19. r�sz. Kocsi n�lk�l.

-        Megj�tt�nk. – sz�lt el�sz�r hozz�m Bill a h�zam el�tt.

-        Figyelj, nem t�rt�nt semmi k�zt�nk Tommal. – valami�rt �gy �reztem, ezt tudnia kell.

-        Nem mintha r�m tartozna, de nem �gy t�nt.

-        Tudod, az�rt vagyok az ing�ben, mert…

-        Na j�, figyelj. Nem kell nekem magyar�zkodnod. Ez a ti dolgotok �s szerintem �sszeillen�tek.

-        �gy gondolod? – n�ztem a szem�be, h�tha megl�tom benne, most mennyire �szinte.

-        �gy. – felelte egy kis hat�ssz�net ut�n.

-        H�t akkor �n megk�sz�n�m, hogy hazahozt�l �s mostm�r lefekszem aludni.

-        Rendben. J� �jt. – k�sz�nt el, de l�ttam, hogy nem �gy tervezte.

-        Neked is. – mondtam �s kisz�lltam a kocsib�l.

Addig m�g nem hajtott el, m�g be nem mentem a lak�somba �s fel nem kapcsoltam a villanyt. Ezt onnan tudom, mivel mikor kin�ztem az ablakomon m�g ott �llt. Azt�n p�r perc m�lva elhajtott.

Nagyon h�ly�n �reztem magam. Minek hozott haza? Ha azt gondolta, hogy Tom meg �n, akkor mi�rt � aj�nlotta fel, hogy hazahoz? Mi�rt nem v�rta meg, hogy Tom hozzon haza? Tal�n csak a tudtomra akarta juttatni, hogy �t nem zavarn�, ha �sszej�nn�k Tommal. De �n nem akarok �sszej�nni Tommal. Nem mondom, megmozgatott bennem valamit ma este �s nagyon sz�vesen folytattam volna, amit elkezdt�nk. De mikor megl�ttam Billt, olyan �rz�s ker�tett hatalm�ba, amit m�g nem igaz�n �reztem. Lelkifurdal�s. Mintha megcsaltam volna �t. �s �gy �rzem, nem volt �szinte az el�bb. Zavarja �t, amit l�tott. Vagy m�gsem? �n gondolom rosszul? Na ebb�l el�g. Eddig mindent megoldottam els�re, nem vacill�ltam, nem voltam zavarban �s nem voltam f�l�s. Most meg magammal vit�zok, mint valami bolond. El�g. Felh�vom �s megk�rdezem t�le.

-        Na j�, �n azt hiszem, m�r nem ut�lom annyira. Erre te lefekteted? – l�pett be k�sz�n�s n�lk�l Bill az �tterembe.

-        Megk�rdeztem a m�ltkor, eml�kszel? Tetszik a csaj? Erre te azt mondtad nem. Akkor �n pr�b�lkozok n�la, feleltem. Erre te azt mondtad, fel�led ok�. Vagy ezt csak �n hallottam? – n�zett a m�sik k�t sr�cra.

-        Nem. – Georg.

-        �gy volt. – Gustav.

-        J�, de akkor ut�ltam �t. – Bill.

-        �s most mit besz�ltetek?

-        H�t megmondtam neki, hogy engem nem �rdekel, hogy mi van k�ztetek. Ja �s hogy �sszeillen�tek szerintem.

-        Ok�, ezt most csak �n nem �rtem? – Gustav.

-        Nem. – Georg.

-        Nem. – Tom.

-        Tudn�tok m�st is mondani?

-        H�vd fel. – Gustav.

-        De most mi van k�ztetek? – Bill Tomhoz.

-        Semmi. Azt mondta, nem akar kapcsolatot. De szerintem csak velem nem.

-        H�vd fel! – ism�telte mag�t Gustav.

-        Nem is tudom. Az hogy m�r nem ut�lom, az nem azt jelenti, hogy �ssze akarok j�nni vele. Nem menne. Eg�sz j� fej, �s kedves. Aranyos �s megnevettet. Ja �s utc�n ettem vele, amit eddig m�g sosem tettem meg. De nem. Ezzel a m�lttal a h�tunk m�g�tt, nem tudn�k b�zni benne.

-        Ok�, most ez �gy t�nik, mintha magadat besz�ln�d le.

-        Mert azt is csin�lom.

-        H�vd m�r fel! – hajtogatta t�retlen�l Gustav.

-        J�l van, nyugi. – mondta Bill, �s m�r t�rcs�zta is a sz�mom.

Mindketten a telefonunkat markol�sztuk a m�sik sz�m�val a telefonk�nyvben. � a Viki feliratot b�multa, �n pedig Bill nev�vel szemeztem. Szinte egyszerre nyomtuk meg a z�ld h�v�skezdem�nyez� gombot.

-        Ki van kapcsolva. – �llap�totta meg Bill, a s�pol� hang ut�n.

Ugyanezt tapasztalva letettem a telefonom az asztalra �s elmentem zuhanyozni. T�bbet nem pr�b�lkozok. Erre az egyre is �gy kellett r�venni magam. Bill is �gy tett. Feladta. �gysem tudott volna mit mondani.

