9. rész. Volt kutya, nincs kutya.

-        És hogy haladtatok Kittyvel?

-        Szerintem jól. Találtunk három bandát. Egy lány bandát, 3-an vannak. Ők voltak a legjobbak a lányok közül. Meg egy 5 fiúból álló csapatot, tehetségesek és tetszett a fellépésük. A harmadik pedig egy vegyes formáció. 3 fiú és egy lány, az énekes. Mindkettőnknek ez tetszett a legjobban.

-        Érdekes lehet. Vegyes bandát még nem igazán segítettem.

-        Majd hétfőn megnézed. Szerintem nagyon jók.

-        És Kittyvel összebarátkoztatok?

-        Igen. Igazad volt vele kapcsolatban. Hamar otthon érezte magát és ért a szakmához.

-        Hát azt majd meglátjuk, hogy mennyire ért hozzá, de én is látok benne komoly reményeket.

-        Na jó, én megyek is. Este a fiúkkal kiruccanunk egy buliba. Nem jössz el?

-        Azért az kicsit túlzás lenne. Eddig is sikerült kerülnöm benneteket valahogy, eztán is sikerülni fog.

-        Hát az utóbbi időben nem igazán jött össze.

-        Szerintem ez a sors keze volt, hogy végre tisztázzuk az ügyet. De innentől már remélem leveszi rólam a kezét és nem viccel meg többet.

-        Szóval, nem akarsz a fiúkkal megismerkedni?

-        Nem. Szimpatikusak és szerintem meg tudnám kedvelni őket, de maradjunk inkább az eddigi felállásnál. Nem ismerjük egymást és ennyi.

-        Ugye tudod, hogy Bill mindent hallott a repülőn?

-        Azt a részt is, hogy tetszik nekem?

-        Pontosabban, kurva jó pasi lett belőle. – mosolygott.

-        De ciki. – éreztem, hogy vöröslik az arcom. – Tudod a kifutón, mikor megláttam, éreztem egy igen erőteljes vonzalmat iránta. Később megláttam, hogy ő az. Évek alatt egy pasi tetszik meg első látásra, és kiderül, hogy nem pont az a típus, akinek én bejönnék. Ha érted, hogy gondolom.

-        Értem. Egyébként szerintem megenyhül majd. Azt mondta kedves lesz.

-        Nem kell erőltetni.

-        Jó, de alig pár napja dolgozunk együtt, és már kétszer voltál nálam. Szerintem lesz még példa erre, úgyhogy jobb, ha nem utáljátok egymást olyan feltűnően.

-        Igaz. Na jól van, nem tartalak fel. Érezzétek jól magatokat, és hétfőn találkozunk.

-        Hát jó. De ha meggondolod magad a bulival kapcsolatban, Tom éttermében leszünk.

-        Nem fogom meggondolni magam.

Adtunk egymásnak két puszit és elment. Hát most úgy néz ki, a helyzet megoldódott. Legalábbis nekem már nincs takargatni valóm, ők meg kidühönghetik végre a régi sérelmeiket. Billtől kicsit még tartok, de ha szerencsém van, nem lesz alkalmam találkozni vele túl sűrűn. Mindenesetre tényleg nagyon jól néz ki. Egész kikupálódott az évek során. Felszedett pár kilót, ami előnyére vált és egy része izommá alakult, ami férfiasabbá teszi. Még mindig olyan igényes és olyan nagy gonddal ügyel a külsőjére, ez látszik rajta.

Szóval rossz választás pici szívem, de mindegy. Úgy sincs időm se energiám egy komoly kapcsolatra. Meg nem hiányzik az életemből, hogy valakinek elszámolással tartozzak, és minden lépésemről tudósítsam.

Habár olyan egyedül vagyok. Ebben a nagy lakásban, csak én. Hazajövök a munkahelyről és rendszerint magányomban inkább itt is dolgozok. Jó lenne valakiről gondoskodni.

Ezekkel a gondolatokkal szürcsölgettem újabb adag kávémat és kiültem az erkélyre. Alattam egy hatalmas park, játszadozó gyerekek, szerelmes párok élvezik a meleg nyári délutánt. Az emberek sétálnak párban, egyedül vagy kutyával. Ez az! Jött a felismerés. Kutya. Veszek egy kutyát. De azt hol lehet venni? Fogalmam sincs, sose volt még kutyám. Peter nem egy állatimádó, így feleslegesen kérdezem meg őt. A nővérem úgysem engedné soha Viviennek, hogy kutyája legyen, így őt sem hívom fel. Most jut eszembe, milyen kevés barátom van. Pedig egy ideje már itt lakom. Na jó. Maradjunk Peternél.

-        Na mivan? – vette fel a telefonját.

-        Akarok egy kutyát.

-        Ez meg hogy jött?

-        Hát nagyvonalakban elmondom.

-        Kösz.

-        Szóval Bill elárult a fiúknak, Gustav nem haragszik, sőt kedvel is. Bill tetszik, de esélytelen. Nincs senkim. Magányos vagyok, a lakás nagy. Itt egy hatalmas park, csupa kutyás emberrel. Akarok egyet én is. – vázoltam fel a helyzetet.

-        Értem. Nos fogalmam sincs, én hogy tudok segíteni, de azt tudom, hogy jó ötlet. Tudod mennyi magányos srácot lehet felszedni kutyasétáltatás közben?

