V�letlenek, vagy a sors?

1. r�sz. Ez �.

Egy kopog�s ut�n a munkat�rsam, Peter nyitott be a dolgoz�szob�m ajtaj�n. �pp egy fontos telefont int�ztem, �gy a mutat�ujjammal, jeleztem, hogy v�rjon egy percet. Addig helyet foglalt az �r�asztalom m�sik oldal�n.

-        Akkor hamarosan az egyik koll�g�m felveszi �nnel a kapcsolatot. --- Nincs mit, viszont hall�sra. – z�rtam le v�g�l a besz�lget�st. – Szia.

-        Szia. Csak j�ttem, hogy induljunk a meghallgat�sra. – Peter.

-        T�nyleg, az ma van. Kiment a fejemb�l.

-        �t se n�zted a jelentkez�ket?

-        Nem. Annyi dolgom van ezzel az �j egy�ttessel. A menedzser�k eg�sz nap h�vogat.

-        Na mindegy. �n m�r mindenkinek �tn�ztem az adatait. Gyere, menj�nk.

-        Rebeka, most elmegyek, ha valaki keres, k�s�bb visszah�vom. – nyomtam le a gombot a telefonon, ami a seg�demhez volt ir�ny�tva.

-        J�, rendben. – v�laszolta a kicsit f�l�nk hang� l�ny a vonal m�sik v�g�n.

-        M�g j�, hogy rendben. – nyomtam ki.

-        Mi�rt vagy ilyen gonosz ezzel a l�nnyal? �gy igyekszik. – Peter.

-        �n �rtem, hogy itt kell t�ltenie a gyakorlat�t, de azt nem, hogy mi�rt pont az �n kezem alatt. Nem szimpatikus �s olyan kis b�na.

-        V�g�lis � a harmadik asszisztensed, ebben a h�napban.

-        Sz�vesen cser�lek. A te asszisztensed legal�bb beleval� csaj �s lehet vele mit kezdeni.

-        Ez�rt � az �n asszisztensem. Ki nem adom a kezeim k�z�l!

-        Na j�, ink�bb menj�nk. – fel�lltam, kivettem a fi�komb�l a napokkal ezel�tt �tvett paksam�t�t, amiben a c�g�nkh�z jelentkez� emberek el�menetele �s fontosabb �letrajzi adatai voltak.

Peterrel lement�nk egy emelettel lejjebb, egy nagy terembe. K�gy�z� sor �llt el�tte. Nem volt m�s bent, csak egy asztal sz�munkra k�t sz�kkel �s egy �rva kis sz�k vel�nk szemben.

-        Csak ketten lesz�nk?

-        Igen. A m�sik r�szlegre j�v� h�ten lesz a meghallgat�s. – Peter.

-        Mikor j�n az els�?

-        Szerintem p�r perc. D�lre h�vtam �ket.

Ahogy ezt kimondta, m�r kopogott is az els�.

-        Gyere. – sz�ltam ki.

Egy magas j�k�p� sr�c j�tt be. Magabiztosan l�pdelt az asztalunkig, majd oda�rve el�bb velem, majd Peterrel is kezet fogott.

-        Nate Robinson vagyok.

-        Viktoria Nolting.

-        Peter Holz.

Peter el�m tolta a sr�c kartonj�t, am�g � helyet foglalt.

-        Akkor a nevedet m�r tudjuk, de kicsit besz�lj magadr�l. – utas�tottam.

Am�g mes�lt mag�r�l, mi fel�rtuk egy kis pap�rra, amit fontosnak tartottunk. Az els�, amit feljegyeztem: „Hmm…J�k�p�…”

Egy emberre �gy 20 percet sz�ntunk. Sokan voltak �s nem akartuk az eg�sz napot itt t�lteni. �gy is egy r�vid k�v�sz�nettel d�lut�n 4-ig faggattuk a jelentkez�ket, �sszesen 20 embert. A m�sik fel�t �ttett�k m�snapra. Peter kiment �rtes�teni �ket, hogy a marad�k 20 ember p�nteken d�lben jelenjen meg ugyanitt.

-        Na, elk�ldtem �ket.

-        N�zz�k �t, ki lenne alkalmas.

-        Nekem az a m�sodik sr�c tetszett.

-        Peter, velem fog dolgozni, �gyhogy nem a te zs�neredet keress�k. Csak egy embert, aki hozz��rt� �s tudok vele dolgozni.

-        J�l van. Neked van valaki, aki alkalmas lenne?

-        Egyel�re nem tal�ltam. Tal�n az els�, Nate. De holnapra �tn�zem a marad�k anyagot, h�tha kisz�rok valakit.

-        �gy sem tudlak egyre sem r�besz�lni, �gyhogy menj�nk haza.

-        Ezt j�l l�tod. Hazavigyelek?

-        Nem k�szi. M�g le kell adnom p�r �rt�kel�st Samnek.

-        Akkor holnap tal�lkozunk. �n csak d�lre j�v�k, szeretn�k aludni is valamennyit v�gre. – �sszeszedtem a holmimat, visszamentem az irod�mba.

Rebeka m�r sehol, h�t ez a csaj az agyamra megy. Ki engedte el? Mindegy. Itt is �sszeszedtem p�r iratot, azt�n ir�ny a parkol�h�z. Besz�lltam a kocsimba �s hazavezettem. Klassz, az �zenetr�gz�t� megint teli v�rakoz� hang�zenetekkel. Lenyomtam a lej�tsz� gombot �s elkezdtem �tvenni az itthoni ruh�mat. Majd ir�ny a konyha. Csak f�l f�llel hallgattam, de �gy is siker�lt felideges�tenie az egyik embernek. H�rom �zenetet is hagyott, hogy h�vjam m�r vissza, mert fontos. Na j�, felh�vom.

