10. rész. Csak barátkozunk.

Sajnáltam otthagyni a kiskutyámat, de inkább, mint mindennap összefutni Billel. Furcsa volt a közeledése és a kedvessége. Nem bíztam benne.

Másnap reggel már korán felkeltem és bementem a munkahelyemre.

-        Jó reggelt. – köszöntött Kitty.

-        Jó reggelt. Te ilyen korán?

-        8-kor kezdődik a munkaidőm.

-        Egyre jobban érzem, hogy főnyeremény vagy.

-        Köszi. – mosolygott. – Az asztalodon van a három kiválasztott banda összes anyaga.

-        Köszi. Megnézem. – mondtam és bementem.

Gustav 10 körül érkezett, addig már egy formáción túl voltam.

-        Szia. Ezek tényleg jók.

-        Szia. Melyiket nézted meg?

-        A lánybandát. Tetszenek. Kicsit emosak, de legalább egyediek.

-        Örülök, hogy tetszik. Megnézzük a másik kettőt is?

-        Persze.

A tévével szemben volt egy nagy fotel erre a célra, leült mellém és megnéztük a másik két esélyest is.

-        Ez lesz az. Ebben a lányban van valami különös. Energikus és titokzatos.

-        Igen. Erőteljes a hangja és tetszik, hogy a három fiú mellett dominál.

-        Felviszed Samnek? Én kiugrom a lemezboltba, megnézek pár új külföldi albumot. Kellenek az ötletek.

-        Rendben.

Az irodaházunktól nem messze volt egy hatalmas lemezbolt, oda szoktam járni, ha friss dolgokra vagyok kíváncsi. Átsétáltam és bementem. Jó nagy volt a választék. Kiszemeltem párat és belehallgattam. 5 új cd-vel haladtam a kassza felé, mikor valaki belém jött és az összeset leejtettem.

-        Jobban is figyelhetnél. – szedegettem össze őket.

-        Bocs, elbambultam. – guggolt le mellém.

-        Te vagy az?

-        Micsoda véletlen. – mosolygott rám Georg.

-        Na ezt a szót szeretném kitörölni az életemből.

-        Ezek jó albumok.

-        Csak belehallgattam.

-        Ha már így összefutottunk, nincs kedved meginni egy kávét valahol?

-        Nem is tudom.

-        Na. Semmi hátsó szándék. Megiszunk egy kávét és ennyi.

-        Hát jó. Fizetek és mehetünk.

Beültünk egy kis kávézóba.

-        Nincs sok időm, vissza kell mennem dolgozni.

-        Nekem is. Ebédidő van, és gondoltam megnézem, kik uralják a zenei piacot manapság. – Georg.

-        Kérdeznék valamit. Ti mióta laktok itt?

-        Nem rég költöztünk be. Miért?

-        Mert nem értem, hogy lehet, hogy eddig egyszer sem láttalak titeket sehol. Most meg minden nap összefutok valamelyikőtökkel. Tegnap kutyát sétáltattam a házam előtti parkban és kinek a kutyája jön oda hozzám? Billé.

-        Van kutyád?

-        Már nincs. – mondtam kicsit szomorúan, ő pedig csak mosolygott, hisz egyből tudta az okát.

-        Ezért mondtad, hogy nem vagy oda a véletlenekért?

-        Ezért.

-        Nem kell rosszul érezned magad, ha találkozunk. Nincs bennünk harag. És ha már úgyis egy városban lakunk, ráadásul elég közel egymáshoz, Gustavval dolgozol és lépten nyomon találkozol velünk, miért ne lehetnénk jóban?

-        Hát, ha ez őszinte ajánlat én benne vagyok. Mondtam már, hogy ami akkor történt, az nem a személyetek ellen szólt. Hisz nem ismertelek titeket, csak a munkámat végeztem.

-        Akkor ezt megbeszéltük.

-        Egyébként, ha már így összebarátkoztunk, hagy mondjam el, hogy Vivien nagyon sokat fejlődött mióta a te osztályodba jár. Szeret téged nagyon.

-        Tehetséges lány. Gyorsan tanul és fejlődik is.

-        Sajnálja is, hogy lassan itt a nyári szünet. Hú, mennyi az idő. Mennem kell. – ittam ki a bögrémet és felálltam.

-        Hát örülök, hogy találkoztunk.

-        Én is.

-        Figyelj, ha van kedved, eljöhetnél velünk egyszer bulizni egyet.

