-         Anda mond hogy én vagyok vak, és az nem anyu - ordítottam a nagy zaj miatt

-         Hát akkor már én is vak vagyok!

-         Tesók vagyunk, he… lehet örökletes dolog!

-         Lehetséges… de az anyu ott fent a színpadon!

-         Akkor menjünk!

Alig sikerült átvágnunk a tömegen. A sikítozó lányok és fiuk egy kis helyet nem adtak volna hogy elmenjünk közöttük. Jó lehet azért mert féltek hogy eléjük tolakodunk. Minden második ember belém rúgott beléműtött vagy netalántán pofonvágott. De mondhatjuk éppen és egészségesen megúsztuk.

-         Jó napot- köszöntem a biztonságiaknak Őő iséé maga az?- vigyorogtam

-         Mii? Ja te vagy az a kiscsaj kintről aki otthon hagyta a jegyét?

-         Igen… de ezt csak azért mondtuk mert nem akartuk hogy hülyének nézz, ha tegezhetlek! De közben megtaláltam a jegyeket a zsebemben, és mi téleg az anyánkat keressük!

-         Na kifelé innen!

-         Nééz ott azt a nőt a színpadon!

-         Jó csaj- mosolygott

-         Na… ő az anyánk, őt keressük immár 4 napja. Nem lehetsz ilyen görény hogy megtiltod hogy levigyük a színpadról. Halálra aggódtuk érte magunkat!
Jörgöt hisz így hívták eléggé meghatotta az a dolog amit én mondtam.

-         Na figyeljetek. Ez elő adás és ha ti felmentek a színpadra akkor  botrány lesz. Anyátok mindjárt lemegy a színpadról, és akkor odaengedlek hozzá titeket. Értésetek meg ez nekem mégiscsak a munkám

-         Köszönjük - vigyorogtunk önelégült képpel
És akkor a színpadon hirtelen mindenki elhallgatott. A háttérből anya tipegett előre tűsarkújában. Még csoda hogy nem taknyolt el. A mikrofont a kezében tartva kezdte el mondani a szövegét:
- Hölgyeim és uraim ennek a csodás estének nem is lehetne máshogy vége, minthogy egy csodálatos zenekar zárja az eseményt. Köszöntsétek nagy szeretettel a TOKIO HOTELT!
Erre a sikítozó tömeg egy fokkal hangosabbra vette a hangerőt. Szóval a dobhártyám már a szakadás határán volt. De szerintem Andának is. Mindenkinek Tokio hotelnek szánt üzenetek voltak írva a táblájára  amit magasan az égnek tartva tartottak. Hogy a tagok hátha elolvassák.

-         Mehettek!- mondta Jörg

-         Köszi - adtunk neki egy puszit, nem is tudom miért talán köszönet kép.

Hát igen… bent teljesen más volt a helyzet. Futkározó operatőrök kamerások,. És hírességek mindenhol. Hosszú fehér folyosók, tisztára mint egy korházba. És mivel nekünk nincs tájékozódási képességünk, alapból tudni lehetett hogy eltévedünk. Csak cikáztunk körös körül a folyosókon, benyitogattunk az ajtókon.
Már az összes ajtón benéztünk mindenki nagy örömére, mire megtaláltuk. Ott ült egy hapsi társaságában, már rendes utcai ruhában. És vajon mit csináltak? Na? Hát persze hogy smároltak. Mi csak beálltunk az ajtóba és onnan néztük az eseményeket.

-         Khmm khmm - köhintettem, mire mind a ketten felénk fordultak

-         Nicole, Anda?- kérdezte döbbentem anya

-         Szolgálatodra!

-         Ti… ti hogy kerültök ide?- dadogta

-         Hát tudod láttunk a tévébe!

-         Sajnálom…

-         Mégis mit? Azt hogy elmentél, hogy egy kurva smst nem írtál, sőt nem is hívtál. Anya.. mi azt hittük meghaltál, de nem ahogy látom teljesen megvagy nélkülünk is. Nem is tudom miért jöttünk ide, azt hittem valami baj van, hogy lassan 4 napja haza sem jöttél.  És most nem foghatod a munkára, nem. Ez nem egy divatbemutató. Ez egy díjátadó. Anya.. te mégis mit csinálsz itt? És ki az a fickó ott melletted? És mégis miért nem szoltál?  Hagytad hogy keressünk téged, még a rendőrök is…

Anya a könnyeivel küszködött, pár kósza könnycsepp végiggördült aztán hosszú fekete nyomot hagyva maga után

-         Én én nem is tudom mit mondjak. Azt hittem nektek nem jelentek ennyit. Sajnálom… én tényleg nagyon sajnálom!

