25. rész

Miután a fiúk elköszöntek Georgtól, és kimentek az épületből, Tom kocsija felé vették az irányt. A rasztás, miután mindenki beszállt, a gázpedálra lépett, majd a kocsi sebesen szelni kezdte a berlini utcákat. Örültek, hogy Georg hamar gyógyul. Az orvosok szerint akár már egy hét múlva hazamehet.
-Azt hittem tovább tartják bent. –mondta Bill, miközben a Cadillac 1 piros lámpánál állt.
-Én is. De mint mondtam, Georg erősebb… -kezdte Tom, de Gusti a szavába vágott.
-Az legyen erősebb, hogy senkit se üss el, Schumi! –Gusti
-Képzeld Gusti, én tudok vezetni, nem úgy, mint egyesek… -sandított gúnyosan Billre a gitáros.
-Hahaha… vezetni én is tudok,csak jogsim nincs. –kommentálta Bill.
-Aha, én is ezt mondanám! Wááá de jó csaj megy ott! –nézett az út szélére Tom.
-Az utat nézd, te barom! -.-” –kiáltott Gusti az újságja mögül.
-Kuss legyen ott hátul! –Tom. Bill csak a szemét forgatta a duó vitáján.
-De úgy vezetsz mint 1 őrült! –Gusti
-Félted az életedet? –vigyorgott Tom.
-Melletted csak azt lehet. –Gusti
Tom: -.-”
-Fejezzétek már be! –Bill unottan.
-A hústorony kezdte! –Tom
-Tom ne dedóskodjál már! Te meg kúrógép vagy! –Gusti
-Hát az még mindig jobb mint a hústorony! –Tom
-Oh, istenem! –Bill
-Én keveset eszem! –Gusti
-A lószart! –Tom
-Rajtad azért nem látszik meg, mert segítenek a grupijaid ledolgozni! –Gusti
-Neked is lennének, ha nem zárkóznál be ennyire. –Tom
-Én nem akarom rongyosra kúrni magam. –Gusti. Bill már nem is figyelt a vitázó barátaira. Nagy barna szemeivel kikémlelt a kocsi ablakán. Nézte az elhaladó autókat, embereket. Már szinte el sem jutott a füléig, hogy tőle pár centire Tom és Gusti oltogatják egymást. Bill sóhajtott egyet, majd az ablaknak dőlt. Fekete haja az arcába lógott. Szép lassan elnyomta az álom…

-Hé Bill! Keljél fel! –rázogatta Tom. Bill felriadt mély álmából. Álmosan nézett körül. Tom a kocsi körül ólálkodott, Gusti a csomagtartónál pakolt.
-Kiskoromban turmixgépbe raktam a sört, és tiszta hab lett a fél konyha. –Gusti. Tomra rátört a nevetés.
-Gustavio már akkor is értett a főzéshez. xD –Tom. Bill eközben feltápászkodott az ülésről.
-Sokat aludtam? –kérdezte Bill.
-Öhm… csak köbö negyed órát. –Gusti
-Ja. Gustival ott baromkodtunk, aztán egyszercsak észrevettük, hogy milyen csöndbe vagy. Aztán megnéztem, és láttam hogy alszol. –Tom
-De Tom tervezte, hogy dudál, vagy fékez 1 jó nagyot, hogy fölkeljél! –közölte vigyorogva Gusti. Bill 1 gyilkos tekintettel nézett Tomra.
-Áruló! –kommentálta nevetve Tom, Gusti mondandóját. A hármas ezután bement a házba. Miután lepakoltak, és Meggit kiengedték rohangászni, Tom észrevette, hogy nincs otthon kaja.
-Halljátok: rendeljünk pizzát, vagy elszalad valaki a boltba? –Tom
-Én lemegyek. Legalább felfrissülök kicsit. xD –Bill.
-Ok. De siess! –Tom
-Jójó! –Bill felvett 1 pulcsit, majd kisietett a házból. Jó érzés volt neki, hogy itt nincsenek vele testőrök. Szabadnak érezte magát. Bár csak 10 percre volt tőlük a bolt, ennyi egyedüllét kell neki. Bár mivel nem akart a többiektől olyan sokáig távol lenni, szedte a lábait. Ekkor azt hallotta, hogy valami leesik mögötte. Bill gyorsan megfordult, azt hitte ő hagyott el valamit. De semmi nem volt az úton. Bill úgy érezte, hogy valaki figyeli. A szíve majd kiugrott helyéből, ezért hát gyorsabbra fogta a lépteit. Néha hátranézett, nem-e követi valaki, de senkit sem látott a nyomában. Ekkor eszébe jutott, hogy biztos csak 1 paparazzi ólálkodik a közelben. E gondolatra kicsit megnyugodott. Mivel már kezdett sötétedni, a paparazzi úgyse tudott volna normális képet csinálni. Bill elért a bolthoz. Vett kaját, majd hazaindult.
