-         Honnan? – kérdezte Tom meglepetten tőlem, mert ő is ismerős neki valamennyire.

-         Nem tudom. De, amúgy honnan kerülsz ide? Mármint, mi szél hozott a motorpályámra? – kérdeztem

-         Egy kislány keresek. Elveszett, és nagyon aggódunk érte. Amikor idejöttem azt hittem, te vagy az… - mondta Tom

-         Hogy néz ki? – kérdeztem

-         Hát, 3 és fél éves, szőke, göndör haja van, és barna szeme van. Azt hiszem most egy narancssárga rövid ujjú volt rajta egy fehér szoknyával. És az egyik barátom lánya. – mondta

-         Figyu, én segíthetek megkeresni, de, csak ha akarod. – mondtam kedvesen

-         Oké. Induljunk- mosolygott Tom. Felvettem a bukósisakomat, átraktam a lábamat a motoromon, Tom beszállt az autójába, és elindította. Elég lassan haladtunk az utcákon, mindenhova nézve, hogy hátha, meglátjuk, mint később kiderült Hannát. Hirtelen megállítottam a motorom, „eldobtam”, Tom megállította az autóját, és rohant utánam. Átugrottunk 2 kerítést, ugráltunk a fák gyökerei között, nehogy elessünk, és végül odaértünk a parkban lévő kis tóhoz. Hanna ott állt, kisírt szemekkel, és a tó vizét piszkálta egy fával. Megálltam, Tom odafutott hozzá, karjába vette, és felhívta azt a Gustavot vagy kit. Ő Hanna apukája. Tom elől ment, Hannával a kezében én pedig követtem őket. Kiértünk a parkból, és akkorra már ott volt egy sereg ember. Mindenki Hannát vette körül. Néztem őket, erre mit veszek észre? Hogy ott van az unokatesóm! Gladys. Az ő apukája és az én apukám testvérek. Hallottam, amint azt suttogta maga elé „hogy a bánatba találta meg ezt a kis porontyot?” Aztán észrevett. Elővette a gúnyos mosolyát, és rám vigyorgott. Megölelte Tomot és így szólt.

-         Jaj, szívem, olyan jó, hogy itt vagy mellettem. Nagyon aggódtam ám érted és Hannáért is. – Tom meg nézett szegényre, mint egy hülyére. Gondoltam inkább nem zavarom meg a családi pillanatot. Felszálltam a motoromra, és elindultam vele haza. Egy utolsó megmozdulásom még volt. Mikor még látótávolságon belül voltam, és Gladys szúró szemekkel nézett rám bemutattam neki a középső ujjamat, és vigyorogva továbbhajtottam. Mikor hazaértem a motoromat leraktam a garázsba, majd elindultam a villába. Anya azt mondta, hogy valaki fenn vár a szobámba. Alícia ott ült az ágyam sarkán, és idenézett, mikor a kilincs lenyomódott.

-         Én, sajnálom. Nem akartalak megbántani, csak nem voltál már régóta, és hanyagoltad a csapatot. Én nem így akartam elmondani, csak elkapott a hév… - hadarta de félbeszakítottam

-         Igazad van. Én kérek bocsánatot, mert azt mondtam, hogy nem vagy jó barátnő. Te vagy a világ legjobb barátnője. És sajnálom, de tudod, hogy most nem tudok egyszerre a motorozásra és a focira is figyelni, és a motorozás az jobban megy. – mondtam neki. Erre megöleltük egymást.

-         Amúgy hol voltál? – kérdezte az 5 perces ölelés után

-         Megtaláltam egy gyereket Tommal. – mondtam neki.

-         Mi van? – kérdezte. Erre röhögve elmeséltem neki az egészet, mert olyan vicces volt, amilyen értetlen fejet vágott…-.-’

Ezután eltelt 2 hét. Egy hete pózoltam a Playboy magazinnak. A címlapra kerültem ki. Mondtam Alíciának, hogy ő is próbálja ki, de ő tartózkodott… A kis szégyenlős… Egy meleg, nyári délutánon Tom, és Gladys elmentek sétálni. Amikor Gladys meglátta az újságosbódét egyből odarohant, és elkezdte lapozgatni a lakberendező újságokat. Tomnak megakadt a szeme egy ilyen újságon. A neve: Playboy.

-         Éppen ilyen ház kell nekünk nem igaz? – kérdezte Gladys miközben Tomhoz bújt.

-         Igen… persze... – mosolygott kínosan Gladysre miközben egyre erősebben nézte az újságot, és eszébe jutott, hogy „ez az a csaj, aki a múltkor megtalálta Hannát.”