-         Sajnálhatod is!

-         Hát igen…- könnyezet be anda

-         Jaaj ne sírj - öleltem át - Nem ér annyit ez az egész!

Többet anyával nem beszéltünk. Automatikusan ültünk be a kocsiba, amivel ő jött ide.
Hazafelé menet megint az eget bámultam. Valahogy megnyugtatott, magam sem tudom miért, de ha ránéztem valami furcsa érzésem lett. Anyára még mindig haragudtam, de ez már annyira nem fontos. Mikor hazaértünk Andával mid a ketten egyenesen a szobánkba mentünk és hangosan becsaptuk magunk mögött az ajtót.

-         anda jól vagy?- mentem át hozzá.

Igaz az ajtón ki sem kellett lépnem. Mert úgy van megcsinálva hogy van egy ajtó amelyiken belépsz, és még egy a jobb oldali falon ami anda szobájába nyílik. Így hát anélkül áttudunk menni a másik szobájába, hogy nem kell kiléptünk a folyosóra.

A nagy francia ágyon fetrengett. Arcát szorosan piros szív alakú párnájába fúrva.

Itthon van anya.. szóval nem tudom mi a baja.

- Mi a baj?

- Semmi… csak álmos vagyok!

- Ja azt hittem sírsz!

- Hát te hülye vagy- nevetett

- Jó látni hogy nevetsz!

- Na húzás vissza a szobádba aludni akarok

- Jól van jól van!

Anyához aznap már nem szóltunk. Sőt a következő 1 hétben sem nagyon. Igaz, már cseppet sem haragudtam rá, de ezt nem mondtam el neki. Olyan jó volt hogy minden nap csinált kaját. Nem szólt bele az életembe, nem mondta meg mit csinálhatok és mit nem. Hagyta hogy éjjelekbe nyúlóan fennmaradjak és gépezzek. Nem kelett átmennem mamához….

-         Nic kelés, itt a reggeli

-         Tedd le az asztalra

Valóban le is tette anya a kajámat az éjjeliszekrényre, majd rögvest ki is ment. Úgy látszik nem szeretne bent maradni úgy a szobámba hogy nem szólok hozzá.

Ma is találkoztunk  Ashley-el és Lindával.  Megdumáltuk hogy este elmegyünk bulizni és felszedünk egy pasit, akit másnak majd ejtünk. Elvégre csak egyéjszakás kaland, annak tökéletesen megfelel.
Arra eszméltem föl hogy a pincér pasas odajött hozzánk.

-         bocsi csajok de zár az üzlet.

-         Mii? Ennyire sokat beszélgettünk volna?

-         Teljesen bele melegedtünk a nagy dumálásba már 8 óra- nézett a telójára  Linda

-         Hát akkor szerintem megyünk is- ált fel anda

-         Majd 10-kor találkozunk a házunk előtt!

-         Renden- felelte Ashley

Majd mind a négyen hazafelé vettük az irányt.
Anya megint csak otthon volt. Azóta nem mozdul ki a lakásból mióta hazajöttünk a díjkiosztóról.
Felrohantam a fürdőszobába, mert ha Anda megy be előbb akkor ki tudja mikorra leszünk készen. Megengedtem a kádba a vizet majd megmártóztam benne… (mármint a vízben xD) kiválasztottam egy rucit. Egy egyberészes drapp színű ruha, mély kivágással. Hozzá az ugyanilyen színű balettcipőmet vetem végül is fel.
Majd lementem a konyhába, mert igencsak megéheztem.

-         A csajok már itt vannak, anda jössz máár?

-         Persze csak a hajamat csinálom!

-         Mire odaérünk be is zár a hely, az isten bassza meg!

-         Itt vagyok!- jött le a lépcsőn

Beültünk Ashley kocsijába, mert neki már van jogsija, a gázba taposott és perceken belül már a klub előtti a parkolóban ácsorogtunk Ashleyt várva, mert ő elment leparkolni a kocsival. A bejárat előtt kigyúrt manusok álltak, akik vigyáztak, hogy az emberek sorba menjenek be….