20. r�sz

Bonyolult sz�l�s

Reggel er�s f�jdalomra �bredtem. Sejtettem, hogy mi�rt g�rcs�l ennyire a hasam, �gy fel�bresztettem Billt is. Sz�ltam neki, hogy itt az id�, erre hirtelen kipattant az �gyb�l �s elkezdett kapkodni. Akaratlanul is r�h�g�sben t�rtem ki, de a boldogs�got egy er�s g�rcs szak�totta meg. Bill nagyon meg ijedt �s odal�pett hozz�m.

• Mi a baj? – k�rdezte agg�dva.

• Szerinted? Ink�bb pakolj �s menj�nk, mert nagyon F��������������j! – ord�tottam el magam, mire � �sszerezzent, majd b�lintott �s elkezdett pakolni.

Amilyen gyorsan csak tudott �sszepakolt, �rt egy levelet Emilynek �s Tomnak, hogyha fel�brednek, akkor j�jjenek be a k�rh�zba illetve, hogy sz�ljanak Simonenak. A kocsiban m�r s�rtam a f�jdalomt�l. Sz�vem szerint ord�toztam volna, de nem akartam Bill miatt. Ugyan egyszer-egyszer sik�tottam, mert nem b�rtam tov�bb, de ez m�g �gy is kev�s volt. V�gre be�rt�nk a k�rh�zba, mikor �sszeestem a f�jdalomt�l. Hirtelen vagy nyolc n�v�r volt k�r�l�ttem �n meg csak kiab�ltam. Szeg�ny Bill �rtetlen�l n�zett r�m. Nem �rtette, hogy mit�l vagyok ilyen inger�lt, de v�g�l � is elkezdett ordib�lni, hisz a n�v�rek csak �lltak felettem �s tanakodtak.

• A francba m�r! Csin�ljanak valamit. Nem l�tj�k, hogy szenved? – k�rdezte d�h�sen Bill.

• Maga kicsoda? - k�rdezte az egyik n�v�r.

• A f�rje. – jelentette ki egyszer�en Bill.

• ���.. akkor gyorsan vigy�k fel az egyik szob�ba. – azzal m�r a pult m�g�tt volt �s n�zte a szabad k�rtermeket. – A 483-as lesz.

• M�r itt is? Ezt nem hiszem el. – suttogtam magam el�, de csak Bill hallotta. Egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n, majd seg�tett fel�llni.

• Ne agg�dj.. Veled leszek.. – s�gta a f�lembe, majd adott egy finom puszit a sz�mra. �n ezt csak egy er�tlen mosollyal jutalmaztam, majd elindultunk a n�v�r ut�n fel a negyedikre, ahol a szoba volt.

�pp, hogy fel�rt�nk megsz�lalt Bill telefonja. Elh�zta a sz�j�t, majd nagy nehezen elengedte a kezem �s kiment a szob�b�l �s felvette.

• Szia anya! Mi az? – sz�lt bele idegesen.

• Szia! Hogy van Amy? – sz�lt bele anyja szel�den.

• J�l! Eddig. Most vitt�k be a szob�ba, ami persze a483-as. – v�laszolt Bill unottan. A telefonb�l csak egy j�l ismert kacag�st hallott. Az � arc�n is megjelent a mosoly.

• Visszat�rve Amyre, nem tudj�tok, hogy mikor lesznek meg a picik? – k�rdezte �jra komolyan Simone.

• Nem.. M�g nem is j�rt n�la orvos csak n�v�rek.. de le kell tennem, mert j�n erre egy doki.. majd h�vlak.. szeretlek.. – mondta, majd meg se v�rva anyja v�lasz�t letette.

L�tta, hogy az orvos a szob�m fel� igyekszik �gy gyorsan bej�tt, de b�r ne tette volna. Annyira megijedt a l�tv�nyt�l, ami fogadta. A feles�ge zih�l, �s er�s f�jdalmai vannak, a n�v�rek ide-oda szaladg�lnak. Hirtelen k�ts�gbe es�s kapta el. Hirtelen az ajt� fel� fordult, mert hallotta, hogy ny�lik az ajt�.

• J� napot! – k�sz�nt a dokinak, de az mintha meg se hallotta volna, elviharzott mellette. Bill idegesen figyelte a fejlem�nyeket.

• J� napot h�lgyem! L�tom nagy f�jdalmai vannak. – �llap�totta meg a doki, mire �n csak sik�tottam egyet, mert egy �jabb g�rcs�t kaptam. – Ezek szerint kezdhetj�k is.

• Bill.. szeretlek.. �������������.. – sugtogtam halkan az elej�n, de azt�n egy �jabb g�rcs f�lbe szak�tott..

Bill ijed arccal k�zel�tett az ajt� fel�, de nem ment ki csak nagyon f�jt neki, hogy szenvedni l�tja azt a n�t, aki mindenn�l t�bbet �r sz�m�ra. Az orvos �s a n�v�rek szinte egyszerre kapt�k Bill fel� a fej�ket. Ki akart�k k�ldeni, de � nem ment. Ink�bb oda sietett hozz�m �s er�sen szor�totta a kezem, simogatta az arcom �s nyugtatgatott t�bb-kevesebb sikerrel.

• K�rem, nyomjon egyet. – hallottam halkan a doki hangj�t. Meg is tettem, amire k�rt egy hangos sik�t�s k�s�ret�ben. �reztem, hogy Bill �sszerezzen, majd fel� ford�tottam a fejem �s er�tlen�l megcs�koltam. – Kint is van az egyik�k. – jelentette ki a doki, majd a pici r�zend�tett.

• � a.. – k�rdezte halkan Bill.

• � a kisl�nyuk. – v�laszolt mosolyogva a n�v�r, majd �jra egy hangos sik�t�s �s Bill �jra �sszerezzen.

• K�rem! M�g egyszer.. egy utols�.. – hallottam �jra az orvos hangj�t. Ezt a tettemet is egy sik�t�s k�s�rte. Ez volt a lehet� leghangosabb, hisz torkom szakadt�b�l ord�tottam, annyira f�jt ez az �rz�s. Mikor m�r mind a k�t pici kint volt, az �sszes n�v�r kiment a szob�b�l �s csak a doki meg mi maradtunk bent.

• Gratul�lok! Gy�ny�r�, eg�szs�ges bab�k. – mondta mosolyogva az orvos.

• K�sz�nj�k! – v�laszolt helyettem is Bill �s most m�r a kez�ben tarthatta a l�ny�t �s a fi�t is.

�n er�tlen�l n�ztem a gyermekeimet. Bill a karomba tette a fi�nkat, �n pedig arr�bb h�ztam a pici arc�t�l a p�ly�t.

• Milyen helyes! Tiszta apja! – suttogtam Billnek, aki ezt a kijelent�semet egy cs�kkal jutalmazta.

• A l�nyunk, pedig tiszta anyja! – jelentette ki � is.

• Nem is! � is ink�bb r�d hasonl�t. – dacoskodtam Billel.

• El�g �rdekes lenne. – fakadt ki Billb�l a r�h�g�s.

• Tudod, hogy nem �gy gondoltam.. H�lye.. – mondtam �n is nevetve.

• J�, j� tudom.. Csak megpr�b�ltalak felvid�tani.

• Tudom.. de most ink�bb menj �s �rtes�tsd a csal�dot, hogy megvannak a cs�pps�gek. – mondtam mosolyogva.

Bill �gy is tett. Karj�ban a l�ny�val kiment a folyos�ra �s elkezdte t�rcs�zni �desanyj�t, majd Tomot.