�jra otthon, �s az elfelejtett szoba

  Egy hete vagyunk bent a k�rh�zban. Az orvosok azt mondt�k, ha minden rendben lesz az elk�vetkez� 12 �r�ban, akkor haza engednek mindannyiunkat. Szerencs�re nem t�rt�nt semmi k�l�n�s �gy v�gre haza engedtek. Billel m�r nagyon v�rtuk a percet, mikor a picikkel egy�tt bel�phet�nk �jra a h�z ajtaj�n. Ez az egy h�t k�sz r�m�lom volt sz�munkra. A gyermekeinket alig l�ttuk, kivizsg�l�s kivizsg�l�st k�vetett �s ezt m�g fokozt�k az aggodalmak. Az els� p�r napban agg�dtunk a fiunk�rt, de szerencs�re nem t�rt�nt semmi baj. Nem is tudtuk elk�pzelni, hogy mi lett volna, ha nem �li t�l a pici. Szerintem �n �sszeomlottam volna lelkileg, �s nem foglalkoztam volna a l�nyommal �s senki m�ssal. Billnek kellett volna mindent csin�lnia. De szerencs�re nem �gy alakult a sorsunk. Chris t�l �lte �s n�v�re is.

-         J� napot! – j�tt be a doki mosolyogva.

-         J� napot! – k�sz�nt�nk egyszerre Billel.

-         Van egy j� h�rem! Ma haza mehetnek. Minden rendben van a picikkel. – jelentette ki mosolyogva a doki.

-         Jaj, de j�! V�gre.. M�r nagyon hi�nyzik a saj�t szob�m. – mondtam boldogan.

-         J�lvan kincsem! Nekem is hi�nyzik az a szoba. – csit�tott Bill mosolyogva, majd megcs�kolt.

-         Akkor �n meg�rom a z�r�jelent�st. F�l �ra �s hozom. – azzal kil�pett a szob�b�l a doki.

Billel nem is figyelt�nk, hogy mit mondott a doki, csak cs�kol�ztunk tov�bb. Lya szak�tott f�lbe minket.

-         Ez a l�ny sok gondot fog nek�nk okozni, azt ugye tudod? – k�rdeztem Billt�l mosolyogva, majd felkeltem az �gyamb�l �s oda mentem a l�nyomhoz.

-         Ilyen szemekkel?! �rdekes lenne, ha nem. – v�laszolt r�h�gve Bill.

-         M�rt mi van a szem�vel? – k�rdeztem vissza �rtetlen�l.

-         Megn�zted m�r a szem�t?

-         Nem �ppen..

-         Akkor rajta!

-         Bazd meg! Nem engedem majd ki az utc�ra. – jelentettem ki r�h�gve, hisz m�lyen belen�ztem, mosolyg� l�nyom szem�be.

A szeme olyan volt, mint a macsk��, a haja barna volt, �s viszonylag nagy baba volt, hisz 59 centivel sz�letett. Testv�re nagyon hasonl�tott r�, kiv�ve a szem�t, mert neki barna volt.

     -     Meghoztam a z�r� jelent�st. – l�pett be a szob�ba �jra a doki.

     -     Akkor fel�lt�z�m �s mehet�nk. – jelentettem ki, majd Bill kez�be nyomtam Ly�t �s elindultam a f�rd� fel� a cuccommal.

     -     Mindig ilyen? – k�rdezte Billt�l a doki.

     -     Nem.. szinte soha, de m�r annyira v�rja, hogy haza mehessen.. – v�laszolt mosolyogva Bill.

     -     �gy m�r �rtem.

