22. rész. Ez is miatta van.

-        Megleptél, hogy bejöttél Scotty-hoz.

-        Gustav mesélte mi történt és én csak tudni akartam, hogy vagytok. Vagyis hogy van. – feleltem zavartan.

-        Bocs, hogy olyan undok voltam. Csak nagyon kiborultam, mert megijedtem, mi lesz vele és nem akartam, hogy így láss.

-        Figyelj Bill, semmi baj. Megértelek. Én sem örülök, ha sírni látnak. Peteren kívül nagyon más nem is látott még úgy. És egyébként hogy van Scotty?

-        Már nagyon jól. Kiderült, hogy nem mérgezték meg, hanem a kaja, amit vettem neki, abban volt valami, ami a gyártás közben kerülhetett bele.

-        Ugye beperelted őket?

-        Persze. Amint megtudtam.

-        Akkor jó.

-        Van már ma estére programod? A fiúkkal lemegyünk a partra. Tábortüzet rakunk, és iszogatunk. – kérdezte kicsit megszeppenve.

-        Igazából van már programom.

-        Értem. Hát, ha esetleg meggondolod magad, hívj fel. Vagy valamelyikünket. Nem muszáj engem.

Ekkor kopogtak.

-        Nyitom. – mondtam és már nyitottam is. Nick állt velem szemben, egy szál rózsával és puszit nyomott az arcomra.

-        Szia. Nem vagy még kész?

-        Elszaladt az idő. Gyere be, felöltözök.

-        Jól van.

-        Nick, ő itt egy ismerősöm Bill. – mutattam be őket egymásnak, majd mentem készülődni.

-        Hello. – Nick.

-        Szia. Te és Viki…

-        Első randi. Ma ismertük meg egymást. Hát nem elképesztő nő?

-        De az. Nekem most mennem kell. Örülök, hogy megismertelek. – köszönt el és már csukta is be maga mögött az ajtót.

-        Kész vagyok. – jöttem ki teljes díszben végre a nappaliba. – Bill?

-        Ja ő? Elment.

-        Hát jól van. Mehetünk.

-        Nagyon jól nézel ki.

-        Köszi.

Bill hazament.

-        Kész vagyunk haver. Indulás. – Georg.

-        Viki? – Gustav.

-        Nem jön. Randija van.

-        Randija? – Tom.

-        Valami Nick. Pont akkor jött, mikor elhívtam Vikit. Ma ismerték meg egymást.

-        Hát ez a vonat elment. – Georg. – Sokáig húztad.

-        Mit? Milyen vonat? Mondtam, hogy nem akarok semmit tőle. Csak gondoltam elhívom ma estére, és bocsánatot kérek ismét a múltkoriért. Hihetetlen hogy akármikor találkozunk, az egyikünk bocsánatot kér.

-        Na jó, menjünk már. Inni akarok. – Georg.

-        Csatlakozom! – Tom.

Lementek a partra tábortüzet rakni. Később csatlakozott hozzájuk még Kitty, Dorah, a férje és még pár haverjuk.

Mi eközben Nickel vacsorázni mentünk. Jól éreztem magam vele. Egy hullámhosszon voltunk. Egy földhözragadt, magabiztos, önálló pasi. Ilyenre van szükségem. De miért motoszkál a fejemben megint Bill? Unom már az állandó bocsánatkéréseket. Miért nem lehet úgy csinálni a dolgokat, hogy utána ne kelljen bocsánatot kérni? És elhívott estére. De milyen édes volt. Félős volt és zavart. Hogy őt hívjam, vagy hívhatok mást is.

-        Szóval? – szakította meg a gondolatmenetemet Nick.

-        Bocs, elkalandoztam.

-        Azt kérdeztem mehetünk-e.

-        Ja igen. Mehetünk.

Rendezte a számlát, aztán beültünk a kocsijába és hazavitt.

-        Köszönöm a szép estét. Nagyon jól éreztem magam.

-        Nincs kedved feljönni egy italra? – ajánlottam fel.

-        De van.

-        Akkor parkolj le valahol, addig nyitom az ajtót.

-        Rendben.

Így is tettünk, majd felmentünk a lakásomba. Töltöttem két pohár bort, és az egyiket a kezébe adtam.

