-         Bill nem öltöznél fel- kérdezte flegmán Kevin

-         Nem, nem fog felöltözni- simogattam meg a pociját Billnek, mire ő mosolyra húzta a száját

-         Na jó akkor én megyek jó éjt!

-         Dettó!

-         Nicolee, Bill beszélni szeretnénk veletek- ált elénk anya és David

Ránéztem Billre és elnevettük magunkat. A többiek meg azt sem tudták mit pattogunk, csak röhögtek azon hogy mi hogy röhögünk rajtuk (xD By- Eszter, Vivi)
Felrángattak mindent a folyosó végén lévő kis iroda szerűségbe.

- Bill, Nicolee ezt mégis hogy képzelitek.

Bill világosan megmondtam, tudom hogy tetszik a csaj, de nem járhattok… árt a az imidzsednek. És…

-         Álj álj álj, először is mi nem járunk vagyis csak „járunk” Kevin teljesen oda van –Nicért, és azt akarjuk hogy kiszeressen belőle hogy undorodjon ha meglátja, jó azért nem, de utállja/juk.
Szóval az utcán nem fogjuk fogni egymás kezét maximum itthon… értitek

-         De ugye tudjátok hogy ez nem helyes?

-         Igen de nincs más választás.

-         És most kérünk egy csókot!

-         Miért?

-         Megszeretnénk nézni hogy igazinak tűnik-e.

Kicsit féltem ettől a csóktól, ami kettőnk közt elcsattant nem volt nagyobb egy puszinál, az is csak arcra. Bill „lángvörös” arca egyre inkább közeledett az enyémhez. A homlokunk már teljesen összeért és csak bámultuk egymás szemét, majd Bill hozzáérintette forró ajkait, az én kirepedezett (lol xD) számhoz, és  és először lágyan majd egyre vadabbul téptük egymás száját .Ahogy forró nyelve „behatolt” a számba s hideg piercingjével csiklandozni kezdett, elmosolyodtam magam…
Már csak azt halottuk mikor anyáék egy

- Ezek összeillenek- mondattal kiléptek a szobából.
Nem érdekelt hogy kimentek, most már semmi.
Éltem a pillanatnak, élveztem Bill minden egyes érintését.

Szinte elvesztem karjaiba, ha most megkérdezték volna hogy fiú agy lány vagyok-e azt sem tudtam volna megválaszolni  azt sem tudtam hol vagyok, vagy mit csinálok, elvarázsló volt az a pár perc mialatt ajkaik egymást kóstolgatva egymáshoz tapadtak.

-         Jól csókolsz!- jelentette ki a csók után

-         Óh köszönöm, te sem panaszkodhatsz!- mosolyogtam

Kiléptünk az ajtón majd szembetaláltuk magunkat Kevin pofájával.
Nem szépítem, megkaptuk a magunkét, s bár én sem tudtam és Bill sem miért.  Tudtuk, de ezen csak röhögni kellett ahogy ott ált paradicsomvörös fejjel, keze ökölbe szorulva, szemei pedig nagyon kicsire összeszorítva. Mintha sírni akart volt, nem tudom…

Egyik kezemmel erősebben félretoltam, majd seggrázósan levonultam a lépcsőn.

Másnap reggel iszonyatos fejfájásra keltem. Ránéztem a veckerre 14 órát mutatott,
Rohadtul nem érdekelt, fordultam egyet és akkor vettem észre hogy ott fekszik mellettem Bill. Nem volt rajta más, csak egy alsónadrág. Lába közé fogta a takarót, és párnámba jól belefúrta a fejét. Hihetetlenül aranyos volt. Először nem tudtam mire vélni majd eszembe jutott, ezt kellett tennünk, egymással aludni mert ugye Tom, Gus, és Georg meg David is itt aludt, és Kevinnek feltűnt volna hogy nem együtt alszunk mint a párok általában.
Felültem az ágyba, majd egy kezet érezte átkulcsolódni a derekamon.

-         Jó reggelt- mondta Bill rekedtes hangon

-         Neked is – mosolyogtam

Érdekes volt, soha életemben nem halottam ezt a hangját, soha életemben nem láttam még reggel, és soha életemben nem  láttam boxerben.

-         csini vagy- ült fel ő  is és egy apró puszit adott a számra, mire igencsak meglepődtem

Gondolom ez nagyon is meglátszott rajtam

-Csak gyakorlok- vakarta meg a tarkóját

Lecsoszogtam a lépcsőn és elkezdtem kutatni valami gyógyszer után, szerencsémre semmit sem találtam. Helyet foglaltam egy bárszéken míg Bill csinált nekem kakaót. Egymás kezét szorosan átkulcsolva ittuk meg a löttyöt.
- ÁÁh nem hiszem el, nem találok semmilyen gyógyszer!

-         Miért mi  a baj?

-         Fáj a fejem!- jelentettem ki majd Bill puha ajkait éreztem homlokomon

-         Még mindig?- mosolygott édesen

-         Már nem annyira, de megyek kérek Kevintől lehet neki van!

-         Okéé- szürcsölt bele italába

Lassan de tényleg nagyon lassan mentem fel, bekopogtam Kevinhez, de választ nem kaptak. Rátettem a kilincsre a kezem vettem egy nagy levegőt, és lenyomtam.

- Kevin…..- szólaltam meg majd kikerekedett szemekkel bámultam az elém táruló látványt, teljesen lemeredtem     Ó te jó ég!!