24. r�sz. Ut�lom az �nz� Billt.

-        V�rj! – j�tt ut�nam Gustav.

-        Igen?

-        K�szi. – �lelt meg. – Ez fantasztikus aj�nd�k.

-        B�r ezt mind �gy gondoln�tok.

-        Figyelj, Bill majd �tgondolja �s r�j�n, hogy ez j� �tlet.

-        �n nem fogok k�ny�r�gni, hogy fell�pjetek. Rengeteg munk�mba �s energi�mba ker�lt ezt megszervezni �s Kittynek is. Csak a pof�m fog �gni, ha sorra kell telefon�lgatnom, hogy lemondjam. Bukok n�mi p�nzt is, amit m�r bele kellett inveszt�lnom. Sz�val �n v�rok egy hetet, �s szerintem besz�lj�tek r�. �n innent�l kezdve nem er�ltetem.

-        Csak meglep�d�tt. Id� kell neki.

-        Figyelj, ez engem nem �rdekel.

-        Sziasztok. – j�tt meg Kitty.

-        Szia.

-        Mi van?

-        Majd Gustav elmondja. �n most hazamegyek. Sziasztok.

Elk�sz�ntem, �s elmentem haza.

-        Mi volt?

-        Bill egyb�l elutas�totta az aj�nlatot.

-        Hogyhogy?

-        Fogalmam sincs.

-        Akkor rosszkor j�ttem.

-        Nem, dehogy. Gyere be. Neked is meg kell, hogy k�sz�nj�k ezt.

-        Tudod, milyen neh�z volt eltitkolni el�led?

-        K�sz�n�m. – �lelte �t Kittyt.

Ezen mindketten meglep�dtek. Ez volt az els� ilyen kontaktus kettej�k k�z�tt.

K�s�bb Kitty m�gis ink�bb hazament, mert Billnek nem javult a kedve. V�gre Mandy is elment.

-        Na j�l van, �csi. Akkor most sz�pen elmondod, mi bajod van. – Tom.

-        Semmi.

-        Csak eldobod ezt a lehet�s�get. Nem csak egyed�l vagy a band�ban. Nem j�tszhatod megint az �nz� Billt, aki k�r�l forog a vil�g. – teremtette le bar�tj�t Gustav.

-        Milyen banda? M�r r�g nincs banda. Annak v�ge van �s m�r nem is lesz.

-        Csak egy koncert, Bill. Nek�nk is hi�nyzik ez az eg�sz �s most j� lesz egy kicsit nosztalgi�zni. A r�gi rajong�k el�tt fell�pni �s egy fantasztikus est�t �sszehozni a r�gi eml�kek kedv��rt. – Georg.

-        Nem. – mondta nyomat�kosan �s felment az � kis szob�j�ba.

�jra bevonult abba a szob�ba �s mag�ra z�rta az ajt�t.

-        Ezt nem hiszem el! – csapott az asztalra Tom.

-        Nyugi, haver.

-        Megint abban a h�lye szob�ban van. Nem volt ott, mi�ta megismert�k Vikit. Azt hittem most majd v�ge lesz ennek az eg�sznek. Most megint nem besz�l majd vel�nk �s ott fog gubbasztani eg�sz nap. �s ez a Mandy is. Nem nyilv�nval� mi�rt hozta �t ide ma? Hogy Viki l�ssa. Ut�lom az �nz� Billt. A csak mag�val foglalkoz� Billt. Hogy lehet a saj�t ikertestv�rem ennyire m�s, mint �n? – �llt fel �s � is bevonult a szob�j�ba.

-        Pedig csak j�t akartak ezzel. – Gustav.

-        Nem tudhatt�k, hogy Bill �gy fog reag�lni.

-        Besz�lni k�ne Billel. �n akarom azt a koncertet.

-        Hidd el �n is. De nem hiszem, hogy most vel�nk akar besz�lni.

-        Akkor visszah�vom Vikit. Vagyis idehozom.

-        Nem tudom, hogy j� �tlet-e.

-        Hallottad mit mondott Tom? Hogy az�ta nem volt Bill abban a szob�ban, mi�ta ismeri �t. � seg�thet. A maga nyers �s ellentmond�st nem t�r� st�lus�ban majd helyre rakja Billt.

-        Tal�n meg�r egy pr�b�t.

-        Akkor �n elhozom. – fel�llt, kiment, kocsiba �lt �s j�tt hozz�m.

Hamarosan m�r az ajt�mon kopogott.

-        Ki az?

-        Gustav.

-        Nyitom. – mondtam �s felvettem a k�nt�s�m. – Gyere be. – t�rtam ki az ajt�t.

-        Besz�lj Billel. – kezdte, ahogy bel�pett.

-        Viccelsz velem?

-        Dehogy. R�d hallgatni fog. Vagy legal�bbis elgondolkodik. Most bez�rk�zott abba a szob�ba �s nem besz�l vel�nk. Tom is kiborult �s � is bez�rk�zott. Georgal �gy gondoljuk, te seg�thetsz.

-        Nem vagyunk olyan j�ban Billel, hogy ezen most �n seg�tsek. �s mint mondtam, nem fogok k�ny�r�gni.

-        Figyelj, az�ta nem volt abban a szob�ban, mi�ta te ism�t a k�pben vagy. �s nem kell k�ny�r�gni, csak hallgasd meg. Der�tsd ki mi baja. Ismerlek m�r annyira, hogy tudjam, neked menni fog. Tom nem besz�l vele, Georg sosem volt a szavak embere, �n meg ha neki�ll nekem �nz�zni lehet m�g le is �t�m.

-        Basszus, j�l van. Megyek.

-        K�sz�n�m. – �lelt meg.

