14. r�sz. Egy �j bar�ts�g kezdete.

F�l hat k�r�l megeredt az es�, �gy �t kellett �jra gondolnom, mit vegyek fel. Ezt k�zel f�l �ra alatt meg is oldottam. Ettem valamit, lezuhanyoztam, sminkeltem �s felkaptam magamra a ruh�mat. 7-kor m�g ittam egy k�v�t �s elindultam. F�l 8-kor m�r a bej�ratn�l v�rtam a fi�kra.

-        H�lgyem, a koncertre j�tt? – j�tt hozz�m egy biztons�gi ember.

-        Igen.

-        A m�sik bej�ratn�l lehet bemenni. �s siessen, mert 10 perc m�lva kezd�dik.

-        K�sz�n�m. – mondtam, �s m�r siettem is �t a m�sik bej�rathoz.

Nem igaz�n �rtettem, eddig mi�rt nem vettem �szre, hogy itt nem sokat �csing�znak, de sebaj. A fi�k m�r biztos bementek. A jegyemet felmutattam �s megkerestem a helyem. 10. sor k�zepe. Meg is van.

-        Eln�z�st. – �ll�tottam fel a m�r hely�k�n �l� embereket.

-        H�t te? – n�zett r�m Bill �rtetlen�l.

-        Azt hiszem ez az �n helyem itt melletted.

-        Te hogyhogy itt?

-        Gustav elh�vott.

-        Engem meg Tom.

-        �s hol vannak?

-        Gondolom k�snek.

-        Biztos. – mondtam �s le�ltem.

5 perc m�lva elfoglalt�k a mellett�nk eddig �resen maradt helyeket. Mindketten abban a pillanatban r�j�tt�nk, hogy mire megy ki a j�t�k, de nem besz�lt�nk r�la. �gy tett�nk, mintha ez nem jutott volna esz�nkbe.

Nem igaz�n sz�ltunk egym�shoz, csak n�ha r�n�ztem �s l�ttam, hogy � is nagyon �lvezi. �szrevettem, hogy sokszor � is fel�m n�z. A koncert fel�lm�lta a v�rakoz�sokat.

-        Ez eszm�letlen volt. – mondtam Billnek, mikor a parkol� fel� s�t�ltunk. – Elk�peszt� Chris Martin! Ahogy ki�ll a sz�npadra ennyi ember el�, �s �tszellem�lve �nekli a sz�vegeit. Tudtad, hogy mindet � �rta �s gyerek kora �ta fogalmazza meg �lmait �s c�ljait benn�k? – �radoztam.

-        Tudod, ha te nem �rzed istennek magad, akinek joga van m�sok felett �t�lkezni, tal�n �n is m�g mindig ezt tehetn�m. Szerinted a mi dalainkat ki �rta? Szerinted, miket fogalmaztam bele �s mit akartam �zenni vel�k? Szerinted nekem milyen �rz�s volt ki�llni annyi ember el�, akik �tszellem�lten v�rj�k, hogy �nekeljek nekik? –t�madott le ezekkel a k�rd�sekkel hirtelen.

-        Sajn�lom, nem gondoltam, hogy…

-        Hogy? Hogy nem nekem k�ne ilyeneket mondanod?

-        Kiment a fejemb�l…

-        �rdekes, nekem valahogy nem megy ki a fejemb�l. Sok ideje ez az egyetlen koncert, amire hajland� voltam elj�nni, erre te igen tapintatosan a marad�k j�kedvemet is leal�zod.

-        Bill, �n nem akartalak megb�ntani. Oldani akartam a fesz�lts�get. Nem gondoltam r�, hogy ezzel megb�ntalak t�ged.

-        �rdekel is ez t�ged, hogy kin taposol kereszt�l. – mondta �s fak�pn�l hagyott.

-        Basszus! – mondtam �s be�ltem a kocsimba.

-        K�ssz! – csapta be maga ut�n a bej�rati ajt�t Bill, mikor bel�pett a h�zukba. – Ez fantasztikus �tlet volt.

-        Mi t�rt�nt? – Tom.

-        Ez a n� elvette t�lem az �letem �rtelm�t. Most meg v�gig �l�k vele egy koncertet, majd arr�l �radozik, milyen eszm�letlen, hogy Chris Martin ki�ll ennyi ember el� a saj�t dalaival �s gyerekkori eml�keivel.

-        ���� – h�zta a sz�j�t Georg.

-        H�t ���� – ut�nozta �t Bill. – Mi a fen�t gondoltatok? Nem volt m�g el�g szar est�m, kaptam t�letek m�gegyet?

-        Csak azt hitt�k kicsit �sszebar�tkoztok. – Gustav.

-        Akkor azt kell mondjam, ez nem j�tt �ssze. Egyszer�en ut�lom �t. Megmondtam. Ne kavarjatok, �s ne pr�b�ljatok v�letlennek �lc�zott tal�lk�kat �sszehozni! – z�rta le a t�m�t �s felment a l�pcs�n.

-        Basszus. – Tom.

-        Felh�vom Vikit. – Gustav.

-        Igen? – vettem fel.

-        Szia, �n vagyok.

-        �pp h�vni akartalak. Szeretn�lek megk�rni t�ged �s a bar�taidat, hogy sz�lljatok le r�lam. Nem tudom mit hittetek, de nem j�tt �ssze. Siker�lt m�g jobban megb�ntanom �s val�sz�n�leg egy �letre el�snom magam a szem�ben.

