Reggel viszonylag korán keltem. Az óra még alig ütött 7-et de én már a nappaliban ültem és egy idióta filmet néztem. Mondhatni rohadt unalmas volt, de más nem volt ami lekötött volna.

-         Te ilyen korán?- jött le Anda a lépcsőn csukott szemmel

-         Igen… ismered azt a mondást “Aki korán kel az keveset alszik” na én pont ezt tettem!

-         Aham!

-         Ott a kaja!

-         Kössz

Anda leült elfogyasztani a reggeliét. 

-         Amúgy anya mikor jött haza este?

-         Kezdjük ott hogy haza sem jött!

-         Anyám… biztos megint a szokásos “Bocsi, de megkellett terveznünk az őszi kollekciót mert 1 hét múlva mutatjuk be..”

-         Valami olyasmi, nem a mi dolgunk elvégre azt csinál amit akar!

-         Igaz…

Délután 2-kor indultunk el otthonról, mert megvolt beszélni Ashley-el és- Lindával hogy találkozunk. A törzshelyünkön vagyis a buszmegállóban  ültek. Már kilométerekkel előrébb lehetett hallani hogy ott vannak. Mindig a szokásos hülye játékukat játszák

-         Minden pasi disznó csak eggyet akar mint, bezavarni a málnásba a kicsi macit. Szép volt jó volt ennyi volt a sport, ha a játék kicsit durva te leszel a kurva. Nyommd meg a dudámat húzd le a gatyámat. Amit tőled akarok holnapig nem várhat. Digi-dugi aztán franciázás ahányszor csak elmegyek neked leszek hálás, te akkor leszel nagy ha bennem vagy, ha trófeának akarnál azt mondom majd ha fagy! - tapsikoltak össze vissza mint egy 5 éves

Mondjuk ha belegondolok azon a szinten vannak.

Ismét sokat hülyültünk, integettünk az autózó embereknek, öreg nyanyák előtt mondtunk olyanokat amit ők a táskájukkal veregetéssel fejezték ki nem tetszésüket. Olyan volt mint a felelsz vagy mersz csak üveg nélkül mondtunk a másiknak valamit amit meg is tett. Néha még stoppoltunk is és csodával módon a kocsik meg is álltak. Ilyenkor a lehúzott ablakon keresztül beleröhögtünk a pofájukba majd még mindig röhögve mentünk el onnan. Idő közben bementünk a sarki kis kávézóba. Szintén elvoltunk Szegény pincér totál belém van zúgva így “csicska hopp”-ot játszottunk vele. Amit mondtunk neki meg is tette, és ő is fizette.

-         Felhívom Anyát - mondtam

-         Ok!

Kicsöng. Már vagy 2 perce csöngetem semmi. Gondoltam lerakom, mert ebből úgysem lesz semmi.

Inkább dumáltunk tovább.

-         Na és pasi a láthatáron? - szegezte a kérdést Ashley

-         Pasi? Ááh sajna nincs, hisz mindegyik görény ráadásul ronda xD

-         Ebben egyet értünk!
                                          ********

2 nappal késöbb.
Anya még mindig sehol. A telefonját sem veszi föl, semmi hírt nem ad hogy legalább él.
Szegény Anda teljesen ki van borulva. Mindig a legrosszabbra gondol. Nagyon elvan keseredve. Nekünk már csak ő maradt, miután apa szó nékül fogta magát és elment.
Én szimplán csak mérges voltam. Rendőrök épp itt állnak a házunk előtt, de nagy többsége anyát keresi.
Csokit eszegetve a tv előtt poshadok . A rendőrök már megint andát kérdezik ki hogy mikor/hol látta utoljára anyát…. Én meg nem igazán foglalkoztam vele, hogy a fél rendőrség itt van nálunk és kukkol csak mert egy picsa álláig érő hálóing van rajtam.

Már alkonyodott, mikor a rendőrök elmentek a házunkból.
Épp andát vigasztaltam. Néha-néha megeredt a könnye, hisz hiányzott neki anya. Jobban is mint nekem.
A hátát simogattam miközben fejét a vállamba fúrta és sírt. Szemem megakadt a tévén

-         te anda az ott nem anya?

-         Hol?

-         A tévében!

-         Mii?- állt fel - Az ott anya

-         De ki az a másik manus az oldalán és egyáltalán mit keres a tévében?

-         Úr isten….. áááh – kezdett toporzékolni Anda

-         Gyerünk!- fogtam meg kezét

-         De hova?

