Tom vigyorgott, mivel ő is azt hitte, hogy megakarom Billt csókolni. Illetve Bill nem hiszem, hogy azt hitte mert nagyon meglepődve nézett. Mikor végre ő is lehunyta a szemét, úgy pofon vágtam, szegénynek könnyek gyűltek a szemébe.
- Hé ez fájt! - méltatlankodott.
- Megérdemled! - mondtam, és bementem a házba.
Mosmár inkább nem szomorú voltam, hanem dühös. Hogy lehet ilyen pofátlan? Azt hiszi ráadásul, hogy ezek után még meg is fogom csókolni? Hát tévedett... És mindenki tudott róla... Mindenki hazudott... Vagy is inkább nem mondták el... De ha legalább valamelyik elmondja, hogy te hülye koppani fogsz, ne kezdj vele.. De nem. Egyiknek nem jutott eszébe.
Iszonyatosan nagyot csalódtam Billben. Pont belőle nem néztem volna ezt ki. És meddig hazudott volna még? Képes lett volna még hetekig így a képembe mondani minden hazugságot, a hátam mögött meg kinevet, hogy milyen hiszékeny vagyok?
Ha a nője nem hívja fel, lehet, hogy most megcsókolni akarnám, de jelen helyzetben leütni szeretném.
Nem szokásom dohányozni, de most rá kellett gyújtanom. Miután elszívtam, bebújtam az ágyba, de aludni nem tudtam. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és sétálok egy nagyot. Felöltöztem, majd magamhoz vettem az iPodom, leballagtam a lépcsőn, a konyhában Bill ült, és egy narancslét iszogatott. Vetettem rá egy pillantást, majd már az ajtót nyitottam.
- Hová mész? - kérdezte.
- Nem hiszem, hogy rád tartozik! - mondtam, kiléptem a friss levegőre.
Beraktam a fülhalgatót a fülembe, és bekapcsoltam a jelenleg kedvenc számom, ami a Simple Plan - How Could this happen to me volt. (Hallgassátok meg, sztem kurva jó;)
Csak sétáltam, nem néztem merre visznek a lábaim, de nem is érdekelt. Hirtelen minnél távolabb akartam kerülni a srácok házától. Egy parkon át sétáltam, amikor is a sétát meguntam, így leültem az egyik padra. Jól esett egyedűl lenni. Nem akartam senkivel beszélni,csak egyedül csendben magamba mélyülve zenét hallgatni a padon.
Már elég álmos voltam, de visszamenni nem akartam. Nem is tudtam volna nagyon, mert nem emlékszem merről jöttem, más részt annyira álmos voltam már, hogy a főút közepén összeesek és alszok. Így szép lassan elszenderedtem a padon...
alaki bögdösésére ébredtem. Kinyitottam a szemem, és láttam egy lány ül mellettem, és mosolyog.
- Szia.. Elaludtál.. gondoltam szólok, mielőtt megázol. - mosolygott kedvesen.
És valóban. Nagy, kövér esőcseppek potyogtak.
- Szia... Köszi, hogy szóltál..
- Na, én akkor megyek is, szervusz. - mosolygott továbbra is, majd felállt és elment.
Én is elindultam haza. Szörnyen kényelmetlen volt a padon aludni, így rémesen fájt a hátam. Nem nagyon emlékeztem, hogy merről jöttem, így csal sétálgattam összevissza, majd elkezdett ismerőssé válni a környék. Lasan felismertem a szomszéd házakat, és hamarosan már a ház előtt álltam. Vaciláltam, hogy bemenjek-e, de jelenleg ez az otthonom, úgy, hogy nincs választásom. Először benéztem hátra, hogy itt vannak-e a kocsik, pechemre ott voltak. Illetve inkább az idegesített, hogy Bill autója bent állt. Így biztos itthon van. Mondjuk, az ő háza és én csak egy vendég vagyok itt, de nem nagyon szeretnék most vele találkozni.
Beléptem az ajtón, levettem a cipőm, és elindultam befee megnézni, hol vannak a többiek. Mindenki ott volt. Cindy, Tom, Georg, Gustav, Bill és az ő ölében egy csaj. Biztos Hannahcska.
- Hol a fenébe voltál? Aggódtunk. Mindjárt dél. 