-        Megb�k�l.

-        Nem akartam rosszat. T�nyleg. Csak rosszul v�lasztottam a besz�dt�m�t.

-        Besz�lek majd vele. �s bocs, h�lye �tlet volt. �n pr�b�ltam lebesz�lni �ket r�la, de eleinte j� �tletnek t�nt.

-        Mindegy. Ezt elsz�rtam.

-        Gyere �t, besz�lj vele.

-        Nem hiszem, hogy j� �tlet. Eddig is megvoltam n�lk�le, ezut�n is megleszek. Megpr�b�lok nem �sszefutni vele �s lehet�s�g szerint ti se szervezzetek t�bb v�letlen tal�lk�t.

-        Bocs. Csak arra gondoltunk, hogy olyan hasonl� emberek vagytok �s �sszeillen�tek.

-        Nem akarok vele �sszeilleni. Nem ismerem �s nem is szeretn�m �t megismerni. �s ha most nem haragszol befekszem a k�dba. Szarr� �ztam.

-        J�l van. Akkor h�tf�n tal�lkozunk. J� �jt.

-        J� �jt. �s mond meg a t�bbieknek is, hogy nem haragszom r�juk.

-        �tadom.

-        H�t nem volt igazunk. – sz�rte le Georg, mivel ki voltam hangos�tva.

-        Akkor is azt mondom, hogy ezek ketten �sszeillenek. Ismerem az �cs�met �s tetszik neki Viki.

-        Ez a kapcsolat nem fog �sszej�nni k�zt�k, bel�thatod v�gre. �sszeillenek �s biztos egym�sba is tudn�nak szeretni, de nem szerencs�s a k�z�s m�ltjuk.

M�snap reggel cs�rg�tt a telefonod.

-        Igen?

-        Szia. Dorah vagyok.

-        Szia.

-        Arra gondoltam, egy�tt eb�delhetn�nk ma. A f�rjem vigy�z ma a fiunkra, �gy r��rek.

-        J� �tlet.

Megbesz�lt�k mikor �s hol tal�lkozzunk. Nagyon j�l siker�lt az eb�d. Ahogy megismertem �t, nagyon megkedveltem. J� fej volt, k�zvetlen, magabiztos �s a munka ter�let�n is hasonl� temperamentum�, mint �n. Megbesz�lt�k egy �jabb tal�lk�t a k�vetkez� p�ntek est�re, azt�n elb�cs�ztunk. Nagyon feldob�dtam, de ott motoszk�lt bennem a gondolat, hogy tegnap mennyire megb�ntottam Billt. De mi�rt �rdekel ez engem annyira? Ki ez a sr�c, hogy nekem b�rmi f�le lelkifurdal�som legyen miatta? Ha Gustav nem a munkat�rsam, akkor nem is tudom, hogy egy�ltal�n �l-e m�g. Most meg csak arra tudok gondolni, hogy milyen rossz neki. �s az a szoba. Az a szoba nem megy ki a fejemb�l. Hogy lehet valaki ilyen megsz�llott? De ha jobban belegondolok ugyanilyen megsz�llottan �lem az �letemet �n is, �s ha valaki elvenn� t�lem… nem is tudom, mit �rezn�k. Tal�n amit �?

T�rcs�ztam Gustav sz�m�t.

-        Szia.

-        Szia. Megadod Bill mobilsz�m�t? – erre � hallgatott. – Hall�!

-        Itt vagyok, csak meglept�l.

-        Megadod?

-        Egy�bk�nt itt �l mellettem, adhatom neked.

-        Az is j� lenne.

-        Akkor adom, szia. Bill, Viki az. – ny�jtotta neki a telefont.

-        �s?

-        Veled akar besz�lni.

-        De �n nem akarok vele.

-        Bill! Az �g szerelm�re, mit vesz�thetsz? Csak hallgasd meg.

-        Add ide. – vette ki a kez�b�l a telefont. – Igen? – sz�lt bele unottan.

-        Szia Viki vagyok. Nincs kedved lej�nni a tengerpartra s�t�lni egy kicsit? – mondtam ezt ki, magamon is meglep�dve. Amikor felh�vtam, csak besz�lni akartam vele, nem pedig l�tni �t. De mikor meghallottam a hangj�t, ez megv�ltozott.

-        Minek?

-        Besz�lni. A tegnap est�r�l.

-        H�t j�.

-        �rted menjek, vagy tal�lkozzunk valahol?

-        Minek menj�k k�t kocsival?

-        Akkor 20 perc m�lva ott lenn�k.

-        V�rlak. Szia. – tette le.

-        Na? – Tom.

-        Elh�vott a tengerpartra. Besz�lni akar velem.

-        Na j�. Legy�l kedves �s legal�bb egy picit meg�rt�. – Gustav.

-        Nyugi. – mondta �s felment a szob�j�ba fel�lt�zni. A 20 perc alatt h�rom k�l�nf�le ruh�ban j�tt le a nappaliba, majd meggondolta mag�t �s ink�bb m�st vett fel. A fi�k csak �sszemosolyogtak ezen.

-        Itt van! – ki�ltott fel Georg Billnek, mikor be�lltam a h�zuk el� �s dud�ltam egyet.

-        J�v�k m�r!

Egy negyedik ruh�ban sietve csukta be maga ut�n az ajt�t.

-        Szia. – k�sz�ntem neki kicsit f�lve. – Sz�llj be.

-        Szia. – mondta �s bepattant az any�s�l�sre.