Nem teheted!

-Ez mi volt? –k�rdeztem a „mii”-t hallva.

-Semmi. –v�laszolta zavartan Viky

-Had tal�ljam ki! Ott �lsz a fotelodban, veled szemben a k�t Kaulitz. A telefon kihangos�tva fekszik a kis �vegasztalon, �s azt a bizonyos „mii”-t Tom mondta.

Senki nem v�laszolt semmit, Vagyis igazam van.

-Tudod Viky… most nagyot csal�dtam benned! –mondta, �s kinyomtam a telefont.

-Gratul�lok Tom, nagyszer� vagy! –pampogott Viky

-Nem hiszem el. Terhes… t�lem! Nem vetetheti el. –ord�tozta, �s fej�t fogva j�rk�lt fel s al� a szob�ban.

Ek�zben �n magamat szidtam.

-Na sz�p Esther… hogy nem vetted �szre. Ezek szerint m�r senkiben nem szabad b�zni?! Mekkora egy pancser is vagy te. J�l elszartad az eg�szet! –szidtam magamat.

A kocsiban �ltem, �s mentem haza. M�rgemben n�ha r�csaptam a korm�nyra. Megcs�rrent a telefonom. Megn�zem, Viky…

-Nem veszem fel! –mondtam, �s kinyomtam

-Letette! –mondta Viky

-Akkor majd h�vjuk k�s�bb! Bill tel�j�r�l! –mondta Tom

Semmi kedvem nem volt hazameni, meg ap�hoz menni sem. Az hi�nyzott volna most m�g a legkev�sb�.

Viky h�v�sa ut�n 5 perccel �jra megcs�rrent a telefonom.

-Nem adj�k fel… -mondtam, �s kinyomtam ezt is.

-Letette. –mondta Bill is

-Nem akar vel�nk besz�lni… -jegyezte meg Viky

-Meg is tudom �rteni! –Bill, �s sz�r�san r�n�zett Tomra

�n az aut�p�ly�n sz�guldoztam. J� volt most egy kicsit szabadnak �rezni magamat. Eltelt 5 perc.

-Na, csak megunt�k… -mondtam megnyugodva

De alig telt el 10 perc cs�rg�tt a telefonom.

R�n�ztem a kijelz�re.

Nincs a sz�mhoz n�v elmentve. A telefonsz�mot olvasva vettem csak �szre, ez Tom…

Remek, m�r a mobilsz�momat is megtudta. Felvettem. V�g�lis � fizet t�bbet…

-Igen? –sz�ltam bele

-Szia Tom vagyok.

-Szia Tom, hogy vagy, mert �n szarul k�pzeld… -mondtam t�k vid�man

-Nem kell az ir�nia Esther, f�l�sleges.

-Ez nem ir�nia!

-Terhes vagy… -jegyezte meg

-M�r csak egy napig.

-Ezt nem teheted. Gondolj m�r bele, hogy meghal a gyerek�nk! Nem lehetsz gyilkos. –emelte fel a hangj�t

-Nem lenn�k gyilkos. Ha egy rohadt �vszert h�zt�l volna a farkadra. –emeltem fel �n is

-Jaj ne haragudj… tudod elragadtak az �rzelmeim. –mondta, szinte m�r kiab�lva

-Elragadtak mi?

-De az�rt te sem adt�l volna egy kotont a kezembe!

-�rtem, akkor �n vagyok a hib�s, hogy teherbe ejtett�l, igaz? H�t k�sz sz�pen… Ehhez �rtesz hallod. A felel�s�get les�p�rni magadr�l, �s �th�r�tani m�sra.

-Egy�ltal�n nem h�r�tom r�d a felel�s�get. Hib�s vagyok �n is, tudom.

-Hib�s vagyok �n is? Ne viccelj m�r! Egyed�l te vagy a hib�s…

-�n szeretlek Esther. Tudom, hogy ut�lsz, meg gy�l�lsz, de ne �ld meg azt a gyereket.

-Nem mindegy neked Tom, hogy mit teszek vele? �gyse l�tn�d soha az �letben. Mert m�r nem fogok hazamenni. Itt fogok meghalni! –kiab�ltam vele �n is

-Megv�ltozt�l… �n nem ebbe az Estherbe szerettem bele.