- Este sétálni voltam, és elaludtam egy padon. De, ha nem harakszotok inkább felmennék... - mondtam és már mentem is fel a lépcsőn.
Ő lenne Bill barátnője? Hát szép az igaz, és ruhák terén jó ízlése van tény és való, de azért utálom. ;) Bezártam magam mögött az ajtót, és rázuhantam az ágyra. Nyújtóztam egyet, majd fogtam tiszta ruhát, és átmentem a fürdőszobába fürdeni. Engedtem meleg vizet, csináltam bele habot, és befeküdtem. Vagy fél óráig. Magammal vittem az iPodom, így azt hallgattam. Nem is hallottam, hogy valaki rám nyitott, de viszont észre vettem. Hannah volt az. Amikor megláttam sikítottam egyet, úgy megilyedtem.
- Oh, bocs... Csak wc-re jöttem. De akkor várok...
- Ne, végezd csak a dolgod, én addig elfordulok. - mondtam és a fal felé néztem.
- Egyépként veled beszéltem tegnap telefonon?
- Igen..
- Ja, bocs. Egyépként Hannah vagyok.
- Erika...
- Nem német vagy, igaz?
- Magyar.
- Értem, hát ha gonolod lejöhetsz. Jó arcnak tünsz.. és a fiúk úgy áradoznak rólad.
- Áradoznak? - lepődtem meg.
- Igen. Nagyon jófejnek tartanak, és Cindy meg azt mondta, hogy te vagy a világ legjobb barátnője.
- Cindy beszélt rólam?
- Igen. Azt mondta, hogy te vagy az életében az egyik legjobb dolog. Monta is, hogy rengeteget nevettetek, és most is, és, hogy benned bízik meg a legjobban. Ráadásul nagyon jólesett ezt elmondania előttünk.
Hogy ez mennyit hugyozik. -.-"
- Értem. Ezt nekem még nem mondta így... és neked? Van legjobb barátnőd, vagy bármi?
- Nem igazán vannak barátaim. Legtöbbjük TH anti, és zavarják, hogy Bill a barátom. Ezért is csak ő van nekem, és nagyon fontos a számomra. Nem tudom mi lenne, ha elhagyna.. rajta kívül senkim sincs és.. szörnyű lenne!
Hirtelen lelkifoldalást keltettem benne... Ha megtudná, hogy Bill úgymondva megcsalta... ha a csókolózás annak számít.
- Értem.. tudod.. aki sokat nélkülözik barátokban, az tudja a legjobban, mennyire fontosak a számunkra és, hogy szükségünk van rájuk. Meghallgatnak, tanácsot adnak, velük netehetsz és jól érzed magad velük...
Nem is tudom miért mondtam ezt. Talán megsajnáltam. Ha tényleg csak Bill van neki, akkor nem lene helyes elvennem tőle.. Főleg, hogy átérzem a helyzetét.
Kislánykoromban, még mielőtt megismertem Cindyt, sápadt arcu, kissé kövérkés lány voltam. Ezért mindenki csúfolt és nem barátkoztak velem... És akkor 6.-os lehettem, amikor Cindy egy másik iskolából a milyenkbe került, és legjobb barátnők lettünk.
Aztán jött a tinédzser korom, és rájöttem, hogy változtatnom kell. 13 éves koromban, normális alakor varázsoltam magamnak, és sminkelni kezdtem magam. Egy fokkal jobban néztem ki. Aztán idővel változott az arcom, nem voltam sápadtas, így megjelenhettem smink nélkülis akár.
- Igen, igazad van. Sokkal jobban tudjuk.. Másoknak meg annyi barátjuk van.. Néha belegondolok milenne, ha én is köztük lehetnék... Na, de megyek hagylak, had fürödj. Remélem lejössz.
- Lemegyek. - mosolyogtam rá.
Kiment én pedig sóhajtottam egyet. Sajnáltam őt, tényleg sajnáltam. És amit Cindyről mondott. Jól esett hallani, hogy ezt mondta a többieknek. Már értem miért ő a legjobb barátnőm...
Kiszálltam a kádból, megtörőlköztem, és a kikészített ruhákat magamra kaptam. Megfésülködtem, megcsináltam a hajam, és lementem a nappaliba.
- Csatlakozhatok? - kérdeztem a többiektől.