-        J�l van, az�rt ezt ne. – mondtam de az�rt �n is �t�leltem, mert titkon �r�ltem ennek az �rezelmkifejez�si m�dnak. – Fel�lt�z�k �s mehet�nk.

-        Ok�.

-        De ugye az a le�t�s dolog csak a hat�s kedv��rt volt?

-        Persze. – mosolygott.

-        Akkor j�. Bej�tt.

Fel�lt�ztem �s m�r ment�nk is. Ahogy bel�pt�nk m�r mentem is fel a szob�hoz. Kopogtam.

-        Most ne. – sz�lt ki. – Hagyjatok.

-        �n vagyok az. Besz�lni szeretn�k veled.

Kis ideig csend volt, majd a kulcs elfordult a z�rban �s kiny�lt az ajt�.

-        Szia. – k�sz�nt �s le�lt a f�ldre.

-        Szia. – mondtam �s le�ltem mell�.

-        Sajn�lom, �n…

-        Ne k�rj megint bocs�natot. Hagyjuk ezt. Ink�bb mond el, mi�rt nem akarod ezt?

-        Minden v�gyam, hogy �jra fell�phessek. De gy�l�ln�m azt az �rz�st, hogy v�ge lesz a koncertnek, le kell j�nn�m a sz�npadr�l �s megint ennyi volt. Neh�z volt lemondani err�l �s ez csak m�g jobban nehez�ten�. Amikor valamit el kell, hogy engedj, �s v�gre elindulsz azon az �ton, hogy ezt v�ghez is vidd, nem eshetsz vissza. Nem l�phetek �jra fel, mert akkor el�r�l kezd�dne ez az eg�sz.

-        �s ha nem �gy lenne? Mi van, ha m�r siker�lt elengedned csak m�g te sem tudsz r�la? Ez a fell�p�s fantasztikus lesz, �s egy kicsit legal�bb visszakapod azt az �rz�st. M�r �j �leted van, ami boldog �s mindened megvan. Senki nem parancsolgat neked, teljesen a magad ura vagy. �lheted �gy az �leted, ahogy az neked j� �s nem �gy, ahogy azt a k�r�l�tted l�v� emberek akarj�k. Mi van, ha fell�psz �s r�j�ssz, hogy ez az �let m�r sokkal jobb, mint az volt? Most m�r feln�tt vagy, nem pedig egy tini, akinek meg kell j�tszania mag�t a nap szinte minden �r�j�ban.

-        F�lek. De tal�n igazad van.

-        Ugye. Egy pr�b�t meg�r. M�r most nem az a Bill vagy, akit p�r hete megismertem. Mondt�k a sr�cok is, hogy ebben a szob�ban sem j�rt�l m�r egy ideje. Nincs mit�l f�lned. �n ott leszek veled. – mondtam, de ezt az utols� mondatot m�r megb�ntam. Ezt meg minek kellett kimondanom? � is meglep�d�tt �s most el�sz�r a besz�lget�s�nk alatt a szemembe n�zett. – Mind ott lesz�nk �s egy j� bulit csin�lunk a sz�linapotok alkalm�b�l. – helyesb�tettem. - Ne legy�l olyan, mint azel�tt. Tom is kiborult, mert nem akarta �jra ezt az �nz� Billt l�tni. Megb�ntottad a bar�taidat is �s ez neked sem j�. Gondolkozz el ezen, �s ha lehet, egy h�ten bel�l hozd meg a d�nt�st. Vedd figyelembe �ket is ez�ttal �s mindazt, amit mondtam.

-        K�sz�n�m. Nem tudom, mit fogok �rezni �s gondolni ut�na, de benne vagyok. Csin�ljuk meg! – mosolygott, most m�r teljesen bele�lve mag�t a helyzetbe.

-        Csin�ljuk! – mosolyogtam vissza r�.

Felpattant �s leszaladt a nappaliba. Kir�ngatta Tomot a szob�j�b�l �s le�ltette a kanap�ra.

-        Rengeteg �tletem van. Melyik sz�mokat j�tsszuk? �s milyen sorrendben? Mit vegyek fel? Egy csom�t kell gyakorolnunk. Alig van id�nk sr�cok! H�rom h�t. Abb�l egyet Gustav nem lesz itt. Bele kell h�znunk, ha egy nagy bulit akarunk �sszehozni. – hadarta a letagl�zott bar�tainak.

�n a l�pcs� alj�b�l figyeltem ezt a jelenetet �s let�r�lhetetlen mosoly �lt az arcomra. �des, ahogy teljesen be van zsongva. A fi�k meg csak n�znek r� hatalmas szemekkel.

Bill m�g elhadart p�r mondatot, azt�n k�z�s �lel�sbe burkol�ztak. Boldogok voltak mind a n�gyen.

-        Akkor �n megyek is. – sz�ltam halkan.

-        Jaj, bocs. Megfeledkezt�nk r�lad. – Georg.

-        Hazaviszlek. – Gustav.

-        K�ssz! – �lelt meg szorosan Tom.

-        Nincs mit. �r�l�k, hogy �r�lt�k. De most t�nyleg mennem k�ne. J�v� h�ten tal�lkozunk. Addig tegy�tek a dolgotokat.

-        Rendben. Szia. – Georg.

-        Sziasztok. – k�sz�ntem el �s kiment�nk Gustavval.

-        V�rj! – j�tt ki Bill. – K�sz�n�m. �s azt is, hogy ott leszel velem, vagyis vel�nk. – mondta �s mag�hoz �lelt.

J� �rz�s volt �s fantasztikusan finom illat �radt bel�le. R�g�ta ker�l�m ezt az illatot, ha lehet ilyet egy�ltal�n. Ismerem. Azon kaptam magam, hogy m�lyen beleszagolok az ing�be.