-Nem Tom… te abba az Estherbe szerett�l bele, aki naivan issza minden szavadat, �s elhiszi, hogy l�tezik a szerelmed. De az az Esther elm�lt. H�la neked! –mondtam teljes nyugodts�ggal, �s letettem a telefont

A szemem elkezdett kisz�radni. Tal�n csak a kl�ma hat�sa, de az is lehet, hogy a bennem felgy�lemlett k�nnyek miatt. A l�nyeg, hogy mint a z�por indult meg k�nnyhullat�som abban a p�r percben…

V�gytam a mag�nyra. Hogy hazamehessek, �s j�l kis�rjam magamat. Meg is fordultam, �s hazafel� hajtottam. Nyomtam a g�zt rendesen, �s mint a vill�m �rtem haza.

Kinyitottam az ajt�t, �s bed�ltem rajta. Rohantam fel a szob�mba, �s az �gyamra borultam. Csak �ztattam a p�rn�mat…

�letemben nem voltam m�g ekkora k�ts�g k�z�tt. Nem tudtam, hogy mit tegyek ezzel a gyerekkel. Ha elvetetem, egy �letre lelkiismeret furdal�st okozok magamnak, �s abba �r�ln�k meg telesen. Viszont ha megsz�l�m, akkor megvan annak az es�lye, hogy fi� lesz. �s akkor eg�sz v�gig Tomra fog eml�keztetni. Azt pedig a legkev�sb� sem akarom. Mit tegyek? Mi a fen�t csin�ljak? Hagyjam �letben? M�gis csak a gyermekem…

Teljesen kimer�ltem. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Pillanatokon bel�l �lomba s�rtam magamat…

S�t a nap. Kipihentem magamat, j�l �bredtem. Jobbra fordulok. Negyed 10…

-Micsoda? –ugrok ki egyb�l az �gyb�l, de b�r ne tettem volna, mert azzal a mozdulattal mentem a WC-re h�nyni.

A telefonomhoz ny�ltam, �s egyb�l h�vtam ap�t.

-Szia! –vette fel

-Szia Apa, bocsi, de tegnap, amikor hazaj�ttem, nem �ll�tottam be a telefonomat, �s elaludtam, Most keltem fel.

-Semmi baj Kicsim. J�l vagy egy�bk�nt? Mi volt az orvosn�l?

-H�t azt mondta semmi bajom. Eg�szs�ges vagyok, mint a makk. –mondtam

-J�l van akkor. Bej�ssz m�g ma?

-Persze, igen. Csak elk�sz�l�k.

-J�l van! Szia!

-Szia Apa!

Letett�k a telefont. Bementem gyorsan a f�rd�be lezuhanyoztam, fel�lt�ztem �s 10-kor elindultam.

Negyed 11-er be is �rtem sikeresen.

Bementem az irod�mba, letettem a t�sk�mat, meg a pap�rokat a tervekkel egy�tt, �s k�rtem egy k�v�t.

Nem sokkal k�s�bb Kitty jelent meg az ajt�ban.

-Hi! –k�sz�nt be

-Hell�!

-Ny�zott vagy! –jegyezte meg

-Tudom… most j�ttem be

-Komolyan?

-Jaja…

-De j� neked!

-Nem �pen. Az eg�sz �letem romokba hever.

-Na mi a baj?

-�, Kitty… rem�nytelen az �letem. Egy utols� vesztes vagyok.

-Ne szidd m�r magadat, ink�bb mondd el, hogy mi a baj?

-Terhes vagyok, �s nem tudom, hogy mit csin�ljak… -mondtam ki egyszer�en

Kitty n�zett r�m, m�g a sz�ja is t�tva maradt. Felfogta a helyzetet, de nem igaz�n l�tszott rajta, hogy tudja mit is jelent ez…

-V�rj. Terhes vagy. Erre kellett az orvosom sz�ma.

-Igen.

-Az Apa n�met?

-Igen…

-�s nem tudod, hogy mit csin�lj a gyerekkel…

-igen.

-Pofon egyszer�.

-Komolyan? Akkor avass m�r be, mert szerintem meg nem ilyen egyszer�

-Szereted a pasit?

-M�r nem…

-Akkor megtartod a gyereket, a nevedre veszed, �s nem sz�lsz r�la neki.

-Nem tudom, hogy ez j� �tlet-e.

-Csak nem akarod elvetetni…

-Ami azt illeti megfordult m�r a fejemben.

-Lehet, hogy megfordult, de most m�r rem�lem, hogy ki is verted!

-�n…

-OK, ezt igennek veszem. Az�rt m�g gondolkozz!

-K�szi… -mondtam

Egyre jobban er�s�d�tt bennem az �rz�s, hogy megtartom a bab�t. T�nyleg nem lenne sz�vem meg�lni �t…