De még mindig érezte, hogy követik. Épp 1 úttesten ment volna át, amikor 1 kocsi lefékezett előtte.
-Hé, nem látsz a szemedtől? –kérdezte Bill mérgesen, majd továbbment.
-Hé, állj meg! –hallatszott 1 férfihang. Bill megállt, majd megfordult.
-Ki maga? –kérdezte Bill. Egy 20 év körüli rövid barna hajú pasas jött Bill felé. Bill ekkor megismerte régi osztálytársát.
-Daniel? –Bill
-Az. –válaszolt Daniel.
-Hogy vagy? –kérdezte Bill. bár semmi kedve nem volt most bájcsevegni a régi ismerősével, nem akart bunkónk látszani.
-Sz-arul. Anyám bevágott 1 rehabra. –mormogta Daniel. Bill megértette, hiszen a fiú rettentő balhés volt a suliban is. Állítólag 11.-ben ki is csapták.
-Az sz-ar. De majd rendbejössz! –Bill
-Talán. –Daniel.
-Na nekem most mennem kell. Jó volt újra látni! Szia! –köszönt el Bill, majd megfordult, és elindult hazafelé.
-Bill… -folytatta Daniel.
-Igen? –kérdezte Bill, de csak megállt, nem nézett hátra.
-Velem kell jönnöd. –Daniel
-Mi van? –kérdezte Bill. ekkor megfordult, és látta, hogy Danielnél 1 pisztoly van.
-Ha nem jössz velem, lelőlek! –Daniel. Bill ekkor végképp megijedt. De esze ágában sem volt Daniellel menni. Nem tudta mit akar tőle a srác, csak annyi esett le neki, hogy ebből baj lesz.
-Nem megyek! –mondta Bill, majd gyorsan elkezdett futni. A közelükben egy erdő volt. A sötét, a bokrok és fák miatt, szinte semmit sem lehetett látni.
-Tudom hogy itt vagy valahol! –kiabált Daniel. Bill elbújt 1 nagy fa mögött, majd előkotorta a mobilját. Tomot hívta.
T: Halo Bill, hol vagy már? –kérdezte ingerülten Tom a telefonban
B: Itt vagyok az erdőben, Daniel le akar lőni!
T: MI?
B: Gyere ide Gustival együtt! Siessetek! –ekkor Bill gyorsal letette. Az erdő eléggé kicsi volt, inkább 1 nagyon befásított parknak ment volna el. Bill tudta, hogy Daniel hamarosan megtalálja.
-Maradj ott! –kiáltott rá Daniel. Ott állt 5 méterre Billtől. Bill azt hitte menten elájul.
-Dan… ne csináld ezt! –Bill
-Most itt állunk szemtől-szembe. Mondd… még mindig olyan komolytalannak tartasz, mint pár éve? –Daniel
-Nem! –vágta rá Bill. Daniel felnevetett.
-Ezt csak azért mondod, mert félted azt a rongyos kis életedet! –sziszegte a fiú, majd közelebb ment Billhez, a fegyvert folyamatosan rá szegezve.
-Gondolkodj már! Miért csinálod ezt? –Bill
-Hogy megmutassam, hogy én parancsolok. Bárki, aki kételkedett bennem, megjárja! Nem hittem volna, hogy összefutunk, de ha már így történt, legyél TE a szerencsés első! –Daniel. Miközben közelített Billhez, az énekes a torkában dobogó szívvel hátrált, de alig 2 lépés után a fa állta útját. Nem volt menekvés.
-Ne csináld ezt! Ez hülyeség! –Bill
-Neked biztos… de nekem nem! –Daniel. A pisztoly már csak 1 méterre volt Billtől. Bill csak boltba akart menni. Azután haza. Rendeltek volna pizzát… most akkor nem szegeznének 1 pisztolyt a fejéhez.
-Tedd le azt a fegyvert! –könyörgött Bill remegő hangon.
-Sajnálom Bill… most visszakapod, amit középsuliban adtál. –mondta Daniel. A pisztolyt az énekes homlokához szorította. Bill már majdnem sírt.
-Ne csináld ezt! –kérte még egyszer Bill.
-Arrivederci… -sziszegte Daniel, majd meghúzta a ravaszt. Az éjszakai erdő fáiról tucatjával szálltak el a megriadt madarak…