 epres, 2 csokis és egy vanilliás shaket,5 kávét  és 4 csokis fánkot… ja meg egy gyerekmenüt játékkal- fejeztem be a mondókámat

A csaj csak pislogott, hogy mit is akarok

- Elviszik vagy itt fogyasztják?

- Itt fogyasztjuk- vigyorogtam a képépbe

- Jézusom mik vannak itt a mekibe farkason?.- nevettet ő is

- Neem… csak nagyon éhesek!
Röpke 20 perc alatt a csaj összeszedte a cuccot amit kértem. Hát eléggé sok tálcán colt. Bill pont úgy ült hogy látott, valójában kicsit idegesítő volt hogy éreztem magamon a tekintetét. Aztán mikor szembesültem hogy nembírom el egyedült. Felé fordultam és mutogattam egy *gyereideazonnalmerteztnemfogomelbirni* ő persze vette az adást, odajött és segített. A csajt felkelett volna mosni, hát majdnem elájult, mikor meglátta Billt.

- na acca kiscsaj!

- Na na billike még az is meg az is meg az is ja megmég azis a miénk!

-Íííí Toooom!

- He?

- Segíts máá te barom.

Elnevettem magm. Ezek mindig így csinálják? Szinte az egész meki őket figyelte amint az egyik sarokbók s másikba kiáltoznak egymásnak….. vicces  és egyben aranyos.
Sokkal jobban éreztem magm velük, mint mondjuk Andával. Nem úgy értem, csak a mai napon már nem szándékozom többet látni. Szerintem haza sem jön.
A tálcák aligha fértek el az asztalon de sikeresen elpuszítottunk mindent amink volt. A gerek menü… hát igen Tom elvolt vele. A vadi új játékával….
- És akkor rárepült Bill karjára, és megütötte majd átszállt Nicolee-ra és megette a kajáját, aztán Georgre fel akarta pofozni de nem ment neki Georg leütötte és szegényke meghalt… meghat!- szomorodott el Tom, mire mi hangos nevetésbe kezdtünk

Most az egyszer nem érdekelt hogy vízhangzik tőlünk a egész épület. Valahogy mintha valami megváltozott volna ha velük vagyok. Nem… nem az hogy most én vagyok egyedül csaj mert az nem zavart. Csak rájöttem hogy attól mert híresek nem hülye önfejű barmok…. Ugyan olyanok mint én.
Lehet hogy korai de szerintem ez egy hosszú barátság kezdete…