-         Őőő - pillantottam a tvre ahol a helyszint mutatták pont

-         Oda….

Nos igen…. A gyalog odamenés valahogy nem volt sikeres szóval maradtunk a taxinál. Mázlinkra tudta a járást odafelé így hát ezzel nem volt sok gond.
Az út nagy részében gondolkoztam. Az anyám aki mindig mindenben a legjobbat akarta nekünk, és esze ágában sem volt magára hagyni minket, képes volt szó nélkül lelécelni. Se puszi se pá csak elment. Attól mert Anda már betöltötte a 18. életévét az nem jelenti azt hogy elég érett is… nem felelősségteljes és bár szeretem és nem akarom kritizálni, szorosan anya segítségeire szorul. Ugyan úgy mint én. Hiába szeretné bemesélni magának hogy ő ezt is meg azt is tud előbb utóbb ráfog döbbeni hogy az édeskevés hogy ellássa magát. Tovább szeretne tanulni, de ha anya elmegy minden megfog változni. Ő bezárkózik a szobájába és sírni fog… én meg hát igen. Fogalmam sincs mi lenne velem ha anya soha többé nem jönne vissza. Sosem voltam az a bezárkózós fajta. Az biztos hogy egy életre megutálnám sőt már úgy érzem most sem mentem volna a helyszínre ahol ő per pillanat tartózkodik. Ha Anda nem sírt volna. Hiányzik nekem is nagyon, de ez már más. Régen mindig otthon volt figyelt ránk. Lehet túlreagáljuk hisz ez csak 4 nap. De képzeljétek el mi lett volna fordított helyzetbe… anya tuti szívrohamot kapott volna ha nem megyünk haza 4 napig. De előfordulhat hogy lesem szarta volna.

-         Megérkeztünk- szólt hátra a sofőr

Egy hatalmas csarnok szerűség előtt álltunk. Az ajtó előtt biztonsági őrök, és sok ezer sikítozó tinilány. Dunszton sincs mit kereshettek ott, de biztos valami híresség fog fellépni.
Szerencsémre a kétajtós szekrények nem akartak beengedni. Hiába hisztiztünk hogy az anyánkat keressük… nem vették be. Vagyis fogalmazzunk inkább úgy hogy nem hittek nekünk. Szomorúan ültünk le az út széli padkára.

-         És most mit csináljunk?

-         Hát.... őő nem tudom- sóhajtottam

-         Ez van ezt kell szeretni, de ezt még mindig nem tudom felfogni

-         Én sem… hidd el én sem!

Az eget bámultam. Mintha lett volna szebb látvány is a kék égnél és a fehér habos bárányfelhőknél.
Biztos lett volna, de én akkor nem szúrtam ki. Magasról tojtam az egészre. Csak az érdekelt hogy anya meglegyen. Hogy kijöjjön azon a szaros ajtón, és én pedig ordibálni kezdhessek vele. Nem tudom Andának milyen reakciója lenne… feltételezem hogy olyan mint amikor megtudta apa elhagyott bennünket

-         Nic nézzd! - mutatott egy kis bódé felé

-         Áááh isten vagy!- adtam egy puszit az arcára

Felszedtük magunkat a földről majd a bódé felé vettük az irányt. Igaz alig lehetett észrevenni, gondolom ilyen álca hülyeség. Nem akarták hogy feltűnjön embereknek hogy ott bizony jegyeket hamisítanak. De ha nincs jegy, és még beengedni sem akarnak, akkor nincs más választás.

-         Jó napot, kaphatnánk 2 jegyet?

-         Persze!- vett elő 2 hamisitott belépőt 1000 FT lessz!

-         Köszönjük!

-         És csak óvatosan

Végre sikerült bejutnunk. Az őrök enyhén hülyének néztek mikor azt mondtuk nekik ez előbb csak kamuztunk mert valójában otthon hagytuk a jegyeinket. Hát be is vették..

Bent még nagyobb tömeg tombolt mint odakint. A sikításoktól alig hallottam anda hangját, miközben ijedten kémleltem vajon hol lehet anya.
És akkor ott azt hittem elájulok.
Egy nő jelent meg a színpadon. Testhez simuló hosszú tűzpiros ruha volt rajta. Szőkés haja hátul coffba fogva. Ügyesen kisminkelve. És az a mosoly…. Percekig kellett néznem mire hittem a szememnek az bizony ANYA volt!