Ez alatt a besz�lget�s alatt �n �t is �lt�ztem. Nem volt rajtam semmi extra, csak egy egyszer� farmert �s egy egyszer�, de ann�l jobban szeretett p�l�m volt rajtam. Mikor kil�ptem a f�rd�b�l, Bill �s a doki csak �multak, hogy hogyan n�zek ki. Olyan l�tv�nyt ny�jtottam, mintha csak most j�ttem volna be a k�rh�zba valakihez l�togat�ba. Kikaptam a doki kez�b�l a z�r�jelent�st a v�llamra vettem a t�sk�mat, a karomba pedig a fiamat �s elindultam az ajt� fel�. A k�sz�b�n �llva elk�sz�ntem az orvost�l, majd a f�bej�rat fel� vettem az ir�nyt. Bill p�r m�sodperces k�s�ssel elindult ut�nam. Pont el�rte azt a liftet, amibe besz�lltam, �gy egy�tt l�phett�nk ki a f�bej�raton. H�vtunk egy taxit, ami t�z perc alatt oda is �rt. Bemondtuk a c�met �s meg se �lltunk haz�ig. Otthon nagy meglepet�s fogadott minket. Tom �s Emily �ppen p�rn�val vert�k egym�st.

-         Nektek is szia! – mondtam r�h�gve. Erre mintha csak szobrokk� v�ltak volna megdermedtek �s fel�nk fordultak.

-         Jaj, de j�! V�gre itthon vagyok! – �r�lt Emily.

-         Mint l�tod. – v�laszoltam boldogan, hisz �r�ltem, hogy v�gre otthon lehetek.

Tom azonnal odasietett testv�r�hez �s kifaggatta, milyen ap�nak lenni. Bill persze boldogan mes�lte el minden �rzelm�t. Emily pedig engem kezdett el k�rdezgetni, hogy milyen �rz�s, ha van egy gyereked. Szinte ugyan azokat a v�laszokat adtam neki, mint Bill Tomnak. Mikor Emily �s Tom v�gre kifogytak a k�rd�sekb�l elindultunk fel az emeletre. Pont egyszerre �rt�nk fel mind a n�gyen. Pont szemben �lltunk azzal a szob�val, ami r�gen anyu� volt �s most a picik� lesz egy kis id� m�lva. Emilynek �s nekem k�nny gy�lt a szem�nkbe. Igaz eddig is ott �lt�nk a szoba k�zel�ben, de most valahogy kit�rt bel�l�nk. A fi�k kinyitott�k az eddig elz�rt szob�t �s beengedtek minket. Nehez�kre esett ezt megtenni, de v�g�l is megtett�k. Emilyvel bement�nk a szob�ba �s, amikor k�rben�zt�nk, �s meglep�dve l�ttuk, hogy minden t�k tiszta.

-         M�rt van ilyen tisztas�g? – k�rdeztem �rtetlen�l.

-         �n voltam. Eml�kszel, hogy voltak est�k, amikor nem voltam melletted, mikor fel�bredt�l?! – kezdett bele Bill.

-         Igen! Eml�kszem. Kereshettelek az eg�sz h�zban, de sehol nem volt�l.

-         Olyankor takar�tottam a szob�t.

-         �s m�rt csin�ltad? – k�rdezte �rtetlen�l Emily.

-         Gondoltam, hogy egyszer �gyis ki lesz nyitva a szoba �s nem akartam, hogy egy olyan helys�ggel tal�lj�tok szembe magatok, ahol csak kosz van. Ennyi. – v�laszol Bill, majd ad egy puszit a homlokomra.

Emilyvel kik�ldt�k a fi�kat a szob�b�l �s le�lt�nk az �gyra. Felid�zt�k a gyerekkori eml�keinket. Volt, amikor nevett�nk, hogy milyen szerencs�tlenek voltunk �s volt, amikor s�rtunk volna. A fi�k n�ha felj�ttek megn�zni, hogy j�l vagyunk-e. Lya �s Chris pedig aludtak. Mikor mindent kibesz�lt�nk Emilyvel, kiment�nk az ajt�n �s �jra kulcsra z�rtuk az ajt�t, de most m�r �r�kre.