-        Azért azt még meglátjuk. Na szia.

Visszamentem az irodámba.

-        Hát Gustav, valahogy nem tudom elkerülni a Tokio Hotelt.

-        Hogy mi?

-        Tegnap Billel találkoztam a házam előtt, most meg a boltban Georgal. Egy pillanatig azt hittem, direkt szívattok. Végülis Georgal megbeszéltük, hogy megpróbálunk összebarátkozni.

-        Akkor jó. Jó srácok ők is, majd meglátod.

-        Ha őszinte lehetek, Billben nem bízom. Túl kedves volt tegnap.

-        Ez egy kicsit mondjuk furcsa, de nem olyannak ismerem őt, hogy hátbatámadna.

-        Mindegy. Felvitted Samnek az anyagot?

-        Fel. Most nézi, aztán leszól, hogy mi a véleménye.

-        Akkor jó.

-        Most viszont elmegyünk ebédelni. Nem jössz?

-        Elmegyünk?

-        Kittyvel.

-        Értem. Menjetek csak, én ilyenkor rendelni szoktam inkább.

-        Csak ne Tom étterméből. – nevetett.

-        Hehe, marha jó vicc.

-        Nem hagyhattam ki.

-        Na menjetek. És Gustav. – szóltam utána.

-        Igen?

-        Ugye nem romantikázgattok? Ez nem az a hely, ahol ezt jó szemmel nézik.

-        Csak barátkozunk. Semmi több.

-        Akkor jó. Nem akarok beleszólni.

-        Köszi. Szia.

-        Mibe nem akar beleszólni? – kérdezte Kitty, mikor Gustav becsukta az ajtót.

-        Azt kérdezte, hogy ugye nem romantikázgatunk. Mondtam, hogy nem.

-        Kicsit túl komolyan veszi ezt nem?

-        Tudod, az az igazság, hogy van benne valami. Nem jó a munkát a magánélettel keverni. Felteszem, mi összejönnénk, mert megtetszünk egymásnak. Valamin összevesznénk, és itt is menne a harc köztünk. Az nem tenne jót senkinek és semminek.

-        Ez aranyos volt.

-        Mi?

-        Felteszem, mi összejönnénk, mert megtetszünk egymásnak. – utánozta Gustav hangját.

-        Miért? Kizártnak tartod, hogy megtetszem neked?

-        Rendes esetben most kamuznék, de bevallom egész jótékonyan bánt veled az utóbbi pár év, míg nem láttalak.

-        Akkor ezt bóknak veszem. Egyébként te sem nézel ki rosszul. – mosolygott sokatmondóan.

-        Akkor ennek örömére induljunk enni, mert már nem túl sok időnk maradt az ebédszünetből.

-        Na, a lelkes munkaerő.

-        Nem szeretnék Vikinek csalódást okozni, ha már ekkora bizalmat fektet belém.

-        Igazad van.

Én rendeltem magamnak valami salátát, aztán lementem egy válogatásra, az alsó szintre. Túl sok dolgom ma nem volt, de kell néha ilyen nap is. Később Gustav és Kitty is megérkezett. Megnyugodva láttam rajtuk, hogy ugyan vibrál a levegő, de nem az a szerelmes fajta. Inkább csak rokon lelkek, akik barátra találtak a másik személyében. Ennek örülök. Kicsit aggódtam miattuk.

Hétvégéig gyorsan teltek a napok. Sam meg volt elégedve a választott együttessel, és mivel Kitty és Gustav közösen találtak rájuk, úgy döntöttem kiveszem a pénteki napot, és hosszúhétvégére hazautazok a szüleimhez Magdeburgba. Rájuk bízom ezt a csapatot, úgyis ők fedezték fel őket. Nem voltak nagyon elragadtatva, hogy dolgozniuk kell hétvégén is, de legalább nekem lesz egy kis szabadidőm. Már rég láttam a szüleimet és a szülinapomat sem sikerült megünnepelnem velük.

Péntek reggel vágtam neki autóval a kicsit hosszabb útnak. És mikor elhagytam városkám határát, megkönnyebbültem. Először nem tudtam, miért érzem ezt, de később rájöttem. Eljöttem a városból és sikerült egyik ex th taggal sem összefutnom. Igen, most már erre is figyelhetek és ennek is örülhetek. Nem lök fel egyik sem a boltban, nem nyaldossa a bokámat egyikük kutyája sem, és nem megyek pont abba az étterembe szülinapozni, aminek Tom a tulaja.