-        Menthetetlen vagy! Mindegy. Segítesz?

-        Mikor?

-        Most. Hol lehet kutyát szerezni?

-        Figyelj édes. Az oké, hogy veszel egy kutyát. De annak kell fekhely, kaja, játékok és mit tudom én még mennyi minden.

-        Ez eszembe se jutott. Na 20 perc múlva ott vagyok érted. Addig érdeklődök a neten.

-        Oké.

Ezt már szeretem. Ilyenkor jól érzem magam a bőrömben. Feldobom az életem és a lakásom is egy kis állattal. Szeretem az új kihívásokat, izgalmasak és boldoggá tesznek. Felmentem a netre és a keresőben kutattam. Találtam is egy-két hirdetést, amiben nem rég született kutyákon szeretnének túladni. Tökéletes. Felvettem Petert, és irány egy kis város nem messze tőlünk. Öt ici pici mopsz várt ott rám. Kiválasztottam a legédesebbet. Ahogy megláttam beleszerettem. Az édes kisfiú szintén kiszúrt magának. Nyalogatott, csóválta a pici farkát és még le is pisilte a vadonat új cipőmet. Kértem pár tanácsot és megvettem a kutyust. Onnan egy állatkereskedésbe mentünk, ahol beszereztem neki egy kis ágyikót, tálakat, samponokat és egy rakás élelmet.

Ami igaz az igaz, nagy halom pénzembe van ez az új hóbort, de tetszik.

Hazamentem, elrendeztem a dolgait és megismertettem az új lakhelyével. Később elaludt én pedig a nevén gondolkodtam. Beni. Ez jó lesz. A kis Benim. Gyerekem úgy sem lesz még egy jó ideig és neki akartam ezt a nevet. A nap hátralévő részét evéssel, ivással, ugrálással az új dolgok felkutatásával és szétrágásával, rossz helyre kakilással és végül végre alvással töltötte.

Mielőtt lefeküdtem gyors kárfelmérés, takarítás és irány az ágy. Reggel kapirgálni kezdte a bejárati ajtót, ebből ügyesen leszűrtem, hogy ki akar menni. J Felkaptam a melegítőmet, napszemüveg, telefon, póráz és mentünk is le a parkba. Elengedtem a pórázát, hagy rohangáljon. Addig találtam egy kis bódét, ahol tudtam venni egy kávét magamnak. Leültem egy padra és Beni odahozta új kis barátját, egy kis fekete kutyust, nagyon szép volt.

-        Kit hoztál ide? – beszélgettem Benivel. - Szia. – simogattam a kis feketét. – Ki vagy te? Hogy hívnak?

A zsebemből elővettem pár jutalomfalatkát és odaadtam neki egyet.

-        Ne etesd légy szíves. – jött oda a gazdája.

-        Bocs, én csak… - néztem fel.

-        Te? – kérdezte.

-        Szia Bill. Ő a te kutyád?

-        Scotty. Ő pedig? – guggolt le az én kis szépségemhez.

-        Beni. Tegnap vettem.

-        És hogy bírod vele?

-        Hát nehezen. Egész este csak rombolt a lakásban. Összekakilt mindent.

-        Meg kell tanítanod neki, hogy jelezze, mikor ki kell mennie. És vegyél neki pár rágcsálható bigyót. Tele vannak a boltok ilyenekkel. Tanítani kell, hogy mit tehet és mit nem.

-        Köszi. És ti hogyhogy itt sétáltok? – kicsit meglepett a közvetlensége.

-        Ez közel van a házunkhoz és az egyetlen park, ahol kávét is árulnak. Látom az neked is jól jön. – mutatott a poharadra. – Meghívhatlak mégegyre?

-        Köszi. – feleltem és már ment is a bódéhoz.

-        Tessék. – jött vissza felém nyújtva egy kis poharat. – És te merre laksz?

-        Itt. – mutattam a mögöttünk lévő házra.

-        Szép kilátásod van akkor.

-        Figyelj én sajnálom, hogy még mindig úgy érzed tönkre tettem az életed. És nem kell megjátszanod magad, nem kell kedveskedni. Nyugodtan elmehetsz mellettem az utcán, nem fogok megsértődni. Csak ne tegyünk úgy, mintha országos nagy cimborák lennénk, mert nem így van. Bocs, de nem igazán hiszem, hogy ezt a beszélgetést folytatnunk kéne.

-        Most faképnél fogsz hagyni?

-        Igen. De előtte még hagyom, hogy hozzáfűzz, amit akarsz.

-        Hát jó. Gondoltam, ha már összefutunk, nem leszek görény. Próbálok túllépni a makacs önsajnálatomon.

-        Sikerült. Na szia. – megkötöttem Benit és visszamentem a lakásomba.

Azt hiszem ez így nem lesz jó. Ha mindig itt fogja sétáltatni a kutyáját, akkor mindig össze fogunk futni.

-        Sajnálom Beni. Jó helyed lesz ott is. – simogattam a kis fejét.

Meglepetés szerűen, hátbatámadósan vittem át Benit a nővéremékhez. Ahogy Vivien meglátta, beleszeretett így Nikinek nem volt szíve nem elfogadni. Ezt jó kifundáltam.