A másnap unalmasan telt. Egésznap otthon voltam és pizsiben
flangáltam és bámultam a tv-t. Csak 6 óra fele kezdtem valamit
magammal. Nekiáltam készülődni. Először megfürödtem és hajatmostam,
fogatmostam, megszárítottam a hajam, sminkeltem, megcsináltam a hajam,
felvettem a ruhámat, egy kis parfürm és kész voltam. Kerestem egy táskát,
beleraktam a telefonom, zsepit és pénztárcát, felvettem a cipőt, és már
teljes harcidíszben áltam a nappaliban.
Nyolc óra előtt 2 perccel csöngettem. Nagyon izgultam. Kiváncsi voltam, hogy
mit hoz az este..
- Szervusz, Bill. - köszöntem neki.
- Szia. Indulhatunk? - kérdezte édesen.
- Persze. - mondtam mosolyogva.
Bezártam az ajtót,beraktam a táskámba a kulcsokat,  és a kocsi felé indultunk.
- Egyépként, gyönyörű vagy, mint mindig. - mosolygott még mindig.
- Köszönöm. - mondtam.
Teljesen zavarba hozott. Kellett neki bókolni. Mondjuk jól esett...
Beültem a kocsiba, Bill segítségével, kinyitotta az ajtót majd (rácsapta a
lábamra XD ugye Nicolee? ) becsukta azt és beszált ő is.
Feszült csönd uralkodott a kocsiban. Nem jutott az eszembe egy téma sem,
és amint láttam Bill is izgult.
- És hova megyünk? - kérdeztem hirtelen.
- Arra gondoltam, hogy megvacsorázhatnánk. Persze, csak ha te is szeretnéd.
- Persze, nekem jó. És kocsit honnan szereztél?
- Van itt egy barátom. Tőle kértem kölcsön.
- Értem...
Ezután megint beállt a kínos csönd. Figyeltem az útvonalat, és ismerős volt.
Erre van a hotel is. És erre étterem nincs... csak annak a hotelnek az
étterme, amiben ők száltak meg! Tehát akkkor talán oda megyünk...
Nem tévedtem. Az előtt a hotel előtt áltunk meg, ahol ők vannak. Kiszált, engem
is kisegített, majd elindultunk hátra, az étterem részhez. Egy pincér várt minket,
aki megmutatta az asztalunkat. Helyet foglaltunk, és már hozták is az étlapot.
Én salátát kértem, citromos csirkével (egyáltalán van ilyen? xD), Bill meg sültkrumplit,
szintén citromos csirkével. Italnak meg valami genya bort kértünk, a rák se tudja
milyen volt az.. :/ Miután a pincér felvette a rendelést, megint beállt a csönd.
Nagyon zavarban voltam. Bill inkább csak izgult. Reménykedtem, hogy felhoz
valamilyen témát, mert már kezdtem cikin is érezni magam.
- És... hogy telt a napod? - kérdezte.
- Hát...tévét néztem, meg pizsiben elvoltam... te? Miújság a bandával?
- Ne is mond... Egész nap rohangáltam. David mindenkinek elmondta, hogy a Tokio Hotel
amerikában van már, és hát bezsongtak. Behívtak 3 fotózásra, 4 interjút kellett adni. És
holnap is... szörnyű.. Legalább ezt a kis időt megadhatta volna,hogy körülnézzünk vagy
valami... De így.. Mindenhol fanok, hátha megtalálják a hotelünket..
- Elfoglalt ember vagy... - mosolyodtam el, de inkább csak egy műmosoly volt.
Most nem nagyon lenne idelye barátnőre... Pedig én örülnék, ha tovább lépnénk... Unom, hogy
nem lehetek vele, nem csókolhatom meg és nem kényesztethetem.
Kihozták a vacsorát. Valami isteni volt. Közben Billel be sem ált a szánk. Rengeteg mindenről
beszéltünk és rengeteget nevettünk is. Nagyon jól éreztem magam.
Bill legnagyobb kívánságára desszertet is ettünk. Rendeltünk egy hatalmas fagyi kehelyt, amit
közösen fogyasztottunk el.
A pincér elvitte a fagyis kelyhet, és mi Billel elindultunk a lift felé, közben ő szólt egy laza
"Írd a számlához" -t a pultos srácnak. 
A lift előtt álltunk.
- Hát, akkor Bill.. köszönöm a szép estét. - mosolyogtam. Újra zavarba jöttem.
- Szívesen. - megölelt és közben megpuszilt. - Jóéjt.
- Neked is. - mondtam, majd megfordultam és elindultam.
Milyen hülye vagyok! Így elcseszni egy estét... Megkellett volna csókolnom, vagy legalább valami...
De nincs idelye kapcsolatra.. Próba szerencse.
- Bill! - kiabáltam utána.
Erre megfordult és én már ott is teremtem előtte.
- Tess.. - nem hagytam, hogy befejezzem. Megcsókoltam.
Átkaroltam a nyakát, ő meg a derekam és úgy csókolóztunk tovább. Én már nyúltam volna a
pólója alá, de megálította a kezem.
- Ne itt.. - suttogta.
Megnyomta a lift hívó gombot, közben újra csókban forrtunk össze. Beszáltunk a liftbe,
ami közben megjött. Nekitolt a lift falának s ott csókolóztunk tovább. Amikor megérkezett a
a 4.-re, sietős léptekkel haladtunk a 386-os szoba felé. Kinyitotta az ajtót, majd újra egymás
ajkaira tapadtunk. A lábammal belöktem az ajtót és az ágyfelé vettük az irányt. Lelökött az ágyra, majd
rám feküdt és tovább csókolóztunk. Elkezdtük lehámozni egymásról a ruhákat, és már csak
rehérnemű volt rajtunk, illetve rajtam csak egy bugyi. Elkezdett a nyakamtól lefelé csókolgatni. Majd
rátért a combob belső részére. Ott puszilgatott tovább. Közben én nagyokat nyőgtem. Ekkor
megszabadítótt a bugyimtól, ő a boxerétől, keresett egy koton gumit, felhúzta magának és belém
hatolt. Nyőgtem egyet. Mozogni kezdett. Lassan, majd gyorsan.. Nagyokat nyőgtünk mindketten. Majd amikor
elmentünk, Bill egy hatalmasat kiáltott, én pedig hatalmasat sikoltottam.
Fáradtan és izzadtan dőlt le mellém. Kapkodta a levegőt, ahogy én is.
- Gyere. - egyszer csak felállt, és a kezét nyújtotta felém.
Belekapaszkodtam, felültem és mentem utána. Beáltunk zuhanyozni. Megmostuk egymást
mindenhol. Ahogy a vízcseppek lefolytak a testén.. Aww..
Kiszáltunk. Megtörölköztünk és befeküdtünk az ágyba.
- Köszönöm. - mondta.
Na jó! Most köszönte meg, hogy lefeküdtem vele. Most én értettem félre, vagy csak ennyit akart? Nem
kérdeztem rá... ha még sem így van, berág, hogy ilyet feltételezek... Biztos nem úgy gondolta... Remélem.
Fáradtan, egymás karjaiba fonódva tértünk nyugovóra...