Aznap Tom eléggé furcsán viselkedett. Gladys nem nagyon értette miért, de egyből elfelejtett ezen agyalni, amikor meglátta az óriásplakátot: „Verseny a (találd ki) straße-n. Mindenki, aki érdeklődik a motorok iránt, jöjjön el!” -állt a plakáton. Gladys tudta, hogy ott leszek. És szinte már előre örült annak, hogy engem veszíteni lát. Legalább is azt hitte. Lázas edzések közepette eltelt ez a 3 nap is, a verseny napjáig. Ott álltunk a 10 fős csapattal, és vártuk, hogy összeválogassák az embereket. Ki-kivel versenyzik. Most kivételesen időre. Eközben Gladys nyúzta Tomot, hogy nevezzen be ő is.

-         De drágám! Régen motoroztál! – mondta nyávogva

-         Az régen volt. Már nem. – mondta neki Tom. De amikor meglátott engem, akkor egyből mondta barátnőjének – tudod mit? Megyek, a te kedvedért.

Gladys örömtáncot járt az utcán a botlábaival… Tom pedig odament az egyik szervezőhöz. Jó pénzért megengedték neki, hogy velem versenyezzen az első fordulóban. Elindultak az elsők. Majd kimondták azt, amire nem számítottam.

-         Tom Kaulitz és Kendra Wilkinson készüljön! – mondta a hangosbemondó. Ilyenkor ástam volna el magam a föld mélyébe. Körülnéztem, hátha megtalálom Tomot. Ehelyett egy vigyorgó Alíciát találtam ott. Szinte tudtam, hogy nem felejtette el, amit még 2 hete meséltem neki… Megláttam Tomot is. Ő is vigyorgott, mint a vadalma. Odaálltunk a pálya elejére. A pálya közepén egy hosszú, fehér csík választott szét. A szabályok: Győzni, nem átmenni a másik térfelére, gyorsulni, élvezni az adrenalin növekvését, és egyben célbaérni.

-         Mi az, kicsilány? Meglepődtél? – kérdezte Tom. Elég hülye hangnemben kérdezte az előbbieket…-.-’ – Múltkor hamar leléptél. Lemoslak a pályáról - vigyorgott

-         Kösd fel a gatyádat kisöreg, mert még megbánod, hogy idejöttél. – mondtam neki gúnyosan. Megszólalt a hangosbemondó. Újra.

-         Elnézést kérek, de Kendra Wilkinsonnal most Elen Grant készül fel a versenyre. Elnézést! – mondta a hangosbemondó. Elen Grant a legjobb motorosok, közé tartozik. Hogy motorozna már velem? Lemos a pályáról, mint öregasszony a kutyaszart! Tom idegesen ment vissza ahhoz az emberhez, akit jól megkent, hogy vele motorozhassak.

-         Mit csinálsz, ember? Nem nekem kéne ott állnom most Elen vagy ki helyén és készülni a versenyre? – kérdezte idegesen Tom a feketétől.

-         Nyugi, kisköcsög! Ő többet ajánlott, mint te. És kiszámoltam, ha te nyersz az összes fordulódon a B csoportban, Kendra pedig nyer az össze fordulóban az A csoportban akkor a végén ti játszotok. Okés?? – mondta Young. Így hívják…-.-’ Én a csodálkozástól még mindig csak bámultam. „hát, jó” gondoltam, és felcsatoltam a bukósisakomat. A vonalra ráállt egy csaj, a neve Emma. Fekete, de attól független jófej. Ő indította a meccseket.

-         Mindenki tisztában van a szabállyal? – kérdezte. – Nincs nitró, nem megyünk át a másik télfelére, nem taszítjuk le a pályáról, nincs trükk.

-         Oké. – mondtuk Elennel. Felemelte a piros-fehér zsepit, karját kifeszítette, mi pedig „bőgettük” a motorokat. A karja gyorsan lefelé vette az irányt jelezve, hogy indulhatunk.„Istenem, csak ezt éljem túl” gondoltam. Elindultunk.