-        Hello, Viktoria Nolting vagyok, keresett egy p�rszor.

-        Igen. Sean Taylor vagyok, ma m�r besz�lt�nk d�lel�tt.

-        Eml�kszem �s azel�tt vagy 20szor. Megk�rtem, hogy ne h�vogasson. Megmondtam, hogy majd az egyik koll�g�m jelentkezik, ha biztosat tudok mondani.

-        Igen, de mikor?

-        K�rem, Sean. Tudom, hogy sok a stressz �s a mag�ra nehezed� nyom�s. Nem k�nny� elind�tani egy �j egy�ttest, de higgye el, igyekszem seg�teni �nnek.

-        K�sz�n�m sz�pen �s ne haragudjon, hogy zaklattam.

-        Nem haragszom, de mostant�l ha lehet, szor�tkozzunk azokra a h�v�sokra, amik t�nyleg fontosak.

-        Rendben.

-        Akkor viszhall. – mondtam �s letettem a telefont.

Ahogy letettem, m�r h�ztam is ki az �ramb�l. M�ra m�r hagyjanak b�k�n. Hetek �ta nincs egy szabadnapom, h�tv�g�ken is dolgozok. Egy d�lut�nt k�rtem, csak egy nyugis d�lut�nt.

F�ztem egy te�t �s valami zacsk�s p�r perc alatt k�sz kaj�t �s leheveredtem a kanap�ra enni. A szemem hamar megakadt a paksam�t�n, amit siker�lt ma is hazacipelnem �s holnapra illene �tn�znem. Befejeztem a kaj�l�st, bekapcsoltam valami kellemes zen�t �s magamhoz vettem a pap�rokat. Tal�ltam p�r �g�retes munkat�rsat k�zt�k. Az utols�k k�z�tt volt egy, akinek a nev�t k�tszer is alaposan megn�ztem. Micsoda v�letlen. T�rcs�ztam is Peter sz�m�t.

-        Hell�. Mi�rt nem mondtad, hogy Gustav Sch�fer is egy jelentkez�?

-        Mert egyb�l elutas�tottad volna.

-        M�g sz�p.

-        Figyelj, az r�g volt �s �g�retesnek t�nik a szakm�ban. Mi kell m�g?

-        Nem tudom. Nem biztos, hogy olyan j� �tlet lenne, ha velem dolgozna.

-        Holnap besz�l�nk vele �s megl�tjuk. El�re ne �rd le a dolgot magadban.

-        J�l van, rendben. De nem �g�rem.

-        �gyse te d�ntesz. Ha Sam egyet�rt, fel�lem � lenne az alkalmas az �ll�sra.

-        Megl�tjuk. Szia. – tettem le a telefont kicsit d�h�sen.

�sszeesk�v�s elm�let. M�r r�g tudja, hogy � Gustav mellett teszi majd le a voks�t �s tutira a f�n�k fej�t is telebesz�lte.

Ezzel be is fejeztem az emberek kutat�s�t. Nem akarok k�zt�k m�g egy r�gi ismer�sre bukkanni.

Ink�bb eresztettem a k�dba vizet, megfogtam egy j� k�nyvet �s szieszt�ztam egy �r�csk�t.

Reggel m�r 8-kor kidobott az �gy. Ha az ember sok�ig kor�n kel, a szervezete hozz�szokik. Mindegy, �gyis be kell v�s�rolnom. �res a h�t�. Felkaptam a meleg�t�met, a p�nzt�rc�t, a slusszkulcsot �s nyom�s a bev�s�rl�k�zpont. Egy �ra alatt meg is t�mtem a bev�s�rl�kocsimat. Pedig csak sz�ks�ges dolgokat vettem. Vissza a lak�sba. Elpakoltam mindent sz�pen a hely�re. Kicsit rendm�ni�s vagyok, de ez az els� saj�t lak�som �s szeretem, ha minden �gy van, ahogy kell lennie.

11 ut�n elindultam a munkahelyemre. Rebeka m�r ott volt.

-        Nah�t, ilyen kor�n? – k�rdeztem g�nyosan.

-        M�r 8 �ta itt vagyok.

-        M�g j�, mivel tegnap m�r 4 el�tt lel�pt�l.

-        Addig tart a munkaid�m.

-        4-ig tart sz�vem. 4-ig.

-        Eln�z�st k�rek, t�bb� nem fordul el�.

-        J�zus, legyen m�r tart�sod. Hogy akarod, hogy komolyan vegyelek? – mondtam �s bementem az irod�mba.

-        Itt mi folyik? – k�rdeztem az �pp t�nyked� embereket.

-        Az �j munkat�rsadnak csin�ljuk a hely�t.

-        Itt lesz asztala az �n szob�mban?

-        Persze, nagy ez a szoba. Itt elhelyez�nk egy kis v�laszfalat, hogy az�rt a mag�nszf�r�d megmaradjon, de �gyis egy�tt fogtok dolgozni.

-        Na j�. �n megyek a dolgomra. Mikorra lesztek k�sz?

-        Mire visszaj�ssz, mi m�r itt sem lesz�nk.

-        Nos, ezt j� hallani. Sziasztok. – letettem a holmim az asztalomra �s mentem Peterhez.

Pontban d�lben megint elkezdt�k meghallgatni az embereket. Dr�ga kedvenc Peterem utolj�ra h�vta be Gustavot. � bej�tt, kezet fogott vel�nk �s le�lt.

-        Szia. Mes�lj magadr�l. – Peter.

�n fel�rtam a papirk�mra: „ Ez t�nyleg �! K�v�ncsi vagyok, megismer-e.”