A napragyogóan sütötte be Párizs utcáit. Minden békés és nyugodt volt. Az emberek a kávézókban töltötték szabadidejüket. Barátaikkal vagy párjaikkal. A madarak vidáman csiviteltek. Az utcákon tömegnyi jármű tolongott dugóba keveredve. Mindenki most ment nyaralni hisz alig fél hete hogy elkezdődött a nyári szünet. Aminek mindenki nagyon örült. Hónapokig nem kell iskolába menni, nem kell a tanárokat osztálytársainkat elviselni, és ami a legjobb lehetőségünk van hogy elmenjünk a Madrid szigetekre. Na meg most nem kell fagyoskodnunk…
A sötét szobámban mégy nagyban az igazak álmát aludtam, pedig már délután 1 óra volt. Későnkelő típus vagyok, de ehhez még a tegnap este is rásegített. Szeretett nővérem sikeresen a legfélelmetesebb filmet választotta ki. Hiába vagyok 17 éves akkor is félek. Pedig tudom hogy minden kitalált, ami a filmben szerepelt, ezt még be is kéne mesélnem magamnak.
Valaki eléggé hangosan lépett be a szobámba és húzta fel a redőnyt. Remek anya hazajött a munkából.

-         Kicsim.. kelés! - húzta le rólam a takarót

-         Hagyjál!

-         Kisasszony azonnal kelljen fel!

Egyik szememet kinyitottam és azonnal vissza is csuktam. Túl nagy fény áradt be az ablakom, és az én kómás szemeimet igencsak bántotta-e nagy fény.

-         Menjél kelts fel Andát!

Anya kiment a szobából, én pedig erőt véve magamon ültem fel az ágyamban.
Lábammal megkerestem fekete szőrmés papucsomat és beleléptem. Kivánszorogtam a fürdőbe. Az ajtót kulcsra zártam hátha valaki beszeretne jönni amíg én fürdök. Belenéztem a tükörbe és hát elég érdekes látvány fogadott. Hosszú szőke hajam össze-vissza ált, az arcomon az ágyhuzat piros nyomai voltak láthatóak. Tengerkék szememmel pedig igencsak laposakat pislogtam. Mikorra megtelt a kád elzártam a csapot, és elvegyültem a habokba.
Fél órán belül már fitten szálltam ki a belőle magam köré tekerve törölközőmet. Kinyitottam az ajtót, majd nagy víztócsákat hagyva magam után elhagytam a fürdőszobát.
 Sikerült magara akasztanom pár ruhát és lementem reggelizni.
Anya már gondolom megszokta hogy monoton kukoricapelyhet eszek minden nap.
Leültem és elkezdtem enni.

-         Kicsim nekem elkell mennem, legyetek jók- adott puszit a fejem búbjára, majd felkapta táskáját és már csak az ajtócsapódás jelezte hogy elment

Nem igazán fordítottam rá nagy figyelmet hogy elment, hisz van más dolgom is minthogy ezen rágódjak vajon hova mehetett.

-         Jó reggelt- jött le Anda a lépcsőn

-         Reggelt!

-         Hogy aludtál?- vigyorogott majd helyet foglalt a mellettem lévő bárszéken

-         Szarul…

A kis beszélgetésünk után már csak csöndben fogyasztottuk el a nekünk szánt ételt.
Körübelül ugyanakkor fejeztük be az evést. Összeszedtem a tányérokat meg a kanalakat, és elmosogattam.

-         És mit csinálunk ma?

-         Itthon döglünk, mit tudom én!

-         Mit szólnál ha elmennénk a strandra?

-         Én benne vagyok!

Mindketten felmentünk összeszedni a strandolós cuccainkat. Én egy kistáskába pakoltam pl: a naptejet, törölközőt, fürdőruhát…
Egyszere léptünk ki szobáink ajtaján. Nem csoda hisz ikrek vagyunk…
Magunk mögött gondosan bezártuk az ajtót, majd kimentünk a buszmegállóba. Mindössze egy megállót kellett volna menni, de én mindig is lusta voltam, így hát a sétához nem igazán volt kedvem.
A sárga színű busz hamarosan begurult a megállóba amire mi fel is szálltunk. Csoda.. ezen a járaton elég kevesen voltak, így kedvünkre szórakozhattunk abban  az 5 percben.
Megvettük belépőjegyeinket, majd egy árnyékos helyet keresve indultunk körbe a strandon. Meg is találtuk a kellő helyet, vagyis a törzshelyünket. Érdekes itt senki sem szokott lenni rajtunk kívül. Egy magas fa alatt 2 napozóágy… semmi extrém ám kerülik az emberek.
Ledobtuk cuccainkat, majd a kis hely melletti fülkében étvettük fürdőruháinkat.

-         Aki előbb odaért a medencéhez az fizet a másiknak egy fagyit!- kezdett futni Anda

-         De várj ez neméér!- kezdtem én is futni

Persze várható volt hogy Anda előbb ér a medencéhez mint én. Így hát tartozok neki egy fagyival, nem halok bele.
Ez a nap mintha felgyorsították volna. Csak arra eszméltem föl hogy a nap igencsak kezd lefelé menni, és az égen piros árgyalatu csíkok jelennek meg. Mi mindvégig a medencében töltöttük ezt a kis időt.
Ismét elfoglaltam ez egyik öltözőfülkét és most az utcai ruháimat vettem föl.
Mivel eléggé kifárasztott ez a kis szórakozás, megálltunk a mekinél és rendeltünk kaját. Persze nővérkém a fagyit sem felejtette el mondani, úgy vigyorgott mint a tejbetök, hogy kitudott csórni tőlem egy fagyit. Asztaa….
Mot inkább maradtunk a sétánál nem is tudom hogy miért.

-         Megjöttünk!- orditottam persze válasz nem érkezett

-         Hát anyu még mindig nincs itthon!

-         Nincs…

Ez este további részében csak egy-egy fotelban punnyadtunk laptoppal a kezünkben. Már este 10 óra volt ám anyu még mindig sehol. Eléggé meguntam a várakozást. Nővérem arcára nyomtam egy puszit jóéjszakát kívántunk egymásnak majd mentem is aludni…