M�snap �gy d�nt�ttem hazahozatom a kocsimat. Elment�nk �rte egy aut�ment� ismer�s�mmel. Megn�zte, mennyire s�lyos a helyzet �s kider�lt, hogy mikor a ker�k kidurrant a f�ltengely is megs�r�lt. Most p�r napig aut� n�lk�l leszek. Ilyen is r�g volt. Mivel a k�lcs�nj�rg�ny ellenkezik az elveimmel, buszozni fogok. Nekem az aut�m, mintha a m�sodik lak�som lenne. Rengeteget �l�k benne �s m�r sok szem�lyes holmim van benne. Nem csak az illatom, a kacatjaim, a f�l �letem is. Nem vagyok hajland� olyan aut�t vezetni, amit t�bben is haszn�ltak el�ttem. P�r napot kib�rok a t�megk�zleked�ssel.

H�tf� reggel buszra sz�lltam �s azzal k�zlekedtem be a munkahelyemre.

-        J� reggelt! – k�sz�nt�tt Kitty.

-        Neked jobbat.

-        Mi t�rt�nt?

-        Busszal j�ttem. �vek �ta nem buszoztam. A kocsim szerel�n�l van.

-        Mi�rt nem h�vt�l? Behoztalak volna.

-        Ugyan. Az neked hatalmas ker�l�.

-        Mes�lj, mi van Billel?

-        Hogy �rted?

-        H�t mondta Gustav mi volt szombat este.

-        Nem besz�lgettek ti t�l sokat? Vagy ink�bb �gy k�rdezem, t�l sokat arr�l, ami nem a ti dolgotok?

-        Sajn�lom, nem akartam beleavatkozni. – mondta kicsit megszeppenve.

-        Bocs. Nem akartam bunk� lenni. Csak az agyamra megy ez a Bill dolog. �gy �rzem, hogy tot�l unszimpatikus �s soha nem j�nne �ssze egy kapcsolat kett�nk k�z�tt. De emellett azt is �rzem, hogy l�tni akarom, besz�lni akarok vele, �s csak �gy vele lenni. Kik�sz�t ez az eg�sz. Dekoncentr�lt vagyok, magamban besz�lek, �s nem tudom eld�nteni, mit tegyek.

-        Ok�. �rtem. De akkor mi�rt nem besz�lsz vele err�l?

-        Ezt komolyan k�rdezed? El�sz�r is ut�l engem. M�sodszor pedig megbesz�lt�k, hogy m�g bar�tok sem lesz�nk, mert nem igaz�n j�nne �ssze. Harmadszor pedig szombaton azt mondta, �r�l nekem �s Tomnak, mert �sszeill�nk. Ezek ut�n van m�g k�rd�sed?

-        Azt hiszem, kezdem �rteni. – vigyorgott.

-        Egy�bk�nt Gustavval ti mi�rt besz�ltek annyit?

-        Nagyon egym�sra hangol�dtunk. Kedvelem �t. J� bar�tok lett�nk. Elmegy�nk ide-oda, n�ha felh�vjuk egym�st elsztorizni valamit. Tudom, m�g nem r�g �ta ismerj�k egym�st, de mintha m�r ezer �ve bar�tok lenn�nk.

-        Ennek �r�l�k. Na nekem van p�r dolgom. F�zn�l egy k�v�t?

-        Persze. Azt�n megyek Peterhez.

-        Hogyhogy?

-        Lej�rt az asszisztens�nek a ny�ri gyakorlata. Most seg�tek neki p�r dologban.

-        J�l van. Ez rendes t�led. �s �zenem neki, hogy k�sz�n�m a sz�p est�t.

Bementem az irod�mba �s v�gre lepakoltam a cuccaimat. Kocsival minden mennyivel k�nnyebbnek t�nik.

Hamarosan meg�rkezett Gustav.

-        J� reggelt.

-        H�t azt nem mondan�m. – felelte let�rten.

-        Mi baj?

-        H�t az a helyzet, hogy Scotty-t megm�rgezt�k.

-        Bill kuty�j�t?

-        Igen. Tegnap este rosszul lett, bevitt�k az �llatklinik�ra. Az orvosa azt mondta, valamit a kaj�j�ba keverhettek.

-        El fog pusztulni?

-        M�g nem tudj�k. Alszik m�r tegnap �ta.

-        J�zus, szeg�ny Bill.

-        H�t igen. Nagyon ki van szeg�ny. Most is ott van vele.

-        Odamegyek! – pattantam fel hirtelen az asztalomt�l. – De hova is?

Gustav egy mosoly k�s�ret�ben elmagyar�zta, hol van a klinika. Megk�sz�ntem, magamhoz vettem a t�sk�m �s m�r mentem is. Egy perc m�lva vissza is j�ttem.

-        Te, figyelj… - kezdtem volna, de � m�r tartotta is a kez�ben a slusszkulcs�t.

-        Tess�k, de vigy�zz.

-        K�sz�n�m.

A t�j�koz�d�si k�szs�gem nem az igazi, de hamar odatal�ltam a klinik�ra.

-        J� napot. Bill Kaulitz kuty�j�hoz, Scotty-hoz j�ttem.

-        Balra a m�sodik ajt�. Bill is itt van. – kelt seg�ts�gemre az egyik �pol�.

-        K�sz�n�m sz�pen.