-        A szép estére. – mondta.

-        Vagy a szép folytatásra. – mosolyogtam rá sejtelmesen.

Koccintottunk, majd leültünk a kanapéra.

-        Figyelj, én szeretnék leszögezni valamit, így az elején.

-        Hallgatlak.

-        Nos nem vagyok a kötött és hosszú távú kapcsolatok híve. Úgyhogy, ha ma lefekszünk egymással, szeretném, ha tudnád, nem sértesz meg, ha holnap nem hívsz fel.

-        Egyre jobban hiszem, hogy tökéletes nő vagy. – mondta és megcsókolt.

Kellemes éjszakát töltöttünk együtt. A célunk ugyanaz volt és nem terveztünk előre semmit. Lesz, ami lesz alapon cselekedtünk, és ez nekem mindig is így volt jó. Eddig.

Reggel felkeltem és csináltam reggelit. Mire Nick is felkelt már egy bögre kávéval vártam a megterített étkezőasztalnál.

-        Jó reggelt. – csókolt meg.

-        Neked is. Csináltam reggelt.

-        Köszönöm. De ma még dolgoznom kell, úgyhogy ha nem gond én felöltözök és megyek is.

-        Hát jól van. Menj nyugodtan. – mondtam kicsit csalódottan.

-        Hát akkor… - jött ki a szobámból már indulásra készen.

-        Hívj fel, ha úgy gondolod.

-        Te is hívhatsz, ha szeretnél.

-        Jól van.

-        Akkor én megyek. Szia. – adott egy puszit a számra és kiment az ajtón.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Rosszul esett ez az egész. Én reggelivel várom, forró kávéval, ő meg pár perc múlva már itt sincs. Egyre jobban idegesít Bill. Ez is miatta van. Amiatt, amit iránta kezdek érezni. Eddig ez volt a normális. Vagy reggel mire felkeltem már itt sem volt egy pasi, vagy mikor felkelt én küldtem el. Most meg vágytam egy kis beszélgetésre, talán egy együtt töltött napra. Minek jött át este? Tartotta volna inkább magában az újabb bocsánatkérését.

Később megreggeliztem és felhívtam Kittyt.

-        Szia.

-        Szia. Na, milyen volt a buli a parton?

-        Nagyon jó volt. A fiúk kicsit berúgtak, és a barátnőd Dorah, tényleg jó fej. Hogyhogy nem jöttél?

-        Randim volt.

-        Tudom, mondták a srácok. De később?

-        Hát reggelig tartó randi volt.

-        Értem. Akkor újra sínen a magánéleted?

-        Azt azért nem állítanám, de egész jó estém volt.

-        Elmegyünk ma moziba, nincs kedved csatlakozni?

-        Kivel?

-        Hát a srácok és én. Megy valami új film, amire mind kíváncsiak.

-        Jól van, mikor?

-        7-kor tali a plázánál. Fél 8-kor kezd a film.

-        Oké, ott leszek.

-        Rendben, akkor szia.

-        Szia.

Átnéztem még pár iratot a jövő heti fesztivállal kapcsolatban. Ezzel jól elment az idő. 6-kor néztem először az órára, mert már éhesnek éreztem magam. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem valami moziba illő ruhát. J

Kicsit rendet raktam még, hisz 10 perc alatt simán beérek a plázába. Így 10 perccel 7 előtt zártam be magam után a lakásom ajtaját. Kimentem a parkolóba és rájöttem, hogy nincs autóm. Nagyon jó, el fogok késni.

Felhívtam Kittyt.

-        Szia. Figyelj, elfelejtettem, hogy nincs kocsim, úgyhogy kicsit késni fogok.

-        De jössz?

-        Persze, megyek. De még buszra várok, és mire bejutok oda. Nem biztos, hogy odaérek a filmre.

-        Megvesszük a jegyed és küldök egy sms-t hogy melyik terembe, gyere.

-        Jól van, köszi.

-        Nem jön? – Gustav.

-        De, csak késik. Kiment a fejéből, hogy nincs kocsija és most indult el.

-        Kicsit szétszórt mostanában. – Gustav.

-        Hát igen. Na de azt mondta, vegyük meg a jegyet és jön, ahogy tud.